Az Irán szívében végrehajtott, mesterien kivitelezett Moszad-művelet egyszer s mindenkorra leleplezte az iszlamista rezsim valódi szándékait.
A Moszad által ellopott „iráni nukleáris archívum” nemcsak a nukleáris programban érintettet helyeket, dokumentációt és fényképeket tárta fel, hanem a nemzetközi ellenőrök becsapására használt módszerekre vonatkozó nyers információkat is.
Így lopta el a Moszad Irán nukleáris titkait
Most, amikor a Trump-kormányzat újabb tárgyalásokba kezdett Teheránnal, fontos emlékezni arra, hogy a kérdés nem az, Irán megszegi-e, hanem az, hogy hogyan a készülő megállapodást.
2016 januárjában az izraeli Moszad gyanús tevékenységet fedezett fel az iráni védelmi minisztériumban. A hírszerzési információk szerint a minisztérium munkatársai szorgalmasan gyűjtötték a dokumentumokat az ország különböző helyszíneiről, és titokban egy Teherán déli részén található ipari területen lévő civil raktárba szállították őket.
Amikor a Moszad megpróbálta megérteni, hogy mi a közös ezekben a dokumentumokban, arra a következtetésre jutottak, hogy mind az iráni nukleáris programmal kapcsolatosak.
„Készüljetek fel arra, hogy hazahozzátok ezeket az anyagokat”
– utasította a Moszad akkori igazgatója, Joszi Cohen az ügynökeit.
Mindössze két évbe telt, mire a kezdetben lehetetlennek tűnő parancsot figyelemre méltó sikerrel teljesítették. 2018 januárjában a Moszad ügynökei betörtek az Irán szívében lévő raktárba, és hazatértek azzal, ami „iráni nukleáris archívumként” vált ismertté – “fél tonna terhelő dokumentációval az iráni nukleáris programról”, ahogy egy olyan forrás leírta, aki teljes egészében megismerhette az ellopott anyagokat.
A nukleáris archívumból ellopott hatalmas anyag között olyan dokumentumok is voltak, amelyek Izrael számára korábban ismeretlen hírszerzési információkat tártak fel. Egyebek mellett felfedték több olyan helyszín nevét és helyét, ahol Irán korábban titkos katonai nukleáris tevékenységet folytatott. „Ezekre a helyszínekre csak az archívum ellopása után figyeltünk fel” – mondta a forrás.
A nukleáris archívumból származó dokumentumok azonban még ennél is többet elárultak. Egyértelmű bizonyítékokat tartalmaztak Irán megtévesztési kísérleteiről nukleáris programjának felügyeletét illetően. Pontosabban, a Teheránból ellopott iratok feketén-fehéren bizonyították, hogy Irán mindent megtett annak érdekében, hogy tevékenységét elrejtse az ENSZ ügynökségétől, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökségtől (NAÜ), amely a polgári célú nukleáris programokat világszerte felügyeli, és megakadályozza a nukleáris fegyverek kifejlesztését.
Az archív dokumentumok tehát azt bizonyították, amit Izrael már évek óta állított – miszerint Irán ismételten gúnyt űz a NAÜ ellenőreiből és az egész világból, hamis jelentéseket nyújt be, dokumentumokat hamisít, megtévesztési gyakorlatokat folytat, nukleáris létesítményeket semmisít meg és tisztít meg, hogy ne lehessen bennük terhelő bizonyítékokat találni, és nukleáris berendezéseket és anyagokat irányít át gyanús helyszínekről, hogy elrejtse a katonai nukleáris programjával való kapcsolatukat.
Több mint hét évvel a Moszad hajmeresztő akciója után, és mivel Washington és Teherán között jelenleg tárgyalások folynak egy új nukleáris megállapodásról, érdemes újra áttekinteni az iráni nukleáris archívumot. A belőle előkerülő információk nem hagynak kétséget afelől, hogy Irán évek óta mindent megtett annak érdekében, hogy megtévessze a nukleáris programjára vonatkozó ellenőrzési mechanizmusokat, miközben haladt az atombomba felé. Nincs okunk azt hinni, hogy ezúttal másképp fog cselekedni.
Irán titkai
Az egyik nukleáris telephely, amelynek létezésére az iráni nukleáris archívumból derült fény, Teherántól délre, Varamin város közelében található. Az ellopott dokumentumokból kiderült, hogy a 2000-es évek elején Irán a helyszínen egy kutatási és fejlesztési központot működtetett a „sárga pogácsa” (az uránérc elsődleges finomított formáját jelenti, amelyet az urándúsítási folyamat egyik kezdeti lépéseként állítanak elő) előállítására és annak atomfegyverekhez szükséges hasadóanyag előállításához szükséges uránvegyületekké való átalakítására. Az archív dokumentumok szerint valamikor a varamini telephelyről a berendezések és anyagok egy részét egy azonosítatlan épületbe evakuálták a Teherán déli részén található Turquzabad negyedben, nem messze attól a raktártól, ahonnan a nukleáris archívumot ellopták. A dokumentumokból kiderült, hogy a szőnyeggyárként bemutatott és az izraeli hírszerzés számára ismeretlen Turquzabad raktár 2009-től a be nem jelentett nukleáris anyagok és az azok feldolgozására szolgáló berendezések titkos tárolására szolgált.
A nukleáris archívumban talált további információk egy Lavizan nevű telephelyre vonatkoztak, amelyet a Moszad már korábban is nukleáris telephelyként azonosított, és amelyet korábban a NAÜ is vizsgált. Izrael arra a következtetésre jutott, hogy a helyszín az 1990-es évek végén az iráni atomfegyver-fejlesztési program központjaként szolgált, és laboratóriumokat hoztak létre ott a “sárga pogácsa” előállítására, az urán átalakítására és dúsítására. 2002-ben az irániak teljesen lerombolták a helyszínt, a területet, amelyen állt, megtisztították és elföldelték, és a helyén egy városi parkot alakítottak ki. A nukleáris archívum tartalmazott képeket a lavizáni telephelyről a lerombolás előtt és után.
2004-ben, körülbelül két évvel a létesítmény lerombolása után a NAÜ ellenőrei vizsgálatokat kértek Lavizánban, hogy kimutassák a dúsított urán nyomát. Az ügynökség ellenőrei többek között azt kérték, hogy a nukleáris létesítményekben dolgozók sugárbiztonsági ellenőrzésére szolgáló két WBC-berendezésből mintát vegyenek, amelyeket a helyszínen helyeztek el, mielőtt azt megsemmisítették. Irán akkor azt állította, hogy a két eszközt konténerekre pakolták, és elszállították a helyszínről. A NAÜ-nek az egyik konténerhez sikerült hozzáférnie, de amikor mintát kért a második konténerből, az irániak azt állították, hogy azt eladták, és „nem maradt nyoma”.
Az iráni védelmi minisztérium egyik, a nukleáris archívumban talált dokumentumában, amely a minisztériumnak a NAÜ által vizsgált ügyekben való részvételét elemzi, aggodalmának ad hangot az ügynökségnek a második eszközből történő mintavételhez való ragaszkodása miatt. Az izraeli értékelés szerint ez azért történt, mert az irániak tudták, hogy a tartály vizsgálata esetén kiderülne a be nem jelentett nukleáris tevékenység.
Egy másik, a nukleáris archívumban talált dokumentum 2005-ös levelezést tárt fel, amelyben a NAÜ-vel való kapcsolatokban részt vevő felek azt írják, hogy „ha ezt a kérdést (a NAÜ vizsgálatát) további magyarázatokkal sikerül lezárni, ahogyan a Lavizan megsemmisítésével történt… a NAÜ kifogásai a katonai központ (a védelmi minisztériumban működő, nukleáris fegyverek fejlesztésével foglalkozó szerv) tekintetében megszűnnek”.
Eközben egy másik, az irániak által Gcsine-ben üzemeltetett uránbányával és a Bandar Abbászban lévő sárga pogácsa-létesítményükkel kapcsolatos dokumentumban egyértelmű bizonyítékot találtak arra, hogy Irán meghamisította az iráni igazságügyi minisztérium dokumentumát, hogy alátámassza a NAÜ-nek adott hamis verziót e két helyszínnel kapcsolatban. Egy másik, az archívumban talált dokumentumban Irán akkori védelmi miniszterhelyettese, Hoseini Tash a következőket írja a nukleáris projekt vezetőjének, Mohsen Fakhrizadehnek: „Ez (a gcsinei és a bandar abbaszi telephelyek) egyike azon fontos kérdéseknek, amelyekről előbb-utóbb (a NAÜ munkatársai) kérdezni fognak minket. Ezért átfogó forgatókönyvre van szükségünk”. Más szóval egy fedősztorira.
Titkos alagutak
Irán megtévesztési törekvései a NAÜ-vel szemben elsősorban az 1990-es években és a 2000-es évek elején végzett tevékenységeire vonatkoznak, különösen az „Amad-programnak” nevezett, nukleáris fegyverek kifejlesztésére irányuló katonai programjához kapcsolódó tevékenységekre. A program, amelyet Mohsen Fakhrizadeh professzor atomtudós vezetett (akit 2020-ban Teherán közelében meggyilkoltak), 1999-2003 között működött, és célja egy kicsi, ballisztikus rakétára szerelhető atombomba előállítása volt.
Az iráni nukleáris archívum dokumentumaiból például kiderült, hogy egy natanzi urándúsító létesítmény, amelyet Irán csak késve jelentett be nukleáris telephelyként, amíg 2002-ben ki nem derült, hogy az, és amelyet valamilyen okból mélyen a föld alá ástak, mintaként szolgált az Amad-program szakértői számára, akik meglátogatták Natanzot, és konzultáltak a vezetőivel egy további titkos dúsítóhely létesítéséről és működtetéséről. A látogatás során az Amad munkatársai a Natanzban működő centrifugákat is megvizsgálták.
A jelek szerint a további dúsító telephely a 2009-ben Fordowban leleplezett telephely lett. Akkor derült ki, hogy az irániak több éven keresztül alagutakat ástak a hegység mélyén, és azokat urándúsításhoz szükséges infrastruktúrával szerelték fel, azzal a céllal, hogy olyan telephelyet hozzanak létre, amelyet nem jelentenek a NAÜ-nek. Az irániak szándéka az volt, hogy a 2003-tól a NAÜ felügyelete alá helyezett Natanzban folytassák az alacsony szintű urándúsítást, Fordowban pedig titokban magas szintű urándúsítást végezzenek. A nukleáris archívumban talált dokumentumokból kiderül, hogy a fordowi telephelyet az irániak által az Amad-program keretében kifejlesztett atomfegyver magjához szükséges, évi 99 fontot meghaladó mennyiségű urán 90% feletti szintre történő dúsítására használták volna. Irán még a program 2003-as befagyasztása után is folytatta a telephely előkészítését eredeti céljára. Az atomarchívumban megtalálták a Fordowban épülő dúsító alagutak ábráit, beleértve az oda telepíteni tervezett centrifugákat is.
Dúsított urán nyomai
Amikor Izrael mérlegelte, hogy mit kezdjen azzal a rengeteg információval, amely az iráni nukleáris archívum ellopása után került a kezébe, úgy döntött, hogy teljes egészében megosztja azt a NAÜ-vel.
„Az archívum azért volt jelentős, mert lehetővé tette számunkra, hogy lerántsuk a leplet az iráni atomprogramról”
– mondja egy biztonsági forrás, aki részt vett az akcióban. „Rengeteg, korábban ismeretlen információt tartalmazott, de olyanokat, amelyeket ki lehetett hozni, ezért átadtuk a NAÜ-nek”.
Izrael segített a NAÜ-nek abban is, hogy az ügynökség felügyelete alá tartozó területen, az archív anyagokon belül megtalálja azokat a dokumentumokat, amelyek olyan helyszínekre utalnak, ahol korábban titkos nukleáris anyagok dúsítását végezték. „A NAÜ csak a hasadóanyagokkal kapcsolatos tevékenységet vizsgálja, a fegyverfejlesztést például nem” – magyarázta ugyanez a biztonsági forrás. „Ezért át kellett néznünk az anyagokat, hogy megtaláljuk bennük a hasadóanyaggal kapcsolatos jogsértéseket. Vannak ott dokumentumok, aláírások és nyomok, amelyek alapján vizsgálatot lehet indítani az ügyben”.
A NAÜ a dokumentumokkal és az Irán nukleáris területen elkövetett jogsértésekre utaló hírszerzési információkkal felszerelkezve követelte Irántól, hogy engedélyezze tesztek elvégzését az ország több be nem jelentett telephelyén, de ezeket a kéréseket többször is elutasították különböző furcsa kifogásokkal. Izrael úgy döntött, hogy diplomáciai nyomást gyakorol – 2018 áprilisában, az ENSZ Közgyűlésén tartott beszédében Netanjahu az egész világ előtt leleplezte az egyik telephelyet, és bírálta a NAÜ-t, amely szerinte még az iráni nukleáris archív anyagok titkos átvétele után is megtagadta a tesztek elvégzését a helyszínen.
A nyomásgyakorlás láthatóan hatott, és a NAÜ növelte az Iránnal szemben támasztott követeléseit. A NAÜ által 2019 elején Varaminban végzett mintavétel során valóban találtak nukleáris anyagok nyomait, köztük feldolgozott természetes uránrészecskéket, alacsony dúsítású uránt, amely az urán-236 izotópot tartalmazza, ami atomreaktorban történő besugárzásra utal, valamint szegényített uránt, amely dúsítás eredménye. Ez meggyőző bizonyíték volt arra, hogy a nukleáris archív dokumentumok hitelesek.
A turquzabadi teszteket is csak hosszú idő után végezték el. A NAÜ helyszíni ellenőrzése során végül természetes urán nyomaira bukkantak, ami megerősítette azt az értékelést, hogy a helyszínen tiltott nukleáris tevékenység zajlott. Az Irán által adott magyarázatokat, miszerint a helyszínen polgári ipar számára vegyi vegyületeket gyártottak, a NAÜ elutasította, mivel azok nem feleltek meg a helyszínen tett megállapításoknak. Az Irán által a varamini telephellyel kapcsolatban adott magyarázatokat a NAÜ szintén elutasította.
Az iráni késlekedés, amelynek célja az volt, hogy újra és újra elhalasszák a NAÜ ellenőreinek a varamini és turquzabadi telephelyeken tett látogatását, nem volt hiábavaló. Az irániak a bevált módszereiknek megfelelően, és ahogyan a városi parkká alakított lavizáni telephely esetében is tették, arra használták ki az időt, hogy teljesen megsemmisítsék a gyanús helyszíneket. A varamini helyszínt például a földdel tették egyenlővé, és jelenleg mezőgazdasági farmként szolgál.
Ezek az erőfeszítések azonban nem akadályozták meg a NAÜ-t abban, hogy mindkét helyszínen dúsított urán nyomaira bukkanjon. „Az irániak megsemmisítették és felforgatták a talajt, és vizet öntöttek rá, de ez nem segített” – magyarázza egy korábbi hírszerzési forrás. „Nagyon nehéz eltüntetni a dúsított urán bizonyítékát, amely a molekula legkisebb szintjén is megtapad. Ha nem mossuk le, akkor eltűnik, és ez történt velük”.
Az iráni nukleáris archívumból származó értesülések és a NAÜ ellenőrei által ennek nyomán végzett vizsgálatok eredményei áttörést hoztak Izraelnek az iráni atomprogram elleni diplomáciai harcában – 2019-ben a NAÜ szokatlan módon négy vizsgálatot indított Irán ellen be nem jelentett nukleáris anyagok miatt, az archív anyagok alapján, és a „nyitott akták” nevet adták nekik.
Az iráni archívum nélkül nem lehetett volna megszerezni azokat az információkat, amelyeket a NAÜ Iránban felfedezett.
Hetekre a bombától
A NAÜ vizsgálódása a „nyitott akták” után azonban végül szinte sehova nem vezetett. Izrael ugyan diplomáciai eredménynek könyvelte el, hogy leleplezte Iránt a világ előtt, de a gyakorlatban két aktát viszonylag gyorsan lezárt a NAÜ, a másik kettő pedig nyitva maradt, és nem valószínű, hogy végleges következtetésekhez vezet, nemhogy érdemi intézkedésekhez Iránnal szemben. Eközben Irán továbbra is szabotálja a NAÜ ellenőrzési képességeit, nem engedte be az ügynökség ellenőreit a területére, és többször is különböző állításokkal utasította vissza az ügynökség ellenőrzéseit.
Mindezek miatt a NAÜ elnöke, Rafael Grossi egy évvel ezelőtt elismerte, hogy „Irán hetekre, nem hónapokra van az atombombától”, és hogy „az a tény, hogy nem kapjuk meg a szükséges szintű hozzáférést az ország nukleáris telephelyeihez, csak tovább rontja a helyzetet”.
Ez a cikk eredetileg az Israel Hayom oldalán jelent meg.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.
