Soha nem szabad elfelejtenünk – nemcsak a múlt borzalmait, hanem a jelen csodáját is, illetve azt, hogy ezek hogyan kapcsolódnak egymáshoz. Abi Abelow írása jom hasoá alkalmából.
Ma, jom hasoá napján mindent megállítunk. Szirénázni fognak Izrael-szerte. Az autók megállnak az autópályák közepén. A zsidó emberek megállnak az irodákban és a szupermarketekben. Egy egész nemzet megdermed – két perc szent csendre. Nem csak gyászolunk. Emlékezünk és tanúságot teszünk. Arról, ami történt, és arról, amivé váltunk.
Jom hasoá
Nyolcvan évvel ezelőtt a zsidó népet majdnem eltörölték a Föld színéről.
Hatmillió zsidót. Férfiak, nők, gyerekek. Elégették, elgázosították, lelőtték, éheztették őket. Egész közösségeket irtottak ki. Az európai zsidóság – a zsidó nép kulturális, szellemi, intellektuális koronaékszere – hamuvá vált. A közel-keleti és észak-afrikai zsidóság volt a következő a sorban, amelyet meg akartak ölni.
És a világ? Az úgynevezett erkölcsös Nyugat? Ők csak nézték. Tudták. A szövetségesek birtokában voltak Auschwitz és Treblinka koordinátái. Nem voltak hajlandók lebombázni a gázkamrákat vagy a vasúti síneket, pedig számtalan életet megmenthettek volna. De a csendet választották. A közömbösséget. A késlekedés és a bürokrácia politikáját.
Még a szabad világ is bezárta kapuit. Az MS St. Louis nevű hajót, amelyen több mint 900, a náci Németországból menekülő zsidó tartózkodott, visszautasították Kubából. Elutasították az Egyesült Államokból. A hajó olyan közel haladt, hogy a kétségbeesett zsidó menekültek láthatták Miami fényeit. Aztán kénytelen volt visszatérni Európába. Az utasok többségét a nácik meggyilkolták.
Ez a nyers igazság. És ez nem csak történelem – ez egy figyelmeztetés. És a zsidó nép megfogadta ezt a figyelmeztetést.
Íme a csoda, amelyet a világ még mindig nehezen tud felfogni:
ma, alig nyolc évtizeddel Auschwitz után, szuverén zsidó állam létezik Izrael földjén. Egy újjászületett nemzet. Egy regionális hatalom. Egy induló szuperhatalom.
Egy nemzet, amely nemcsak megvédi magát, hanem gyarapszik is. Innovál. Vezet.
Többé már nem vagyunk hontalanok. Nem vagyunk többé erőtlenek. És soha többé nem fogunk könyörögni a világ nemzeteinek, hogy mentsenek meg minket. Még akkor is, amikor Biden elnök azzal fenyegetőzött, hogy visszatartja a fegyvereket és támogatja az Izrael-ellenes ENSZ-határozatokat ellenünk a gázai katonai offenzíva folytatása miatt, Netanjahu válasza az volt, hogy „nem hagyjuk abba ezt a háborút. Ha kell, a körmeinkkel fogunk tovább harcolni”.
Visszatekintés
Az “Ám Jiszráél cháj” nem csak egy szlogen. Ez egy isteni kijelentés. A megsemmisítéssel szembeni örök dac kinyilvánítása. A zsidó lélek visszhangja, amely elviselte Egyiptomot, Babilont, Perzsiát, Rómát, az inkvizíciót, a pogromokat és a holokausztot – és most szabadon él, őseink hazájában, ősi nyelvünket beszélve, jövőt építve.
Igen, vannak kihívásaink. Megosztottság. Ellenségek. Egy brutális háború közepén vagyunk, amely a túlélésünkért és a legitimitásunkért folyik. De álljunk meg egy pillanatra. Nézzük meg, hol voltunk – és hol vagyunk most.
A gázkamráktól a megsemmisített gázkamrák felett repülő vadászgépekig. A marhavagonoktól a kibervédelemig. Auschwitzból Jeruzsálem utcáira. Ez nem csak fejlődés. Ez megváltás!
Soha nem fogjuk teljesen megérteni az Örökkévaló útjait. De hálásnak kell lennünk. Hálásnak a hazatérés ajándékáért. Hálásak az IDF katonáiért, akik megvédik népünket. Hálásak a zsidó szuverenitásért és azért, hogy 2000 évnyi száműzetés és szenvedés után védekezhetünk.
Ma, amikor a soára emlékezünk, mondjuk ki világosan: a soha többé nem csak egy szlogen. Ez a mi felelősségünk. Ezért harcolunk. Ezért állunk büszkén. Ezért mondjuk ki az igazságot egy olyan világban, amelyet még mindig áthat a képmutatás és a zsidógyűlölet, és amely még mindig tétlenül nézi, ahogy a mai modern iszlamonácik lemészárolnak minket.
És ezért nem szabad soha elfelejtenünk – nemcsak a múlt borzalmait, hanem a jelen csodáját sem.
Holokauszt és Izrael
És szeretném megérinteni a történelem tragikus elferdítését, amely azt állítja, hogy Izrael állam a holokauszt miatt van. Az igazság ennek éppen az ellenkezője:
A holokauszt azért történt, mert még nem volt Izrael Állam! Ha az 1930-as években létezett volna egy szuverén zsidó állam, zsidók milliói menekülhettek volna meg. A zsidó államisághoz vezető út már 1917-ben megnyílt a Balfour-nyilatkozattal, köszönhetően a brit keresztény cionistáknak, akik elismerték a zsidó nép örök kapcsolatát őseink hazájával. De ezt az igaz víziót elárulták.
Amint arra Melanie Phillips brit újságíró helyesen rámutat, az egymást követő brit kormányok szisztematikusan visszavonták a Balfour-nyilatkozatot, először azzal, hogy földünk 78%-át a szaúd-arábiai Hasemita törzsnek adták, hogy létrehozzák Jordániát, és ami a legsúlyosabb, az 1939-es Fehér Könyvvel, amely bezárta Izrael földjének kapuit a náci Németországból menekülő zsidók előtt.
Nem a holokauszt miatt kaptuk Izraelt.
Auschwitzot azért kaptuk, mert a világ nemzetei – különösen a britek – megakadályozták, hogy Izraelünk legyen, amikor a legnagyobb szükségünk lett volna rá.
Ám Jiszráél cháj. Od lo avda tikvatenu.
Izrael népe él. Még nem veszett el reményünk.
Avi Abelow a Pulse of Israel napi podcast házigazdája és a 12Tribe Films Foundation vezérigazgatója.
Ez az írás eredetileg az Arutz7 oldalán jelent meg.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.
- 13:17
2020. április 22. - 10:33
2019. május 2. - 15:00
2023. április 18.
