Egy vidéki disztópia a bitcoinról, az algoritmusokról és az új hullámos diktatúrákról.
Kornéli Beáta történész és Közel-Kelet kutató írása a kriptovalutákról és a bitcoinról.
Üdv a dzsungelben
„Welcome To The Jungle”, ahogy énekelte 1987-ben a Guns N’ Roses, amikor még igencsak szemre való volt Axl Rose.
A rossz hír az, hogy ez a dzsungel egyre átláthatatlanabbá válik, nemcsak nekünk egyszerű halandóknak, hanem az elemzőknek, szakembereknek és vezető politikusoknak egyarát. Korunk legnagyobb válságait pedig ez a káosz fogja előidézni. Emlékszünk még a 2007-2008-as gazdasági válságra?
Amikor az Egyesült Államokban legalább 10 millióan veszítették el az otthonukat, váltak hajléktalanná és ugyanennyi ember befektetései vagy egy életen át kuporgatott nyugdíjalapjai tűntek el egyik napról a másikra. Az összeomlás pedig nem állt meg az USA határainál, hanem a globalizáció jegyében begyűrűzött az egész világban.
Az összeomlást kiváltó ok pedig nagyon egyszerű volt, egy átláthatatlan pénzügyi rendszer, amelyet a fedezett adósságkötelezvények (CDO-k) generáltak. Ezeket a pénzügyi eszközöket egy csapat matematikus és befektetési szakértő találta ki, amelyek teljesen érthetetlenek voltak az emberek számára, beleértve azokat a hitelminősítőket is, akiknek szabályozniuk kellett volna, ami hiányos felügyelethez és gazdasági katasztrófához vezetett.
Az extra pofátlanság pedig az volt, hogy a világszerte beomló bankokat, amelyek az egész válságot okozták állami szubvenciókkal azaz az előzőleg megkopasztott adófizetők pénzéből húzták ki a matériából, hogy ne generáljon még nagyon gazdasági, társadalmi és politikai válságot.
A Nagy dobás
A slusszpoén pedig az, hogy voltak néhányan, akik átlátták a rendszert, időben figyelmeztették, akiket figyelmeztetni kellett, de azok fütyültek rá, mert látszólag szédületesen forgott a gazdasági ringlispil. Ezek az emberek pedig a tőzsdén megshortolták a cuccot és dollármilliárdokat nyertek az összeomláson. Nem ők voltak a hibásak, ők csak éltek a hiányos rendszer nyújtotta lehetőséggel.
Ha valakit részletesebben érdekel a CDO-k, a shortolás és a 2007-2008-as világválság eredője nézze meg a Nagy dobás (The Big Short) című filmet, azért irányítom a kedves olvasót egy filmhez, mert ez az egyetlen, ami úgy képes elmagyarázni az eseményeket, hogy mi megértsük. Egy közgazdasági tanulmány nem bír ilyen képességekkel.
Az aranyérme és a dollár interszubjektív valóságok, vagyis az egész gazdasági és társadalmi rendszer által elfogadott egységes csereeszköz. Nyilván egyiket sem lehet megenni vagy megtankolni velük az autót, de a világon mindenhol nagyjából ugyanannyi értékben lehet ugyanannyi élelmiszert vagy benzint vásárolni belőlük. Nem kell egy egész tevecsordát magammal cipelnem, ha sátrat akarok venni. Óriási találmány, és ez eddig működött is.
A kriptók
Hogy mi a baj a kriptovalutákkal és a bitcoinnal?
Elsősorban talán az, hogy az interszubjektivitás és a számítógépes algoritmusok között helyezkednek el.
Az ötlet emberi volt és az értékük még mindig függ az emberek meggyőződésétől: ha nagyon hiszünk bennük akkor sokat érnek, ha kevésbé akkor keveset. De nem létezhetnek a számítógépes hálózaton kívül. A probléma az, hogy egyre inkább az algoritmusok kereskednek velük, így az értékük már ezek számításainak (is) a függvénye.
Mivel ezek a tanuló algoritmusok kereskednek a bitcoinnal, kezelik a rendszert, előbb-utóbb képesek lesznek létrehozni új kriptovalutákat vagy más pénzügyi eszközöket, amelyeket már csak más algoritmusok fognak érteni.
Akkor az egész gazdaság ki fog csúszni a programozók, a közgazdászok és a politikusok kezei közül. Az algoritmusok által létrehozott pénzügyi eszközök pedig megkerülhetetlenné válhatnak a kereskedelemben és a befektetésekben. Ám, ha rossz adatbázisból dolgoznak ezek az algoritmusok, mert az adatbázisok eddig még egytől egyig emberi kreálmányok, akkor képesek lesznek a CDO-k generálta krízisnél sokkal súlyosabbakat és átláthatatlanabbakat előidézni.
Új hullámos diktatúra
A gazdasági válsággal kéz a kézben jár a társadalmi, politikai válság és a munkaerőpiac destabilizálása. Aminek mi lehet az eredménye?
Egy új hullámos (new wave) diktatúra.
Az 1928-a németországi választásokon a náci párt a szavazatok kevesebb, mint 3 százalékát szerezte meg és a Weimari Köztársaság virágozni látszott, mert a munkanélküliség 4,5 % volt.
Az 1929-es a Wall Street bugyraiból felfortyogott gazdasági válságnak köszönhetően 25 százalékra emelkedett a német munkanélküliek száma, ami megágyazott a Harmadik Birodalom felemelkedésének.
Ez a cikk csak egy vidéki disztópia, se füle-se farka, de ha a jövőben egyre nagyobb teret kapnak a kriptovaluták, reális esélye lehet a dolognak, mert sose feledjük,
ha az embereknek a szabadság és a szendvics között kell választania, akkor az utóbbit fogja.
Más szóval egy káoszban, amely minél átláthatatlanabb azt fogják választani, legyen az bárki, aki a rend ígéretével fog kecsegtetni, jelentsen is az majd bármit.
Ez az írás eredetileg a Kalandos Közel-Kelet oldalán jelent meg. Kornéli Beáta további írásai itt olvashatóak.
dr. Kornéli Beáta összes cikkét elolvashatja itt.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
