A napokban megjelenő új könyve kapcsán adott interjút a magyar származású sakknagymester.
Polgár Zuzsa zsidó származású magyar-amerikai sakknagymester egy tanítványával utazott 2023. október 7-én a Nemzetközi Sakkszövetség ifjúsági világbajnokságára, amelynek egyik állomása Tel-Aviv volt.
Október 7-e tragédiája
„Mint sokan mások, én is kénytelen voltam visszafordulni” – árulta el a JNS-nek adott interjújában Polgár Zsuzsa sakknagymester.
„Teljesen megdöbbentett, hogy az én életemben, a 21. században ilyen brutális tragédia történhet, mint ami október 7-én történt. Nincsenek szavak, amelyek leírhatnák személyes érzéseimet”
– mondta. „Sok családtagom és barátom él Izraelben. Gondolataim és imáim velük vannak minden nap”.
Polgár ennek kapcsán elmondta, hogy szerinte a sakk „ideális lehet a világ szemlélésére”.
„Megtanít minket arra, hogy mindig és minden oldalról helyesen értékeljük a veszélyeket, és arra, hogyan kell helyesen semlegesíteni a potenciális fenyegetéseket és veszélyeket” – magyarázta a JNS-nek. „Jobb a sakktáblán rendezni a nézeteltéréseket, mint a csatatéren.
De amikor a háború elkerülhetetlen, a sakk hasznos eszközként szolgálhat a háborús taktikák és stratégiák tanítására, ahogyan azt néhány ország már megtette”.
A sakkozó család
Polgár Zsuzsa, akinek fiatalabb testvérei, Polgár Judit és Polgár Zsófia szintén elismert sakkozók, 15 évesen már a világranglista élén álló női játékos, 1996 és 1999 között pedig női világbajnok volt.
A tervek szerint március 11-én jelenik meg Polgár 352 oldalas a “Rebel Queen: The Cold War, Misogyny and the Making of a Grandmaster” című könyve.
Polgár, aki 1994-ben költözött az Egyesült Államokba, a JNS-nek mesélt arról, milyen volt az élet Budapesten a hidegháború idején.
„A családom egyszerű életet élt” – mondta. „Amerikai mércével mérve piszkosul szegények voltunk. Nem volt autónk, és soha nem jártunk étterembe”.
Amikor az 1980-as években sakkversenyekre utazott, ő és a testvérei szalámit és szardíniakonzervet vittek magukkal, amit helyben beszerzett kenyérrel ettek.
„Ez volt minden, amit megengedhettünk magunknak” – mondta.
„De az, hogy volt egy szerető családunk és egy célunk, ami felé törekedhettünk, mindent rendbe hozott, és a nap végén megérte.”
Családjának ugyanakkor „durva antiszemitizmust” kellett megtapasztalnia – mesélte a JNS-nek.
Polgár szerint abban az időben gyakran emlegették úgy a családját, mint “nem igazi magyarokat”.
„Ez egy nem túl finom módja volt annak, hogy azt mondják, zsidó” – magyarázta. „Soha senki nem fejezte ki az antiszemitizmusát közvetlenül nekünk. De barátoktól és támogatóinktól tudtuk, hogy ez a hozzáállás uralkodik a levegőben”.
Egy nap az apja a munkából hazatérve egy furcsa levelet talált a postaládában, amelynek nem volt feladója.
„Egy fénykép volt benne, amin kivágták a szemeit”
– mesélte Polgár a JNS-nek.
„Volt benne egy egyoldalas, kézzel írt levél is, amit nem engedte, hogy elolvassak. Csak annyit mondott, hogy csupa antiszemita megjegyzéstől és erőszakos fenyegetéstől hemzseg”.
Lehetsz olyan jó, mint a fiúk!
Polgár belevetette magát a sakkozásba – egy olyan játékba, amelybe nem sokkal azután szeretett bele, hogy 4 éves lett.
Az motiválta, hogy bebizonyítsa, tévednek azok, akik azt hitték, hogy a lányok nem elég okosak ahhoz, hogy sakkban versenyre keljenek a fiúkkal.
1974-ben, amikor 5 éves volt, szülei beíratták őt egy budapesti általános iskolai kerületi selejtezőre a fiúk ellen. „Az érvelésük elég egyszerű volt” – mondta a JNS-nek. „Ahhoz, hogy folyamatosan fejlődjek, jobb ellenfelek ellen kellett játszanom”.
A tornát úgy nyerte meg, hogy egyetlen meccset sem veszített.
A verseny megnyerése általában kvalifikálta a játékost a városi általános iskolai bajnokságra, de a „Budapesti Sakkszövetségnek más elképzelései voltak” – mondta Polgár.
„A szervezet elnöke szigorúan hitt a játék nemek szerinti elválasztásában. Nem tetszett neki, hogy egy ötéves kislány egyáltalán benevezett a fiúk kerületi selejtezőjére, nemhogy az, hogy lesöpörtem a mezőnyt” – mondta. „Ami őt illeti, nem számított, hogy milyen meggyőzően érdemeltem ki a helyem a bajnokságban”.
A szervezet elnöke hetekkel a verseny előtt törölte Polgár nevét. Mintegy 12 évvel később pedig ismét eltiltották a férfi világbajnokságon való indulástól, annak ellenére, hogy ő volt az első nő, aki kvalifikálta magát az esemény első szakaszára.
„Nem volt erre vonatkozó hivatalos szabály. A szövetség egyszerűen nem akarta, hogy játsszak”
– mondta.
A JNS-szel megosztotta azokat a tanácsokat is, amelyeket azoknak a fiatal nőknek adna, akik versenyszerűen szeretnének sakkozni.
„Ne higgyetek senkinek, aki azt mondja: „Nem lehetsz olyan jó, mint a fiúk”” – mondta.
„Minden a szenvedélyről, a kemény munkáról, a türelemről és a kitartásról szól.”
