Az Irakban élő 135 ezer zsidóból rövid idő alatt mintegy 125 ezer költözött Izraelbe, és csak pár ezer maradt hátra.
Az iraki parlament döntése lényegében véget vetett a zsidóság több mint 2500 éves történelmének Mezopotámiában – emlékeztet a tragikus évfordulóra a JNS.
A jogfosztás kezdete
1950. március 9-én az iraki képviselőház és szenátus jóváhagyta az „Az iraki állampolgárságot eltörlő rendelet kiegészítését”. Ez előírta, hogy a zsidók elhagyhatják az országot, azzal a feltétellel, hogy lemondanak állampolgárságukról és visszatérési jogukról.
A törvény azon záradéka, miszerint a zsidók soha nem térhetnek vissza, „példa nélküli” az alijázások történetében, a Ben-Gurion Nemzetközi Repülőtér közelében fekvő Or Jehuda városában található Babiloni Zsidó Örökség Központ szerint.
A törvény eredetileg egy évig volt hatályban és csak a zsidókra vonatkozott.
A Jewish Virtual Library szerint egy személy legfeljebb 140 dollárt és körülbelül 30 kilogrammnyi poggyászt vihetett magával.
Az iraki hatóságok megtiltották a zsidóknak, hogy az ékszereiket magukkal vigyék.
A törvény nem mondta ki, hogy mi történik a kivándorolt zsidók vagyonával, de 1951. március 10-én, egy nappal a törvény lejárta után, az iraki kormány egy másik törvényt hozott, amely elkobozta a zsidó vagyont.
A Justice for Jews from Arab Countries (JJAC) február 18-i jelentése 34 milliárd dollárra (12,6 billió forint) becsülte az iraki zsidók hátrahagyott vagyonának összértékét.
Megkezdődik a menekülés
Az Irakot elhagyó zsidók szabályozatlan bevándorlása már 1949 decemberében elkezdődött, amikor az 1948 május közepe óta érvényben lévő szükségtörvényeket hatályon kívül helyezték. (Ezeket a törvényeket akkor léptették életbe, amikor az iraki hadsereg csatlakozott öt másik arab hadsereghez, amelyek el akarták pusztítani az újjáéledt Izrael Államot).
A szükségállapot idején Irak illegális elhagyása súlyos börtönbüntetéssel járt.
A zsidók kihasználták a törvények enyhítését a kivándorlásra, mivel az előző 18 hónapot politikailag és gazdaságilag is megszenvedték: elbocsátották őket a kormányzati pozíciókból, a zsidó kereskedőktől megtagadták a behozatali engedélyeket, a zsidó akadémikusok pedig különböző korlátozásokkal találták szembe magukat.
Ezrek lépték át a határt Iránba, ahonnan sokan közülük Izraelbe igyekeztek. 1950 januárja és májusa között körülbelül négyezer Teheránba érkező zsidó repült Izraelbe.
Az iraki kormány arra számított, hogy a legtöbb zsidó marad, és úgy becsülte, hogy csak 6-7000 zsidó fog kivándorolni. Még az izraeli becslések is elmaradtak a tényleges számtól, és 30 000-70 000 zsidó távozását jósolták.
Az iraki kormányt megdöbbentette a kivándorolni szándékozó zsidók száma. A törvény kihirdetését követő két hónapon belül 90 000 zsidó jelentkezett kivándorlásra.
1951. május 18-tól kezdve az “Ezsdrás és Nehemiás művelet” keretében az iraki zsidók először Bagdadból Ciprusra repültek, majd ezt követően a járatok közvetlenül Izraelbe indultak.