A Neshama TV 50 perc adásában Szalai Kálmán vendége Csepeli György szociológus volt, akivel a 16 európai országra kiterjedő antiszemitizmus-kutatás eredményeiről beszélgettek.
A műsor rávilágított arra, hogyan változott az antiszemitizmus jellege, milyen új formái alakultak ki, és milyen tényezők befolyásolják az előítéletek elterjedtségét különböző társadalmakban.
Mit mutatnak a kutatások?
A beszélgetés kiindulópontja a Tett és Védelem Alapítvány által 2020-ban végzett kutatás volt, amely 16 európai országban mérte fel a zsidóellenes előítéletek elterjedtségét. Az eredmények szerint az antiszemitizmus három fő formája különíthető el:
- Hagyományos antiszemitizmus – Ez a klasszikus előítéletesség, amely évszázadok óta jelen van Európában. A kutatás szerint a vizsgált országok lakosságának 20%-a tartozik ide, míg az erősen antiszemita csoportok aránya eléri a 8%-ot.
- Másodlagos antiszemitizmus – Ez a holokauszttal kapcsolatos relativizálásban és tagadásban nyilvánul meg. A kutatásban résztvevők 39%-a mutatott ilyen attitűdöt.
- Izrael-ellenesség – Az antiszemitizmus legújabb megnyilvánulási formája, amely sokszor politikai kritikának álcázva jelenik meg. A kutatás szerint a vizsgált országokban az emberek 49%-a hajlamos olyan véleményeket elfogadni, amelyek Izrael létezésének legitimitását kérdőjelezik meg.
Nyugat és Kelet-Európa eltérő mintázatai
A beszélgetés egyik legérdekesebb pontja az volt, hogy míg Kelet-Európában az antiszemita előítéletek magasabb arányban fordulnak elő, addig az antiszemita támadások és atrocitások száma jóval alacsonyabb, mint Nyugat-Európában. Ennek több oka is van.
Csepeli szerint Nyugat-Európában az antiszemita vélemények nyílt felvállalását a politikai korrektség gátolja, ezért a közvélemény-kutatásokban alacsonyabb antiszemitizmus-mutatók jelennek meg. Ugyanakkor a bevándorló muszlim közösségek egy része olyan antiszemita sztereotípiákat hozott magával származási országából, amelyek válsághelyzetekben (például az október 7-ei terrortámadás után) nyílt agresszióvá fajulhatnak.
Ezzel szemben Kelet-Európában, így Magyarországon is, az antiszemita előítéletek inkább a társadalmi attitűdök szintjén maradnak, de nem vezetnek nyílt erőszakhoz. Magyarországon például évente alig néhány antiszemita incidens történik, míg Franciaországban, Németországban vagy az Egyesült Királyságban ezek száma nagyságrendekkel magasabb.
A „habozók” rejtett antiszemitizmusa
A kutatás egyik legérdekesebb megállapítása az volt, hogy az emberek egy jelentős része nem mutat konzisztens álláspontot az antiszemitizmus kérdésében. Ők a „habozók”, akik sem a pozitív, sem a negatív állításokat nem fogadják el egyértelműen.
A habozók aránya a magyar társadalomban 20%, és a kutatók szerint ez a csoport egyfajta „rejtett antiszemitizmust” hordoz magában. Ők azok, akik válsághelyzetben hirtelen az antiszemita álláspont felé mozdulhatnak el, mivel nincsenek erős meggyőződéseik a kérdésben.
A 2023-as és 2024-es mérések összehasonlítása azt mutatta, hogy az október 7-ei terrortámadás hatására az antiszemitizmus nyíltabb formát öltött. Míg a konzisztens filoszemiták és antiszemiták aránya alig változott, addig a habozók aránya 20%-ról 31%-ra nőtt. Ez azt jelzi, hogy egy jelentős társadalmi rétegben megnőtt az elutasítás Izraellel és a zsidó közösséggel szemben.
A média és a politikai elit szerepe
A beszélgetésben szó esett arról is, hogy milyen szerepet játszanak a politikai és kulturális elitek az antiszemitizmus formálásában. Magyarországon a kormány és a parlamenti pártok egyértelműen kiállnak Izrael és a zsidó közösség mellett, ami visszatartja az antiszemitizmus nyílt terjedését.
Ezzel szemben Nyugat-Európában az egyetemek és a média egy része az Izrael-ellenességet normalizálja. Az amerikai egyetemeken például egyre gyakoribbak az olyan tüntetések, ahol nyíltan a Hamasz terrorszervezetet támogatják, és Izrael megsemmisítésére szólítanak fel.
Csepeli szerint ez azért különösen aggasztó, mert ezek az egyetemek képezik a jövő politikai és gazdasági elitjét. Ha a következő generáció vezetői ilyen nézetekkel nőnek fel, az hosszú távon veszélyeztetheti a nyugati zsidó közösségek biztonságát.
Mi lehet a megoldás?
A beszélgetés végén Szalai Kálmán és Csepeli György arról beszéltek, hogy milyen lépésekkel lehetne visszaszorítani az antiszemitizmust.
- Oktatás – Az iskolai tananyagba integrált, hiteles információkkal csökkenthetőek az előítéletek. Magyarország ebben élen jár, hiszen az új tankönyvek tartalmát zsidó közösségek szakértői is véleményezhetik.
- Politikai kiállás – Az elitnek határozottan el kell utasítania az antiszemitizmust minden formában, hogy világos normákat állítson a társadalom számára.
- Társadalmi párbeszéd – Az antiszemitizmus kutatása és nyilvános megvitatása segíthet abban, hogy az előítéletek ne maradjanak rejtettek.
Konklúzió
Az antiszemitizmus nem csupán a múlt problémája, hanem egy folyamatosan változó, új formákat öltő jelenség. A nyílt gyűlölet mellett egyre erősebb az Izrael-ellenesség és a rejtett antiszemitizmus, amelyet a politikai és médiakörnyezet nagyban befolyásol.
A kutatás eredményei rávilágítanak arra, hogy az antiszemitizmus csökkentése érdekében komplex megközelítésre van szükség, amely egyszerre épít az oktatásra, a politikai felelősségvállalásra és a társadalmi párbeszédre.