Az 50 perc adásában Szalai Kálmán vendégei dr. Novák Attila történész és dr. Berkovics Balázs szociológus voltak, akik a jelenlegi izraeli és nyugati társadalmi folyamatokat elemezték a több mint egy éve tartó háború tükrében.
A beszélgetés során szó esett a nyugati világ Izraellel szembeni viszonyulásáról, az izraeli társadalom belső változásairól és a konfliktus jövőbeli következményeiről.
A nyugati világ reakciója az október 7-i támadásra
Az október 7-i Hamasz támadás világszerte sokkolta a közvéleményt, hiszen a terrorszervezet több mint 1200 izraeli civilt mészárolt le és 257 túszt hurcolt el Gázába. Az első hetekben a nyugati országok szinte kivétel nélkül Izrael mellett álltak ki, de rövid időn belül ez az álláspont drasztikusan megváltozott.
Berkovics Balázs szerint ez a fordulat nem meglepő, mivel a nyugati egyetemi és értelmiségi körökben évek óta épül egy Izrael-ellenes narratíva, amely a konfliktust a gyarmatosítás és az elnyomás keretei között értelmezi. „Nagyon fontos ebben a tagadás motívuma” – mondta Berkovics, kiemelve, hogy számos jogvédő szervezet először kétségbe vonta a Hamasz kegyetlenkedéseit, majd amikor a bizonyítékok megdönthetetlenek lettek, elkezdték relativizálni azokat.
A diskurzus gyors eltolódása az egyetemi közegben is látványos volt. Az USA és Nyugat-Európa elit egyetemein rendszeressé váltak a palesztin ügy melletti tüntetések, amelyek gyakran antiszemita megnyilvánulásokba torkolltak. A Hamasz egyes körei gyakorlatilag a palesztin ügy letéteményeseként jelentek meg a baloldali mozgalmak számára, és az antiszemita retorika egyre inkább elfogadottá vált.
Amerikai és európai egyetemek – a radikalizmus bölcsői?
Az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában az elit egyetemek váltak az Izrael-ellenes és palesztinpárti mozgalmak fő színtereivé. Berkovics szerint ez nem az egyetemi társadalom egészét érinti, hanem főként azokat a progresszív csoportokat, amelyek az identitáspolitika és a posztkoloniális diskurzus mentén szerveződnek.
„Izraelből ellenségkép lett”
– mondta Berkovics. „Izraelt az elnyomás iskolapéldájának állítják be, miközben figyelmen kívül hagyják a történelmi tényeket.”
Ezzel párhuzamosan egyes muszlim országok, különösen Katar, jelentős pénzügyi befolyást szerzett bizonyos amerikai egyetemeken, amelyek révén aktívan formálják az Izrael-ellenes közbeszédet. Az így kialakult vulgáris anticionizmus pedig mára sok helyen a klasszikus antiszemitizmus új formájává alakult.
Izrael társadalmi dinamikája a háború árnyékában
Miközben a nyugati világban egyre erősödik az Izrael-ellenes narratíva, addig az izraeli társadalom mélyen megosztott maradt.
Dr. Novák Attila történész kiemelte:
„A háború nemcsak katonai kihívást jelent Izrael számára, hanem belső társadalmi átrendeződést is elindított.”
A konfliktus előtt Izrael belpolitikai élete súlyos válságban volt, a Netanjahu-kormány elleni tüntetések uralták az utcákat. A támadás után azonban a legtöbb belső vita háttérbe szorult, hiszen a biztonság lett az elsődleges prioritás.
A kétállami megoldás lekerült a napirendről
Berkovics szerint az izraeli baloldal eddigi felfogása is jelentősen megváltozott. „A kibucokban élő baloldali értelmiségiek közül sokan eddig is segítették a palesztinokat, de most szembesültek azzal, hogy azok között, akiket támogattak, voltak olyanok is, akik a támadásban aktívan részt vettek” – mondta.
Ez a felismerés még inkább radikalizálta az izraeli politikai közbeszédet:
a kétállami megoldás gyakorlatilag lekerült a napirendről, mivel az izraeli közvélemény már nem hisz abban, hogy a palesztin vezetés képes lenne egy békés államot működtetni.
Mi várható a következő években?
Az izraeli társadalomban jelenleg két fő tendencia figyelhető meg:
a biztonságpolitikai prioritás felülír minden korábbi politikai nézeteltérést, még ha a kormány megosztó is.
A demográfiai és ideológiai változások miatt Izrael egyre inkább konzervatív irányba mozdul el, hiszen a vallásos közösségek népessége gyorsabban növekszik, míg a szekulárisok kivándorlási hajlandósága erősödik.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
Ahogy Gadi Taub jellemezte: a mobil társadalmi rétegek könnyebben mennek el Izraelből – Kanada hároméves munkavállalási vízumot biztosít nekik, van olyan szervezet Kanadában, amely kifejezetten támogatja az ottani letelepedést, ugyanakkor, akik Izraelben maradnak, azok közül sokan, bevallottan, vagy csak csendben jobboldali, patrióta nézeteket kezdenek vallani.
arabok és romák is mehetnek?