A lány bal kezén hat ujj volt, amit az ősi kultúrákban gyakran a spirituális tekintély jeleként értelmeztek.
Az Atiqot című folyóiratban nemrégiben megjelent tanulmány egy, a Jeruzsálem melletti hegyekben található Motza régészeti lelőhelyen talált sírról számolt be, amely a neolitikum előtti időszakból származik. A Motzában 2018 és 2020 között végzett ásatások során a térségben ebből az időszakból származó települések egyik legnagyobb koncentrációját tárták fel. A kutatásokat a 16-os főút, a Jeruzsálembe nyugatról vezető harmadik bekötőút megépítése előtt végezték – írja a The Jerusalem Post.
Különleges sír
Az egyik feltárt sír egy olyan lány maradványait tartalmazta, aki spirituális szerepet játszhatott vagy sámánként tevékenykedhetett a közösségében. Az anatómiai elemzés szerint a lány halálakor több mint 15 éves volt. Figyelemre méltó, hogy
lány bal kezén hat ujj volt, amit az ősi kultúrákban gyakran a spirituális tekintély jeleként értelmeztek.
A nő mellett talált temetkezési tárgyak, köztük a zöld kőnyakláncok és gyöngyékszerek megerősítik a neolitikus társadalmon belüli rangjára vonatkozó feltételezést.
A kutatók szerint az egyes sírokban talált kőkarkötők az élet és a halál közötti átmeneti rituálékhoz kapcsolódnak.
„Az ősi sámán sírjának felfedezése Motzában ablakot nyit a mintegy 10 ezer évvel ezelőtt élt közösségek spirituális világára” – mondta Eli Eskosido, az Izraeli Régészeti Hatóság igazgatója.
„Ezek a maradványok megmutatják, hogy milyen összetett és gazdag volt az ősi emberiség kulturális hiedelme”
– folytatta.
A kutatók szerint a gyerekek egészen a serdülőkorig hordták ezeket a kőkarpereceket. Egy bizonyos életkor elérésekor egy beavatási szertartáson vettek részt. Azokat, akik az érettség elérése előtt haltak meg, a karjukon épségben talált karkötőkkel együtt temették el.
A kutatók és tudósok szerint a rituálékat az erre a célra kijelölt nagy középületekben végezték, amelyek sámáni gyakorlatokat is magukban foglalhattak.
A víz szerepe
Minden egyes feltárt épületben találtak vízgyűjtő létesítményeket, vagy természetes vízforrások közelében helyezkedtek el, ami hangsúlyozza a víz és a rituális gyakorlatok közötti kapcsolatot a neolitikus közösségekben.
Ezek az eredmények megerősítik azt a felfogást, hogy a víz döntő szerepet játszott a neolitikus csoportok vallási szertartásaiban és társadalmi szerveződésében.
„Az olyan személyes tárgyakon keresztül, mint az ékszerek és a rituális leletek, megismerhetjük a korabeli hitrendszereket, társadalmi osztályokat és közösségi szerepeket”
– tette hozzá Eskosido.
Dr. Hamoudi Khalaily, Ianir Milevski és Anna Eirich-Rose vezette az ásatásokat az Izraeli Régészeti Hatóság számára, és ők a szerzői az Atiqot című folyóiratban megjelent tanulmánynak is.
