Az izraeli légierő (IAF) csütörtökön nyilvánosságra hozott részleteket és felvételeket a valaha volt egyik legmerészebb és legbonyolultabb kommandós hadműveletéről, amelyben a különleges erők 120 tagja támadt meg és semmisített meg szeptemberben egy földalatti iráni rakétagyártó üzemet mélyen Szíriában. Emanuel Fabian, a The Times of Israel katonai tudósítójának összefoglalója a rajtaütésről.
Mint ismert, akkoriban még Bassár el-Aszad rezsimje volt hatalmon Szíriában, és Izrael még nem indította meg győztes hadjáratát a libanoni Hezbollah ellen.
Az izraeli védelmi erők által „Sokféle Út hadműveletnek” nevezett rajtaütés célja egy földalatti létesítmény megsemmisítése volt, amelyet az iráni erők precíziós rakéták gyártására használtak a libanoni Hezbollah és az Aszad-rezsim számára Szíriában.
A „Mély Réteg” kódnévvel ellátott létesítményt a CERS vagy SSRC néven ismert szíriai Tudományos Tanulmányi és Kutatóközpontban ásták be egy hegybe, Szíriában, Hamától nyugatra, Maszjáf területén. A helyszín több mint 200 kilométerre északra fekszik az izraeli határtól, és mintegy 45 kilométerre Szíria nyugati partvonalától.
Az IDF szerint a helyszín Irán „zászlóshajó-projektje” volt a Hezbollah felfegyverzésére irányuló erőfeszítésében.
A hadsereg tájékoztatása szerint a rajtaütést az izraeli légierő Shaldag nevű elitegysége, valamint a 669-es kutató-mentő egység hajtotta végre. A teljes hadművelet alatt egyetlen katona sem sérült meg.
Az iráni létesítmény
Irán 2017-ben kezdte meg a létesítmény tervezését, miután ugyanabban az évben a CERS-nél egy izraeli légicsapás célba vett egy rakétahajtómű-gyártó telephelyet, amely a hadsereg szerint a föld felett helyezkedett el.
A helyszín megsemmisítése, valamint a Hezbollah fegyverszállítmányait célzó egyéb szíriai IDF-csapások arra késztették Iránt, hogy újragondolja stratégiáját, és új földalatti létesítményt hozzon létre, amely biztonságban lenne az izraeli csapásoktól.
Az Irán által épített helyszín 70-130 méterrel a föld alatt volt, így gyakorlatilag lehetetlen volt elpusztítani a levegőből.
Az irániak 2017 végén kezdték ásni, és az IDF közlése szerint már az építkezés kezdetétől kezdve értesüléseik voltak a létesítményről.
2021-re Irán befejezte az ásási és építési munkákat, és megkezdte a rakéták tömeggyártásához szükséges berendezések szállítását.
A létesítmény patkó alakúra épült, egy bejárattal a hegy oldalában a nyersanyagok, és a közelben egy kijárattal az elkészült rakétáknak. A harmadik bejáratot logisztikai célokra és a létesítményen belüli irodák elérésére használták.
A létesítmény még nem volt teljesen aktív, amikor Izrael megindította ellene a hadműveletet, de a hadsereg szerint az utolsó szakaszában volt annak, hogy Irán működőképesnek nyilvánítsa.
Legalább két rakétát sikeresen legyártottak már a tesztelés részeként, és már rakétahajtóműveket is gyártottak ott tömegesen.
Az IDF úgy értékelte, hogy a létesítményt évente 100-300 rakéta gyártására használták volna, beleértve a 300 kilométeres, nagy hatótávolságú rakétákat, a 130 kilométeres hatótávolságú precíziós irányítású rakétákat és a rövid hatótávolságú rakétákat.
Az IDF értékelése szerint a libanoni határhoz viszonylag közel található létesítmény célja az volt, hogy felváltsa Irán rakétákat és alkatrészeket saját területéről Szírián keresztül Libanonba szállító módszerét. Az évek során az izraeli légierő többször is lebombázta az ilyen konvojokat. A távolság, amelyet a fegyvereknek meg kellett volna tenniük az új létesítménytől, hogy elérjék a Hezbollahot, sokkal rövidebb lett volna.
Előkészületek a támadásra
A létesítmény megtámadásának és megsemmisítésének terve évekkel ezelőtt kezdett formát ölteni, de csak a jelenlegi többfrontos háború kezdetekor kezdték el a vezető tisztségviselők komoly lehetőségnek tekinteni.
A légierő Shaldag egységét képességei és tapasztalata miatt választották ki a feladatra, valamint azért, mert az IAF úgy gondolta, hogy hatékonyabb lenne a rajtaütést saját különleges erőivel végrehajtani, nem pedig a szárazföldi erők vagy a haditengerészet kommandós egységével.
Két hónappal a rajtaütés előtt a Shaldag és a 669-es egység tagjai már különféle forgatókönyvek mentén készültek a műveletre, hogy ha bármi nem a tervek szerint alakulna, legyen megoldás.
A gyakorlatozást a Hamász elleni gázai hadjárattal egy időben tartották, miközben az IAF csapásokat hajtott végre Libanonban, és védekezett a Hezbollah és más Irán által támogatott terrorszervezetek napi rakéta- és dróntámadásai ellen.
Magát a kiképzést az IAF kockázatosnak tartotta, mivel a háború közepette rengeteg figyelmet és erőforrást igényelt, és ha nem hajtják végre a rajtaütést, időpocsékolás lett volna.
A hadművelet előtt fokozták a hírszerzési erőfeszítéseket, hogy megtervezzék, pontosan hol fognak leszállni a katonák, hogyan lépnek be és semmisítik meg a létesítményt, hogyan néz ki a helyszín elrendezése, és milyen fenyegetésekkel nézhetnek szembe – beleértve a szíriai légvédelmet és szárazföldi erőket.
Végül meg kellett határozni a rajtaütés időpontját. Szeptember 8-át számtalan ok miatt választották, többek között a tiszta időjárása miatt, amely a csapatokat szállító IAF helikopterek számára volt létfontosságú.
Az akcióról közzétett felvételek:
A rajtaütés menete
Szeptember 8-án este a Shaldag 100 tagja és a 669-es egység további 20 tagja négy CH-53 „Jaszur” szállító helikopterre szállt, és egy izraeli légibázisról elindult Szíria felé.
Hozzájuk csatlakozott további két támadóhelikopter, amelyek szoros légi támogatást nyújtottak, 21 vadászgép, öt drón és 14 kémrepülőgép és egyéb repülőgépek. További 30 repülőgép várt készenlétben Izraelben arra az esetre, ha valami nem a tervek szerint alakulna.
A hat helikopter a Földközi-tenger felett repült Libanon partjaitól távol, mielőtt behatolt volna Szíriába.
A helikopterek szokatlanul alacsonyan repültek, hogy elkerüljék a szíriai radarokat és légvédelmi rendszereket.
Abban az időben Maszjáf térségében volt a második legmagasabb légvédelem koncentrációja Szíriában, az IDF szerint csak Damaszkusz előzte meg. Több tucat radar és védelmi rendszer veszélyeztette az akciót, amelyek képesek voltak az izraeli repülőgépek észlelésére és elfogására.
Tovább bonyolította a rajtaütést, hogy az orosz erők jelentős katonai jelenlétet tartottak fenn a szíriai partokon, saját légvédelmi rendszerükkel.
Mindössze 18 percbe telt, míg a helikopterek a partról elérték a létesítményt, mindezt anélkül, hogy észlelték volna őket. Ezzel egyidőben az IAF vadászrepülőgépei és drónjai, valamint a haditengerészet hajói jelentős támadást indítottak a CERS létesítmény és számos más szíriai helyszín ellen. A csapások célja egyrészt a helikopterek közeledésének elfedése, másrészt a szíriai hadsereg megtévesztése volt, hogy ez “csak egy szokásos” izraeli támadás, amelyből több százat hajtottak végre az évek során, többek között Maszjaf ellen is.
A CH-53 helikopterek közül az első a bejárat közelében szállt le, míg másik két helikopter egyidejűleg a tudományos központra néző területen egy másik helyen landolt. A negyedik helikopter néhány percig várakozott mögötte, mielőtt leszállt ott, ahol az első, és további csapatokat dobott le.
A négy helikopter ezután elrepült és több mint két órán keresztül vártak arra, hogy a 100 kommandós végrehajtsa küldetését.
A 669-es egység 20 tagjának, akik még mindig a helikopterek fedélzetén tartózkodtak, azonnal akcióba kellett volna lendülniük, ha valamelyik kommandós megsebesül. A terv az volt, hogy a sebesült katonákat ellátják, de a küldetés végéig nem indulnak el velük Izraelbe. Ezért a 669-es egység számos orvosi felszerelést hozott magával, hogy azonnali kórházként működhessen sérülés esetén.
A létesítményben a kommandósok első csapata megkezdte a terület biztosítását, míg a második csapat a bejárat felé haladt, és megölt két őrt. Egy másik csapat a közeli dombon foglalt el pozíciókat, hogy egy kis drónnal megfigyeljék a rajtaütést, és semlegesítsék a létesítményhez közeledő erősítéseket.
Éjszakára a szír katonák lezárták a létesítmény mindhárom bejáratát. Az IDF szerint kevesebb őr tartózkodott a helyszínen, mint amennyi valószínűleg akkor lett volna, ha a létesítmény már működött volna, és senki sem tartózkodott magán a létesítményen belül, amikor a rajtaütést végrehajtották.
A küldetés egyik központi kihívása a földalatti helyszín bejáratánál lévő nagy teherbírású ajtókon való átjutás volt. A tervezésben és magában a küldetésben részt vevő tisztek szerint ez nem volt könnyű feladat.
A küldetés 50 percénél a kommandósok első csapatának sikerült áttörnie az egyik bejáratot – a logisztikára használtat és elérni az irodákat. A katonák belülről kinyitották a másik két bejáratot is a létesítményben lévő targoncákkal. Az IDF előre tudta, hogy a létesítmény rendelkezik ilyen felszereléssel, ezért a küldetés előtt elküldte a rajtaütésben részt vevő kommandósok egy részét targonca-jogosítvány megszerzésére.
Ezzel egy időben egy másik, robbanóanyagot szállító kommandós csapat érkezett a bejáratokhoz. A katonák egy quadot is magukkal hoztak az egyik helikopteren, hogy gyorsan végighaladhassanak a létesítményen és elhelyezzék a robbanóanyagokat.
Ezután mintegy 50 kommandós haladt végig a létesítmény gyártósorán, és robbanószert erősítettek az összes berendezésre, különösen a három rakátaüzemanyag-keverőre. A többi 50 kommandós kint várakozott, és továbbra is biztosították a területet.
A vadászgépek ezalatt továbbra is támadták a környező területeket, hogy megakadályozzák a földön azonosított több tucat ember – nyilvánvalóan szíriai katonák – közeledését a létesítményhez. Összesen 49 rakétát és bombát dobta le az IAF repülőgépei a rajtaütés során.
Miután a kommandósok az összes – körülbelül 300 kilogramm – robbanóanyagot elhelyezték, mindannyian a kezdeti leszállóhelyre távoztak. A helikopterek berepültek várakozó állásukból, két és fél óra földi tartózkodás után felvették a katonákat.
Amint felszálltak, a Shaldag robbanóanyag-szakértője beindította a detonációt – amely robbanás a becslések szerint egy tonna robbanóanyagnak felelt meg, ha figyelembe vesszük a létesítményben lévő robbanóanyagokat is.
A hadműveletben részt vevő katonák elmondták, hogy a földalatti robbanás nemcsak szabad szemmel volt látható, hanem érezték is, mint egy „mini földrengést”.
A helikopterek ezután a létesítményből visszarepültek a tenger felé, majd Izraelbe. A felszerelés egy része, köztük a quad is a létesítményben maradt.
Szíriai katonák százai értek el a CERS-t körülbelül egy órával a csapatok távozása után, rávilágítva a hadművelet gyors lefolytatásának fontosságára.
Az IDF úgy értékelte, hogy az egész hadművelet során mintegy 30 őrt és szíriai katonát ölt meg. A szíriai média akkoriban 14 halottról és 43 sebesültről számolt be.
