„Van helye az optimizmusnak.” – mondta szerdán Benjamin Netanjahu miniszterelnökegyik tanácsadója az amerikai választási eredmények nyomon követésével töltött álmatlan éjszaka után. Nem sokkal később, még mielőtt a nagy amerikai hálózatok Donald Trumpot hirdették volna ki győztesnek, Netanjahu már az elsők között gratulált a frissen megválasztott elnöknek — írja a ynet.
Azt lehet mondani, hogy Netanjahu mindent Trump győzelmére tett fel. Ez volt az általa preferált eredmény, a múltbeli feszültségek és a róla tett nem túl hízelgő megjegyzések ellenére, amelyeket Trump tett. Az izraeli miniszterelnök úgy véli, hogy jól együtt tud majd dolgozni Trumppal, és úgy véli, hogy azok, akik befolyásolják őt, „a jó oldalon állnak”.
Az őt megvető és bukására törekvő demokrata kormányhoz képest Netanjahu meg van győződve arról, hogy Trump a megfelelő választás Izrael számára.
De mit jelent Trump győzelme Izrael számára? Először is, fontos felismerni, hogy az ország kritikus időszakba lép. Mostantól kezdve Trump január 20-i beiktatásáig Joe Biden amerikai elnöknek teljes jogköre van arra, hogy úgy cselekedjen, ahogy akar.
Izraelnek számolnia kell azzal a lehetőséggel, hogy Biden ezt az időt arra használja fel, hogy leszámoljon Netanjahuval.
A tisztviselők aggódnak amiatt, hogy megismétlődik az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2016. december 23-i határozata, amikor Barack Obama – hivatali idejének utolsó napjaiban – szokatlan módon tartózkodott attól, hogy Amerika vétójogával éljen a Tanácsban, és ezzel lehetővé tette a zsidó települések elleni határozat elfogadását.
A lépés jogilag megnehezítette Izrael helyzetét, és megnyitotta az utat a hágai nemzetközi bíróságokon indított perek előtt.
Most Netanjahu hasonló forgatókönyvtől tart.
Minden jel arra mutat, hogy Biden arra fogja használni az utolsó két hivatali hónapját, hogy fokozza a nyomást egy túszalku érdekében, és engedményeket követel Netanjahutól, például a Philadelphia-folyosóból való kivonulást és hasonló lépéseket. Biden valószínűleg az Izrael és Libanon közötti diplomáciai megállapodás előmozdítását is szorgalmazni fogja – ezt az irányt Netanjahu a jelek szerint támogatja, ellentétben a Gázai övezetben zajló háború befejezésére irányuló erőfeszítésekkel.
Emellett Netanjahu arra fog törekedni, hogy minden fronton teljes körű együttműködést alakítson ki Trumppal és csapatával a háború utáni Izraellel kapcsolatban: Libanon, Gáza, Irán és a túszok. Valószínű, hogy Netanjahu meghívást is kap a Fehér Házba nem sokkal az elnök beiktatása után. Addig is, ebben a két hónapban zavaros vizeken kell navigálnia.
Senki sem gondolja azonban, hogy Netanjahu számára rózsás lesz az élet Trumppal.
Trump ugyanis is véget akar vetni a libanoni és gázai háborúknak.
Ezt már többször is elmondta, és valóban hisz abban, hogy véget lehet vetni ezeknek a konfliktusoknak. Ezért Netanjahunak szorosan egyeztetnie kell vele, hogy ezt a célt minél jobbb eredménnyel – Izrael számára minél kevesebb engedménnyel – érje el.
A zsidó állam miniszterelnökének hamarosan döntenie kell az új washingtoni nagykövet személyéről is. Valószínű, hogy nem fogja meghosszabbítani Mike Herzog megbízatását, hanem új nagykövetet választ. Netanjahu szeretné, ha Ron Dermer visszatérne Washingtonba – bár Dermer ezt nem igazán szeretné. Az egyik jelölt, akit a szerepre emlegetnek, Netanjahu politikai tanácsadója, Ophir Falk lehet.
Egy másik kulcskérdés, hogy ki lesz Trump belső köre az új ciklusban.
Izrael abban reménykedik, hogy Mike Pompeóhoz hasonló személyt köszönthet majd védelmi miniszterként.
Trump korábbi izraeli nagykövete, David Friedman is kiemelkedő szerepet kaphatna, ami nagyon tetszene a vallásos cionistáknak és a zsidó telepeseknek.
Friedman, aki meggyőződéses Izrael- és telepespárti, közzétett egy politikai tervet Izrael jövőjéről, amelynek jelentős része a Júdea-Szamária feletti szuverenitás alkalmazását tartalmazza. Trump győzelme feléleszti a jobboldali álmot, hogy ezt a lépést meg is tehessék.
A republikánus győzelem továbbá jelentősen előmozdíthatja az Izrael és Szaúd-Arábia közötti normalizálódást. Biden esélye arra, hogy a hátralévő két hónapban elérje a normalizációs megállapodást, csekély, mivel tűzszünet nélkül az nemigen fog megtörténni – és Netanjahu inkább Trumpnak tartogatja ezt az eredményt.
Egy másik kérdés Irán. Egyrészt, ha megtámadja Izraelt, Teherán kemény választ kockáztat Biden részéről, aki most mentesül a politikai nyomás alól. Másrészt Irán talán elkerülné az Izraellel való feszültség eszkalálódását közvetlenül Trump hivatalba lépése előtt, tekintettel az előző ciklusa alatt Iránnal szemben tanúsított agresszív álláspontjára.
Akárhogy is, Trump győzelme befolyásolni fogja Irán végső döntését arról, hogy lecsap-e Izraelre, vagy tartózkodik a tervezett válaszlépéstől.
Trump győzelme csökkentheti annak valószínűségét is, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) letartóztatási parancsot adjon ki Netanjahu és Joav Gallant védelmi miniszter ellen, mivel Biden korábban blokkolta az ICC elleni szankciókat – amelyek újbóli bevezetésével Trump most fenyegetőzhet.
