Macron a gázai és libanoni civil áldozatok miatt fegyverembargót szorgalmaz Izraellel szemben, miközben a francia gyártmányú fegyverek a Jemenben, Iránban és Oroszországban szedik a civil áldozatokat.
Létezik egy propagandamódszer, az úgynevezett „kivetítés”, amelynek lényege, hogy az ellenfélre hárítják a felelősséget, hogy eltereljék a figyelmet a saját cselekedeteikről. Azzal, hogy a vádló a saját hibáit másokra vetíti ki, zavart és erkölcsi egyenértékűséget teremt, megnehezítve a közönség számára a rossz cselekedetek valódi forrásának azonosítását.
Emanuel Macron francia elnök a közelmúltban Izrael elleni propagandatámadásában mutatta meg, hogy milyen jól ismeri ezt a technikát. Fegyverembargó bevezetésére szólított fel, hogy nyomást gyakoroljon Izraelre: állítsa le a libanoni és gázai terroristák elleni harcát. Mindezzel arra utalt, hogy Izrael felelős a civil áldozatokért, miközben megvédte az UNIFIL-t, amely nem tudta megakadályozni, hogy a Hezbollah bázisokat építsen a Litani folyótól délre, akár 100 méterre az UNIFIL előőrseitől.
Mit próbál Macron valójában kivetíteni és eltitkolni? Valójában elég sokat, mivel a világ számos konfliktusában harcolnak francia fegyverekkel, ráadásul igen gyakran nem a jó oldalon.
Mianmar
Jelenleg a mianmari hadsereg nagymértékben támaszkodik a francia gyártmányú Avions de Transport Regional (ATR) repülőgépekre, hogy csapatokat, fegyvereket és utánpótlást szállítson harci műveleteihez, miközben büntetlenül követ el háborús és emberiség elleni bűncselekményeket. A Justice For Myanmar szervezet által megszerzett bizonyítékok feltárták, hogy a francia vállalatok a nemzetközi szankciók ellenére kulcsszerepet játszottak a mianmari katonai repülőgépflotta támogatásában. Az ATR legalább 10 repülőgépet szállított a mianmari hadseregnek.
A Justice For Myanmar szervezet a puccsot követő pénzügyi évből kiszivárgott, a katonai kiadásokra vonatkozó dokumentumokat idézett, amelyekből kiderült, hogy közel 19 millió dollár értékben terveztek alkatrészeket vásárolni a légierő ATR flottája számára. Emellett a francia Sabena Technics vállalat részt vett a kulcsfontosságú alkatrészek javításában és az alkatrészek biztosításában, ami fenntartotta a repülőgépek üzemképességét. Ezeket a szolgáltatásokat gyakran katonai kapcsolatokkal rendelkező kereskedelmi légitársaságokon keresztül végezték. A jelentés bírálja ezeket a vállalatokat, amiért nem végeztek megfelelő átvilágítást annak érdekében, hogy elkerüljék a mianmari hadsereg háborús bűntetteinek támogatását.
Úgy tűnik, hogy a franciáknak nem erősségük a kellő gondosság vagy a háttérellenőrzés elvégzése: 2024 áprilisában a Justice For Myanmar és az Info Birmanie képviseletében francia ügyvédek felszólították a francia hatóságokat, hogy vizsgálják ki Theint Win Htet tevékenységét, és fagyasszák be az esetlegesen Franciaországban lévő vagyonát. Ő a Shwe Byain Phyu vállalatcsoport alapító családjának tagja, ez a konglomerátum kapcsolatban áll a mianmari hadsereggel, amely atrocitásokat követ el, miközben francia repülőgépeket használ.
2024. január 31-én az Egyesült Államok szankciókkal sújtotta Theint Win Htet, a családját és a cégüket, mégis furcsa módon Macron és kormánya úgy döntött, hogy engedi, hogy a HEC Parisban, egy elit francia üzleti iskolában tanulhasson. Valószínűleg a Shwe Byain Phyu Group által fizetett pénz csábítása vonta el a francia kormány figyelmét.
Jemen
A Dassault Aviationt, a Thalest és az MBDA France-t háborús bűncselekmények elkövetésével vádolják, mivel szerepet játszottak katonai technológia és fegyverek szállításában a szaúdi vezetésű jemeni koalíciónak. A Dassault Rafale repülőgépeit, a Thales célzási és kommunikációs rendszereit és az MBDA France rakétáit használták a légicsapásokban, amelyek közül néhány polgári infrastruktúrát, köztük iskolákat, kórházakat és piacokat célzott meg.
Ezek az akciók hatalmas polgári áldozatokkal jártak, ami komoly aggodalmakat vet fel a vállalatok által a nemzetközi humanitárius jog esetleges megsértésével kapcsolatban.
Oroszország
2015 óta Franciaország 76 engedélyt adott ki katonai termékek Oroszországba történő exportjára, többek között harckocsikhoz való hőérzékelő távcsöves célzókészülékek, navigációs rendszerek valamint vadászgépekhez és harci helikopterekhez infravörös érzékelők kivitelére – összesen mintegy 152 millió euró értékben.
Ezeket a felszereléseket, amelyeket a Thales és a Safran szállított, amelyek fő részvényese a francia állam, most Ukrajna ellen használják.
Párizs kihasználta az Oroszországgal szembeni 2014-es uniós fegyverembargó egy kiskapuját, amely nem volt visszamenőleges hatályú, és lehetővé tette a már meglévő szerződések alapján történő szállítást.
Annak ellenére, hogy az EU szabályzata a potenciális agresszió miatt az ilyen eladásokat ellenezte, Franciaország folytatta azokat.
Irán
A FRANCE24 kétéves vizsgálata feltárta, hogy a francia Cheddite gyár nagy mennyiségű lőszert adott el az iráni hatóságoknak, amelyek azt a 2022-es „Nő, élet, szabadság” tüntetések elleni erőszakos fellépés során használták fel.
A vizsgálatból kiderül, hogy ezek a lőszerek továbbra is hozzáférhetőek Iránban, annak ellenére, hogy a 359/2011/EU tanácsi rendelet tiltja „a belső elnyomás céljára felhasználható felszerelések” – köztük „lőfegyverek, lőszerek és kapcsolódó tartozékok” – közvetlen vagy közvetett exportját Iránba.
A „Nő, élet, szabadság” tüntetések azt követően törtek ki Iránban, hogy Mahsa Amini a rendőrségi őrizetben meghalt, mert állítólag megsértette a fejkendőtörvényt.
A rezsim erőszakkal, éles (francia) lőszerrel válaszolt, ami az ENSZ szerint hat hónap alatt legalább 550 halálos áldozatot követelt.
A FRANCE24 nyomozói a közösségi médiát elemezve megerősítették, hogy az iráni biztonsági erők gyakran használtak francia lőszerrel ellátott sörétes puskákat. A fotókon több száz, lövedékkel megsebesített áldozat látható, sokan súlyos sérüléseket szenvedtek, beleértve az egyik vagy mindkét szemük elvesztését.
Az iráni rezsimnek nyújtott francia támogatás nem egyedi eset. Úgy tűnik, hogy Párizsnak sok közös vonása van Teheránnal.
Libanon
2023 végén Sébastien Lecornu francia honvédelmi minisztere bejelentette, hogy Párizs több tucat VAB páncélozott személyszállító járművet (APC) biztosít a libanoni hadseregnek. Lecornu kijelentette, hogy ezek a járművek „segítenék a libanoni hadsereget az országon belüli járőrözési feladatokban”, és abban, hogy „együttműködjenek az UNIFIL-lel”.
Széles körben ismert azonban, hogy a Hezbollah minden, a libanoni hadseregnek szállított fegyverzetre ráteszi a kezét.
Izraeli szakértők „meglepetésüknek” adtak hangot a Libanonnak szánt harckocsik biztosításáról szóló döntés kapcsán.
„Fennáll a veszélye annak, hogy a nyugati katonai felszerelések és fegyverek a Hezbollah kezébe kerülnek, ezeket aztán Izrael ellen használják fel. A libanoni hadseregnek biztosított fegyverek és lőszerek az Egyesült Államokból, az Egyesült Királyságból, Franciaországból és más európai országokból származnak. Ezek között vannak páncéltörő rakéták, hordozható légvédelmi rendszerek, megfigyelő berendezések és különböző elektronikus rendszerek. Ezeket nagy valószínűséggel Izrael ellen használják majd fel a következő konfliktusban” – erre a következtetésre jutott 2023 nyarán az ALMA izraeli agytröszt.
Amerikai szakértők is osztják ezt a véleményt.
Azzal, hogy Párizs APC-ket szállít a libanoni hadseregnek, a Hezbollahot olyan katonai felszereléssel látja el, amelyet a terrorhadsereg Izrael ellen használhat.
De a francia-iráni együttműködés nem állt meg itt. Október 13-án Maszúd Peszkian iráni elnök és Emmanuel Macron francia elnök telefonbeszélgetés során megvitatta a Libanonban eszkalálódó válságot. Két nappal később Mohammad Baqer Ghalibaf iráni parlamenti elnök a Le Figaro című lapnak azt mondta, hogy Irán kész „tárgyalni” Franciaországgal az ENSZ 1701-es határozatának végrehajtásáról, amely felszólít arra, hogy Dél-Libanon mentesüljön a nem állami fegyverektől. Furcsa, nem igaz? A Hezbollah fő fegyverbeszállítói Libanon jövőjéről tárgyalnak?
A francia és az iráni érdekek közeledése Libanonon túlra is kiterjed, és ismét az izraeli érdekekkel szemben.
Örményország
Teherán és Párizs egyaránt szállít fegyvereket Örményországnak, a dél-kaukázusi országnak, amely azt állítja, hogy eltávolodik az orosz ellenőrzéstől, de még nem számolta fel a területén lévő orosz támaszpontokat, miközben úgy tűnik, hogy Irán kitartottjává vált. Egy évvel ezelőtt Párizs és Jereván három modern GM-200 radarrendszerről és Mistral légvédelmi rakétákról írt alá megállapodást. Az év elején Franciaország páncélozott személyszállító járműveket (APC) is szállított Örményországnak.
Idén nyáron Irán és Örményország 500 millió dollár értékű, nagyszabású fegyverüzletet írt alá. Az Iran International TV csatorna szerint Teherán drónokat (Shahed 136, Shahed 129, Shahed 197, Mohajer) és légvédelmi rakétarendszereket (3. Khordad, Majid, 15. Khordad és Arman) szállít Jerevánnak. Örményország védelmi költségvetését 2024-ben mindössze 1,4 milliárd dollárban határozták meg, a szállítmányok kompenzálására Jereván beleegyezett, hogy iráni bázisokat létesítsen örmény földön.
Az iráni és a francia érdekek egybeesnek, mivel mindkét ország régóta összetűzésben áll Azerbajdzsánnal, Izrael hűséges szövetségesével.
Mindketten arra törekszenek, hogy kisiklassák az Azerbajdzsán és Örményország közötti, közelgő békemegállapodást. Irán „cionista bástyának” tekinti Azerbajdzsánt a Kaukázusban, és megtorlással fenyegetőzött az azerbajdzsáni célpontok ellen, válaszul az iráni energetikai infrastruktúra elleni esetleges izraeli támadásra.
A szenátusban az örmény lobbi által befolyásolt Franciaország számára Azerbajdzsán agresszornak számít, amiért visszaszerezte Karabah régióját az örmény ellenőrzéstől, és minden lehetséges eszközzel meg kell büntetni ezért a vélt sértésért. Érdekes módon Irán a karabahi konfliktus idején fegyvereket szállított Örményországnak, miközben nyilvánosan elismerte, hogy ez a régió nemzetközileg elismert azerbajdzsáni terület.
Összefoglalva: a háborús bűnök és az emberi jogok megsértésének hosszú listája van, amelyben Franciaország is részt vesz. Macron továbbra is mások szemében keresi a szálkát, miközben a magáéban…?
(A szerző, Ariel Kogan, független izraeli elemző, a kaukázusi térség és a volt szovjet tagköztársaságok szakértője.)
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.