A kulcsfontosságú légvédelmi rendszerek működésképtelenné válásával és a Hezbollah meggyengülésével Teherán tudja, hogy az izraeli légierő visszatérhet, hogy további csapásokat mérjen az iráni katonai infrastruktúrára.
Izraeli tisztviselők nem sokat beszélnek a szombat kora reggeli iráni légicsapásokról, de ez nem vonhat le a művelet jelentőségéből.
Úgy tűnik, hogy az pontosan a terveknek megfelelően zajlott le, izraeli részről veszteségek nélkül. Ez már önmagában is nagy eredmény.
Az izraeli légtértől 1600 kilométerre végrehajtott műveletek kockázatai ijesztőek. Egy apró komplikáció is életekbe kerülhetett volna.
A csapásokat azzal a feltételezéssel tervezték, hogy a vadászgépek Irán közelében tudnak majd tankolni. De ha az utántöltő rendszer egy apró alkatrésze, vagy a repülőgép hajtóműve meghibásodik, a pilótáknak veszélyes leszállással kell szembenézniük, ellenséges területen. Az izraeli légierőnek a Gáza és Libanon feletti műveletekben bevethető szinte minden támogató és vészhelyzeti képessége irreleváns lenne ilyen messze az ország határától.
Tudomásunk szerint azonban nem történt jelentős meghibásodás, ami nemcsak az izraeli pilóták képességeiről, hanem a légierő karbantartó és támogató személyzetének szakértelméről is tanúskodik.
Izrael ugyanis képes volt több tucat gépet elég közel vinni Iránhoz ahhoz, hogy több hullámban precíziós lövedékeket indítson katonai célpontokra.
Irán már hetek óta tudta, hogy Izrael válaszcsapásra készül, sőt, közvetett módon Izrael még tippet is adhatott neki azok időzítéséről. Mégsem tehetett semmit annak érdekében, hogy megakadályozza az izraeli repülőgépeket abban, hogy szisztematikusan végrehajtsák a műveletet.
Most Irán – és gáz- és nukleáris létesítményei – sebezhetőbbek, mint valaha. A rezsim legfejlettebb légvédelmi rendszereit megsemmisítették, és ezek pótlása – ha Oroszország egyáltalán hajlandó vagy képes erre – nem fog azonnal megtörténni.
Légvédelme, amely szombaton hatástalan volt, most még kevésbé hatékony, mivel az elemek és radarok is megsemmisültek.
Légvédelmének – amely rendszerekbe Irán jelentős beruházásokat fektetett – megbénításán túl az Iszlám Köztársaság elvesztette Izraellel szembeni legfőbb elrettentő erejét is. A vezetői és a Dél-Libanonban erővel tevékenykedő izraeli szárazföldi csapatok ellen heteken át végrehajtott pusztító csapások után a Hezbollah képes naponta pár száz rakétát kilőni Izraelre, de ennyi.
Elvesztette azt a képességét, hogy bármit is tegyen, ami megváltoztatja Izrael döntését az Irán elleni csapásokról. A Hezbollah vezetőjét, Hasszán Naszrallahot megölték, és az izraeli repülőgépek közvetlenül Iránra mértek csapást, miközben Izrael nagy részén folytatódik a normális mindennapi élet.
Lehet, hogy az izraeli csapás a tényleges károkat tekintve korlátozott volt, de a törékeny Ali Khamenei legfelsőbb vezetőnek és az iráni Iszlám Forradalmi Gárda Testületnek szóló üzenet az, ami igazán számít:
Izrael pontosan tudja hogy vannak a legfontosabb stratégiai célpontok, el tudja érni azokat, és le tudja csapni, amit akar, Teheránnak pedig nincs meg az a képessége, hogy az útjába álljon.
Ezúttal katonai objektumokról volt szó, de az iráni vezetőknek fel kell tenniük maguknak a kérdést, hogy vajon mennyi kell még ahhoz, hogy Izrael a magasabb stratégiai értékű célpontokra – olajipari létesítményekre, a rezsim szimbólumaira és természetesen a nukleáris programra – összpontosítson.
És a dolgok még rosszabbra fordulhatnak Teherán számára. A Joe Biden-Kamala Harris-féle Fehér Ház keményen dolgozott azon, hogy korlátozza Izrael megtorlását Irán idei két rakétatámadásával szemben, mert féltek egy regionális háborúba torkolló eszkalációtól, amely az Egyesült Államokat is beszippanthatná.
Irán legnagyobb bánatára azonban, reális esély van arra, hogy Donald Trump januárban ismét hatalomra kerül. A volt elnök visszatérése, aki első terminusa alatt személyesen rendelte el az iráni Forradalmi Gárda vezetőjének, Kasszem Szolejmáninak eltávolítását, és aki a 2015-ös atomalkut maximális nyomásgyakorlási stratégiával váltotta fel, kombinálva Izraelnek az iráni tengellyel szembeni újonnan agresszív álláspontjával, veszélyes forgatókönyv Teherán számára.
Ez persze nem jelenti azt, hogy Irán biztosan nem fog válaszolni a szombati támadásra, ugyanis nem teheti meg, hogy gyengének tűnjön a nyugtalan lakossága és proxy-hálózata előtt.
Irán ballisztikus rakétaarzenálja pedig nagy, és még akkor is képes kárt okozni Izraelnek, ha a kilőtt rakéták nagy részét Izrael és szövetségesei elfogják.
Az izraelieknek nincs kedvük ahhoz, hogy a masszív iráni támadásokhoz hozzá kelljen szokniuk, még akkor sem, ha az eddigi károk viszonylag csekélyek voltak.
És akkor ott van még az iráni atomprogram örökké nyomasztó kérdése. A rezsimre nehezedő nyomás és a sebezhetőség növekvő érzése miatt ez lehet az a forgatókönyv, amely arra készteti Khameneit, hogy elrendelje a nukleáris fegyver építésének teljes körű megkezdését, és egy új, erőteljes elrettentő erőt jelentsen Izraellel és az USA-val szemben?
Ez minden bizonnyal lehetséges. De a szombati csapás után az is valószínűbb, hogy Izrael úgy érzi, hogy megvan a kapacitása – és a kényszere -, hogy egy újabb támadássorozattal jelentős kárt okozzon ennek a programnak — véli Lazar Berman, a Times of Israel publicistája.
