A Rebbe micva-tankjai a zsidó büszkeséget, a zsidó identitást és a zsidó spiritualitást fejezik ki. Az áldott emlékű lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi által bevezetett, kerekeken guruló Chábád-központnak minősülő micva-tankok, mára számos országban elérhetőek. Európában Franciaország és Németország után, most Magyarországon is teljesül a Rebbe egyik álma: délután négy órakor elindul a Micva Mobil.
A második világháború utáni időszak komoly kihívás elé állította a nyugati zsidóságot. Az antiszemitizmus csökkenése, az új lehetőségek, a befogadóbb társadalom arra ösztönözte a zsidókat, hogy adják fel identitásukat és merüljenek el az amerikai társadalom olvasztótégelyében. Sok zsidó nem részesült semmiféle zsidó oktatásban, nem járt rendszeresen zsinagógába és egyre emelkedett a vegyesházasságok aránya.
Ebben a miliőben jelent meg 1967 nyarán a Rebbe nagyszerű találmánya, a micva-tank.
A kerekeken guruló zsinagógává alakított kisbuszok belsejében zsidó könyvek és egyéb rituális tárgyak: tfilin és szombati gyertyák várták az érdeklődőket. Az ötlet egyébként 1962-ben született meg, a távoli külvárosokban élőket kiszolgáló mobil könyvtárak nyomán. Simcha Piekarski rabbi elbeszélése szerint egy kávézóban osztotta meg vele az elképzelést egy helyi hászid üzletember, Aaron Klein. Ennek nyomán Piekarski átfestetett és belülről is átalakíttatott egy kisbuszt, hangszórókat szereltetett rá, és készen állt a micva-mobil. A Rebbe tanácsára helyet különítettek el a busz belsejében a tfilinrakáshoz. Az eredetileg Merkos Mobilkönyvtár nevet viselő kisbuszt fiatalok üzemeltették, akik tudták, hogyan kell az amerikaiakat megszólítani, és hogyan lehet a zsidóságot vonzóvá tenni a vallástól eltávolodott zsidók számára.
1967. június 5-én Izraelben kitört a hatnapos háború. Öt nemzet hadserege három fronton támadta a zsidó államot, Izrael azonban valamennyi ellenfelét térdre kényszerítette. A háborús napokból számos felvétel tanúskodik arról, hogy a katonák tfilint kötöttek, illetve nyíltan zokogtak a visszafoglalt Siratófalnál.
Az amerikai zsidó fiatalok közül sokan azonban a keleti filozófiák, a rockzene, a kommunák és a kábítószerek világát választották őseik hagyománya helyett.
A Rebbe azonban ebben is azt látta, hogy e fiatalok lelkében ott lobog a zsidóság lángja és jobbá akarják tenni a világot, csak éppen nem tudják, hogy hogyan kezdjenek hozzá.
A tfilin tökéletes eszköznek bizonyult. Egyszerre fejezte ki a zsidó büszkeséget és az oly nagyon vágyott spirituális kötődést. A Rebbe tfilinkampányát a mobil könyvtárak mintájára tfilinmobilok segítségével kezdték terjeszteni. Az eszköz hasznosnak bizonyult, egyre több zsidó fiatalt vonzottak. A leleményes jesivatanulók arra is rájöttek, hogy mobil központjuk másra is használható – így például szukotkor szukkát, ünnepi sátrat csatoltak hozzá. A spiritualitást a hippi mozgalomban, a hinduizmusban és más területeken kereső zsidó fiatalok egyre bátrabban fordultak a mobil központot üzemeltető jesivatanulókhoz és fiatal rabbikhoz.
1974 májusában, csupán néhány hónappal a jom kipuri háború után arab terroristák 115 izraeli túszt ejtettek az észak-izraeli Máálotban. Közülük 25-öt – többnyire gyerekeket – meggyilkoltak. A szörnyű tett híre megrázta az egész országot. A Rebbe ekkor minden zsidót arra ösztönzött, hogy vállaljon magára egy micvát.
Nem sokkal később jelentette be az akkor öt pontból álló micvakampány megindítását. Az öt kezdő micva: zsidó könyvespolc, zsidó tanulmányok, mezuza, cedáká (adakozás), tfilinrakás.
Ettől fogva egyre több helyen jelentek meg az ügyes kezű jesivatanulók által átalakított teherautók. És amikor 1974-ben Yehuda Krinsky rabbi, a New York Times riportere, Irving Spiegel közelgő látogatásáról értesítette a Rebbét, ő így válaszolt: „Mondja meg neki, hogy ezek itt a mi tankjaink az asszimiláció ellen”. A teherautóknak végre neve is volt. A micvatankokat üzemeltető jesivatanulók reggeltől estig járták New Yorkot. A teherautók igazi New York-i látványossággá váltak, és számos újság közölt róluk cikkeket.
A militarista felhangú névválasztás nem volt véletlen a Rebbe részéről. 1974 nyarán többször beszélt arról, hogy e járművek nem a micvák passzív szállítói, hanem a zsidóság asszimilációja ellen bevetett, proaktív eszközök.
Amikor a Rebbe arról beszélt, hogy a Talmud három részének (Tohárot, Nezikin, Kodásim) kezdőbetűi a tank szót teszik ki, akkor azt is kifejtette, hogy hogyan lehet hatékonyan bevonni a zsidókat: a „tankosnak” tiszta szívvel, tartózkodva minden negativitástól, illetve szentségtől övezve kell megközelítenie minden zsidót. (Ugyanígy a Chábád ifjúsági szervezete is militarista nevet visel: Civot Hásem – Isten seregei). A Rebbe természetesen nem véres harcmezőre hívta a követőit, hanem spirituális harcra szólított fel az ember legnagyobb ellensége, saját rossz ösztöne ellen. Titkos fegyvertárába pedig az Istentől kapott micvák – például a tfilin – tartoztak. A békés tankok mély benyomást tettek az akkori izraeli katonai vezetésre:
„Fegyverük nem pisztoly, lőszerük nem löveg, ám a micva-tankoknak mégis van egy döntő erejű fegyvere, és ez Izrael népének szelleme”
– mondta a tankos egységek akkori vezetője, Joszi Ben-Chánán. –
„E tankok a csatamezőre érkezvén célpontjaikat a lehető legjobb lőszerrel – nemzetünk örökségével és hagyományával – bombázzák.”
A békés tankok azonban a valódi csatatérre is kimerészkedtek, hogy bátorítsák, ösztönözzék a katonákat. „Amikor az izraeli hadsereg katonája voltam, és megérkezett hozzánk a Chábád, fellelkesítettek engem is, a katonáimat és a tiszttársaimat is” – nyilatkozta még Izrael ENSZ-nagykövetként a mostani miniszterelnök, Benjámin Netanjahu.
A micva-tankok mára a világ számos városában megtalálhatók, sőt, San Franciscóban még egy micva-felvonó is működik. A micva-tankok azt kérdezik a zsidóktól: „zsidó vagy?” Vagy másként: Eléggé fontos része ez az identitásodnak ahhoz, hogy az utca közepén egy ismeretlennel beszélgetve felvállald?” – elemezte a micva-tankokat egy amerikai kutató, Mark Oppenheimer, aki a micva-tankokat nagyszerű találmánynak tartja:
„Arra kényszerítik az embert, hogy végiggondolja és elismerje az identitását. Sok zsidó hálás a Chábádnak azért, mert nem tágított attól az elképzelésétől, hogy zsidóságot csempésszen a zsidók életébe.”
Ez a cikk eredetileg a Zsido.com oldalán jelent meg először.
