A 3300 éves kardot, amelyre II Ramszesz egyiptomi fáraó nevét vésték, nemrégiben fedezték fel egy ősi katonai laktanya ásatásán a Nílus-delta térségében – közölte az egyiptomi Régiségek Legfelsőbb Tanácsa.
A Nagy Ramszesz néven is ismert II. Ramszesz több mint 60 évig uralkodott az i. e. 13. században: jelentős katonai hódítások és monumentális építkezések köthetők a nevéhez, miközben arra is talált időt, hogy több mint 100 gyermeket nemzzen.
Úgy tartják, hogy ő volt az a fáraó, aki az izraeliták egyiptomi kivonulásának idején hatalmon volt.
A Tell Al-Abkajnban, Alexandriától mintegy 30 kilométerre délre található lelőhely része volt egy katonai előőrsökből álló gyűrűnek, amely az egyiptomi Újbirodalmat védte a líbiai és tengeri portyázóktól – áll a kardról szóló közleményben.
Az Újbirodalom időszaka, amelyet általában a i. e. 16. századtól a i. e. 11. századig datálnak, az ókori Egyiptom hatalmának és kulturális befolyásának csúcspontja volt. Az Újbirodalom nagyrészt a jólét és a stabilitás időszaka volt, és az egyiptomi birodalom észak felé terjeszkedett Levante (beleértve a mai Izrael és Szíria területét), valamint dél felé Núbiába, amely ma Dél-Egyiptom és Észak-Szudán között húzódik.
A kardot szokatlanul jó állapotban találták meg, és valószínűleg státuszszimbólum volt, amely egy „viszonylag magas rangú személyhez” tartozott
– mondta Elizabeth Frood, az Oxfordi Egyetem egyiptológusa a Washington Postnak.
Frood, aki nem vett részt a kutatásban, a kardot „nagyon érdekes és valóban figyelemre méltó leletnek” nevezte.
Az ásatás során számos személyes tárgyat is találtak, amelyek az ott állomásozó katonákhoz tartoztak, köztük faragott szkarabeuszbogarak gyűjteményét, főzőedényeket, ékszereket és egy elefántcsontból készült eszközt, amelyet a szempillafesték felviteléhez használtak, amelyet az ókori Egyiptomban férfiak és nők egyaránt használtak a szem naptól való védelmére és a rovarok ellen, valamint esztétikai célokra.
A feltárt katonai laktanya több vályogkunyhóból, egy fegyverek és felszerelések tárolására szolgáló épületből, valamint egy központi főzőtérből állt, több agyagkemencével, amelyek jól szervezett módon voltak elrendezve – jegyezte meg az egyiptomi közlemény. Több nagyméretű kerámia tárolóedényben élelmiszer-maradványokat, főként hal- és állatcsontokat fedeztek fel.
