A Trump béketerv gazdasági víziója lehetett volna a legegyszerűbb békés megoldás megállítani az iráni közel-keleti terjeszkedést. Kornéli Beáta történész és Közel-Kelet kutató írása.
Már 2020-ban is elég ordas volt a helyzet a palesztinok lakta területeken, mind Gázában, mind Ciszjordániában. Becsontosodott a káosz és az értelmetlen gyűlölet. A Nyugati parton a Palesztin Hatóság korrupt intézményei alkalmatlanok voltak arra, hogy ellássák a közigazgatási feladataikat. Törvényeik ösztönözték, támogatták a terrorizmust, a médiájuk és az iskoláik uszító propaganda hadjáratot folytattak Izrael ellen. Gázában pedig a Hamász rakéták ezreit lőtte ki Izraelre, amelyek minden nap civilek százainak veszélyeztették az életét.
Irán radikális rezsimjének a terjeszkedése pedig nem csak Izraelt fenyegette, hanem az egész arab lakta Közel-Kelet biztonságát.
Az elszámoltathatóság hiánya és a felelőtlen kormányzás miatt dollármilliárdok úsztak el a palesztin lakosság szeme előtt, ebben gyökerezett a nyomoruk legfőbb eredője. A beruházások pedig messze elkerülték mindkét övezetet.
Trump és szakértő csapata 2020-ban letett egy átfogó béketervet az asztalra, ami nemcsak az izraelieknek és a palesztinoknak lett volna élhető, hanem az egész térségnek. Ez a jövőkép államot biztosított volna a palesztinoknak, önálló kormányzattal, gazdasági lehetőségekkel és egy méltóságteljes nemzeti léttel. Rendezte volna a határokat, Jeruzsálem státuszát, lefektette volna a biztonsági alapvetéseket és egy modern közlekedési folyosó kötötte volna össze Gázát Ciszjordániával. Továbbá elősegítette volna az új Palesztin Állam integrációját a regionális és globális gazdaságba. Létrehozott volna egy szabad kereskedelmi zónát és egy kereskedelmi egyezményt az Egyesült Államokkal.
Egyben garantálta volna Izrael biztonságát, azzal, hogy megkapta volna a légtér és a Jordán folyótól nyugatra lévő régió ellenőrzését.
A program három gazdasági kezdeményezésből állt: a palesztin társadalom, a gazdaság, a kormányzat reformjából és a lakosság támogatásából azzal, hogy újjászervezték volna az oktatást és az egészségügyet. Modernizálták volna a közszolgáltatásokat, mint a víz- és áramellátást, az úthálózatot és a közlekedést.
Az USA hajlandó lett volna tíz év alatt több mint 50 milliárd dollárnyi összegű beruházást létrehozni az új Palesztin Államban.
Becsléseik szerint a Peace to Prosperity lett volna a közel-keleti béke eddigi legambiciózusabb és legátfogóbb erőfeszítése a jólétért és stabilitásért.
A gazdasági elképzelések és a kormányzati reformok történelmi gazdasági növekedést eredményeztek volna az új Palesztinában. A béka feneke alatt lévő GDP 10 év alatt megduplázódott volna. Több mint 1 millió új munkahely jött volna létre, a munkanélküliségi rátát 10 százalék alá, míg a szegénységi rátát 50 százalék alá csökkentették volna!
Az USA mindezt támogatta volna azzal a feltétellel, hogy a palesztin vezetők elismerik Izrael államot és elutasítják a terrorizmus minden formáját. – No de, ha felelősségre vonás van, ha elszámoltathatóság van, figyelik a pénzügyi tranzakciók útját és nem lehet a terrorizmusba fektetni, mi ebben a biznisz? – kérdezte a Hamasz. Mivel nem sok babér termett volna nekik, nem fogadták el az ajánlatot.
Ha 2020-ban ez az erkölcsileg hiperérzékeny Nyugat tudomást vett volna a Trump-féle béketervről és kötelezte volna a palesztinokat arra, hogy fogadják el mindezt, ma egy egészen más képet látnánk. Nem egy anarchiába, erőszakba és gyűlöletbe süllyedt régiót, hanem egy növekedési pályára állított, békés, prosperáló és talán elégedett Közel-Keletet.
Ezzel a tervvel nem történhetett volna meg október 7-e, most nem lenne túszválság, nem lenne izraeli-palesztin-libanoni háború és nem lenne iráni fenyegetettség.
Annak idején az USA azért adta Nyugat-Európának a Marshall-segélyt, hogy feltámassza a gazdaságát, mert egy viszonylagos jómódban nem terjedtek a kommunista eszmék a társadalomban és ezzel fel tudta tartóztatni a Szovjetunió térhódítását a vasfüggönytől nyugatra. Ennek az analógiájára a Trump béketerv gazdasági víziója lehetett volna a legegyszerűbb békés megoldás megállítani az iráni közel-keleti terjeszkedést.
A Világ Izraelt többszörösen is magára hagyta, de kritizálja a módszereit, amivel kénytelen megvédeni magát a Világ által rászabadított iszlamista pusztítás ellen. Trumpot meg folyamatosan agyonlőni készülnek. Az hagyján, hogy milyen világban élünk, mert még élünk, de milyen felé tartunk? És a nagy kérdés, ha összeérnek a szálak, vajon túléljük-e?
Ez az írás eredetileg a Kalandos Közel-Kelet oldalán jelent meg. Kornéli Beáta további írásai itt olvashatóak.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
- 11:35
2020. május 13. - 14:41
2020. január 31. - 20:18
2020. január 28. - 09:52
2020. január 31. - 12:27
2020. február 2. - 14:54
2019. április 18.
