Leni Riefenstahl, a náci filmes propagandista egész életében hűséges híve maradt a pártnak, és aktív szerepet játszhatott legalább egy zsidók elleni tömegmészárlásban – derül ki egy új dokumentumfilmből, amely a filmrendező náci atrocitásokban való bűnrészességéről szóló elfogadott nézeteket igyekszik megdönteni.
A csütörtökön a Velencei Filmfesztiválon bemutatott, elismerő kritikákat kapott „Riefenstahl” című film új szemszögből mutatja be „Az akarat diadala” rendezőjét, aki 2003-ban, 101 éves korában hunyt el. A film Riefenstahl személyes archívumára támaszkodik, amelyet csak nemrég, férje 2016-ban bekövetkezett halála után tettek hozzáférhetővé a nyilvánosság számára.
Andres Veiel rendező arra összpontosít, hogy megdöntse azt a narratívát, amelyet Riefenstahl a háború utáni korszakban gondosan formált magáról: a naiv német művésznőét, aki a háború után megdöbbenve értesült a náci kegyetlenkedésekről. Riefenstahl, aki később fotós karriert futott be, ezt a narratívát azzal építgette, hogy az 1990-es években kiadta az emlékiratait, és készítetett egy őt magát kedvezőbb színben bemutató dokumentumfilmet.
Veiel és producere, Sandra Maischberger azonban, aki 2002-ben, Riefenstahl 100. születésnapja alkalmából interjút készített Riefenstahl-lal, azt állítják, hogy a filmrendezőről alkotott kép nem igaz – és új bizonyítékokat mutatnak be, amelyek szerintük azt mutatják, hogy a nácik céljaiban bűnrészes volt, és nagyrészt tisztában volt azokkal.
„Ezt látjuk populista vezetőinknél is. Egyszerűen hazudnak”
– mondta Veiel a Deadline-nak. Filmjét „detektívtörténetnek” nevezte, amelynek célja, hogy feltárja az igazságot Riefenstahlal kapcsolatban.
Bár Reifenstahl állítólag saját archívumának nagy részét megsemmisítette, feljegyzései mégis azt mutatják, hogy évtizedeken át továbbra is jó kapcsolatokat ápolt náci társaival – köztük Albert Speerrel, Hitler építészével.
Emellett aktív szerepet játszhatott a lengyel zsidók 1939. szeptemberi lemészárlásában Końskie városában, ahol Riefenstahl Hitler lengyelországi invázióját filmezte. A városban a háború előtt mintegy 6500 zsidó élt, akiket szinte mind elűztek, és később a treblinkai táborban ölték meg őket.
Azon a napon, amikor Riefenstahl meglátogatta a várost, a náci katonák 22 zsidót mészároltak le. Később tagadta, hogy tudott volna a gyilkosságokról. A dokumentumfilm azonban egy, a Riefenstahl archívumából származó levelet idézve azt állítja, hogy valószínűleg a rendezése – konkrétan egy „Szabaduljatok meg a zsidóktól” utasítása – hozzájárult a tömeggyilkosság elkövetéséhez.
A háború utáni levelezésének részeként a rendezőnő egy „Zsidók” feliratú dossziét is vezetett, amely tele volt zsidóktól kapott negatív levelekkel.
Riefenstahl a háború után ezek nagy részét eltitkolta a nyilvánosság elől, és az amerikai filmes közösség továbbra is nagyra becsülte, köszönhetően a „Diadal”, az „Olympia” és más náci korszakbeli filmekben alkalmazott innovatív filmkészítési technikáinak.
Idén több más velencei film is foglalkozik nácikkal és holokauszttal, köztük egy új dokumentumfilm Jerry Lewis „The Day The Clown Cried” című, eddig kiadatlan holokausztfilmjéről; a „Marco, a kitalált igazság” című dráma Enric Marco spanyol csalóról, aki hamisan állította, hogy túlélte a koncentrációs táborokat, és a spanyol holokauszt-túlélők szóvivőjévé vált; valamint a „The Brutalist” című történelmi dráma, amelyben Adrien Brody egy magyar holokauszt-túlélőt alakít, aki építész lesz. Egy másik film, a „Szeptember 5.” az 1972-es müncheni olimpiáról szól, ahol 11 izraeli sportolót gyilkoltak meg palesztin terroristák – és ahol Riefenstahl fotósként is dolgozott.
