Benjamin Netanjahu miniszterelnök egy csütörtökön megjelent terjedelmes interjúban ismét elutasította a Hamász terrorcsoport tavaly október 7-i támadásáért való felelősségre vonás vádját, és azt mondta, hogy „mélységesen sajnálja”, hogy a támadás megtörtént, és saját, a biztonsági kudarcban játszott szerepét „a háború befejezése után” kívánja kivizsgáltatni — írja a Times of Israel.
A Time magazinnak adott, augusztus 4-én készült interjúban Netanjahu Donald Trump volt amerikai elnök nyilatkozatát ismertette, amely szerint Netanjahut „jogosan bírálták” október 7-e miatt. A miniszterelnök erre azt válaszolta: „Miért bíráltak?”
„Azért, hogy ez az ön felügyelete alatt történt” – válaszolta a riporter.
Netanjahu így válaszolt: „Tudja, olyasmit éreztem, amit Roosevelt elnök érzett Pearl Harbor után, és George W. Bush elnök érzett 9/11 után. Az ember megpróbája megnézni, hogyan lehetett volna megelőzni. De mi az én felelősségem?
Megnyerni a háborút, gondoskodni arról, hogy ez ne történhessen meg újra, megsemmisíteni a Hamász katonai képességeit, pontosan azért, hogy ez ne történhessen meg újra.”
A háború befejezése után, mondta Netanjahu,
„lesz egy független bizottság, amely megvizsgál mindent, ami korábban történt, és mindenkinek kemény kérdésekre kell majd válaszolnia, beleértve engem is”.
A miniszterelnök mindeddig elutasította, hogy állami vizsgálóbizottságot kezdeményezzen az október 7-e előtti és alatti – amikor a Hamász terroristák ezrei törtek be a Gázai övezetből Dél-Izraelbe, mintegy 1200 embert megölve és 251 túszt ejtve, kirobbantva a jelenleg is tartó háborút – kudarcok sorozatának kivizsgálására, annak ellenére, hogy ezt gyakran követelték, mág kormánykoalíciójának egyes tagjai is.
Az interjúban, amelynek átiratát teljes terjedelmében is közzétették, Netanjahu megvédte, hogy engedélyezte a Hamász vezette Gázai övezetbeli kormányzat pénzügyi támogatását azokban az években, amikor a terrorcsoport az enklávé de facto kormányaként működött, ami a jelenlegi háborúhoz vezetett.
„Ez nem a Hamász finanszírozása volt” – mondta Netanjahu a katari pénzekről, amelyek az ő vezetése alatt áramlottak a Gázai övezetbe. „A polgári közigazgatást kellett volna támogassa, amelyet különböző tisztviselők vezettek, akik közül sokan nem Hamász-tagok”. Az egymást követő izraeli kormányok – nem csak az övé, jegyezte meg a miniszterelnök –
„biztosítani akarták, hogy Gázának működőképes polgári közigazgatása legyen, hogy elkerüljék a humanitárius katasztrófát”.
Netanjahu szerint nem csak a Gázába áramló pénz a felelős azért, hogy a Hamász képes volt végrehajtani október 7-i támadását, és azt állította, hogy „a fő kérdés” az Egyiptomból származó fegyver- és lőszercsempészet volt, a katari pénzről pedig azt mondta: „Nem hiszem, hogy anélkül olyan nagy különbség lett volna”.
Továbbá, mondta, a katari pénz
„nem akadályozott meg abban, hogy három teljes értékű katonai hadjáratot folytassunk a Hamász ellen”.
Ezek a korábbi hadjáratok, amelyek leépítették a terrorcsoportot, de tűzszünettel és izraeli kivonulással értek véget, nem gyomlálták ki teljesen a terroristákat, mert
„ehhez egy teljes körű szárazföldi invázióra lett volna szükség, amelyhez nem volt sem belső, sem nemzetközi legitimitásunk”
– állította.
Elsődleges hibája – érvelt a Time szerint – az volt, hogy hasonlóan biztonsági kabinetjének többi tagjához, ő is vonakodott a teljes körű háborúval kapcsolatban. „Október 7-e megmutatta, hogy tévedtek azok, akik azt mondták, hogy a Hamászt sikerült elrettenteni” – mondta. „Ha valamit hibáztam az az, hogy akkor nem kérdőjeleztem meg eléggé azt a feltételezést, amely egyébként az összes biztonsági szerv egybehangzó véleménye volt”.
A riporter azt is megkérdezte az izraeli miniszterelnöktől: „Miért nem iktatta ki a Hamászt korábban?Akár még 2014-ben?”, mire Netanjahu azt választolta:
„Nem lehetett, mert nem volt konszenzus. A katonaság körében egyetértés volt, hogy nem kellene ezt tennünk. De ami még fontosabb, felülbírálhatod a hadsereget, de nem cselekedhetsz vákuumban. Nem volt közvélemény, nem volt hazai támogatás egy ilyen akcióhoz.
Egy ilyen akciónak biztosan nem volt nemzetközi támogatása sem, és mindkettőre szükség van ahhoz, hogy – vagy legalábbis az egyikre ahhoz, hogy egy ilyen akciót meg lehessen tenni.
Azt hiszem, ez közvetlenül az október 7-i mészárlás után vált nyilvánvalóvá.”
Eric Cortellessa riporter ezután megkérdezte: „Izrael katonai és hírszerző szolgálatai figyelmeztettek, hogy az önök igazságügyi reformtervezete mélyen megosztja Izraelt, és hogy a Hezbollah és a Hamász úgy látja, hogy ez gyengíti a zsidó állam elrettentő erejét. Miért nem hallgatott rájuk?”
A miniszterelnök válaszában kifejtette: „Valójában azt hangoztatták, hogy Gázában nem ez a helyzet. Azt mondták, hogy ez hatással lehet a közösségre összességében, a Közel-Kelet más részeire, de eléggé konkrétan megmondták, hogy ez nem érinti Gázát. De a fontosabb dolog az, hogy azt hiszem,
ami igazán hatással volt rájuk, az az a gondolat, hogy vannak, akik megtagadják a katonai szolgálatot. ”.
A Times következő kérdése is ezt a témát boncolgatta: „látta-e ebben a lehetőséget, azt a tényt, hogy az önök társadalma ennyire szétszakadt és megosztott?”
„Nem hiszem, hogy ez volt a döntő tényező. Eltökélték, hogy letörölnek minket a térképről.
Ez volt a Hamasz álláspontja mindvégig, és a támadás tervei megelőzték az igazságügyi reformot, azt hiszem, körülbelül egy évvel.”
Politikai jövőjéről kérdezve Netanjahu a Time-nak azt mondta: „Addig maradok hivatalban, amíg úgy gondolom, hogy segíthetek Izraelt a biztonság, a tartós biztonság és a jólét jövőjébe vezetni”.
Visszautasította azt a vádat, hogy elnyújtja a háborút, és szabotálta a túszcsere-fegyverszüneti megállapodást, hogy miniszterelnök maradhasson. Májusban Joe Biden amerikai elnök azt mondta, hogy az embereknek „minden okuk megvan arra, hogy ezt higgyék”.
„Ez egyszerűen nem igaz” – mondta Netanjahu a vádról. „Nincs rá szükségem. Nem érdekel a politikai pozícióm megőrzése”. Azt a narratívát, miszerint elnyújtja a háborút, „koholmánynak” nevezte, mondván:
„Igyekszem a háborút a lehető leggyorsabban befejezni”.
A miniszterelnök azonban elutasította azt az elképzelést, hogy alkut kössön a Hamásszal a megmaradt túszok visszaszolgáltatásáról a háború befejezéséért cserébe, ha ezzel a terrorcsoport maradna hatalmon.
„A Hamász helyben hagyása nemcsak azt jelenti, hogy képesek lennének megismételni az október 7-i kegyetlenséget, de azt is hogy jóval túl is lépnének rajta”
– mondta.
Netanjahu kifejtette, hogy „teljes mértékben elkötelezett az összes túsz szabadon bocsátása mellett”, de azzal érvelt, hogy a Hamász eltávolítása és a túszok visszaadása „valójában egymást kiegészítő célok”.
A tárgyalási folyamat – mondta – „teljes mértékben a Hamászra gyakorolt nyomás függvénye”.
Arra a kérdésre, hogy a most már 10 hónapja tartó háború milyen hatással van Izrael megítélésére, Netanjahu azt mondta, hogy
amikor a világ páriaként kezeli Izraelt, „az a világról mond valamit, nem Izraelről”.
Hasonló megjegyzéseket tett az Egyesült Államok egyetemi kampuszain zajló Izrael-ellenes tüntetésekkel kapcsolatban is. „Aggódom emiatt” – mondta. „Természetesen aggaszt. De szerintem Amerikát is aggasztja.
Mert amikor a fiatal generáció támogatja ezeket a gyilkosokat, ezeket az erőszaktevőket, ezeket a nők lefejezőit, ezeket a csecsemőégetőket, akkor Amerikának van problémája, nem Izraelnek.”
Netanjahu visszautasította azokat a vádakat, hogy Izrael etikátlanul vagy a nemzetközi jog tiszteletben tartása nélkül folytatta gázai offenzíváját.
A harcosok és a civilek aránya az ottani halálesetek között körülbelül egy az egyhez, mondta, ami „elképesztő eredmény”, tekintve, hogy a városi háborúkban milyen magas lehet a civil halálos áldozatok száma.
Netanjahu azt is elmondta, hogy a háború előrehaladtával csökkent a civil halálos áldozatok aránya, mondván, hogy a Gázai övezet déli részén fekvő Rafah városában több mint 1500 terroristát öltek meg, és csak „néhány tucat” civilt, a legtöbbjüket egy incidens során, amikor egy kis átmérőjű bomba eltalálta a Hamász fegyverraktárát, és nem szándékos másodlagos robbanást okozott.
Belpolitikáját illetően Netanjahu megvédte Itámár Ben Gvir és Betzalel Szmotrich radikális jobboldali miniszterek koalíciójába való felvételét, „természetes elosztásnak” nevezve nemzetbiztonsági, illetve pénzügyminiszteri kinevezésüket, hozzátéve:
„Erről a választók döntenek”.
Visszautasította azt az állítást, hogy Ben Gvir az izraeli börtönszolgálat felügyelete során olyan környezetet alakított ki, amely megengedő a visszaéléseknek, egy palesztin terrorista fogvatartott állítólagos szexuális bántalmazása miatt folyó vizsgálat közepette.
„Ha bármilyen kihágás történik, azt ki kell vizsgálni, és ha szükséges, büntetőeljárás alá kell vonni” – mondta Netanjahu, aki
az izraeli igazságszolgáltatást »a világ legfüggetlenebb jogrendszerének« nevezte.
A miniszterelnök visszautasította azokat a vádakat is, hogy Szmotrich miniszter a ciszjordániai települések felügyelete során a kormány nevében a kétállami megoldás szabotálásán dolgozik.
„Nem törekedtem az annexióra” – mondta Netanjahu, »célunk a tárgyalásos megoldás elérése«. A miniszterelnök többször is elmondta, hogy
a palesztinokkal kapcsolatos elképzelése az, hogy „legyen saját önkormányzatuk, de ne legyen hatalmuk arra, hogy minket fenyegessenek”.
Ami Gázát illeti, Netanjahu szerint a Hamász leváltására irányuló terv középpontjában a „demilitarizációnak és a radikalizációmentesítésnek” kell állnia, hangsúlyozva, hogy Izraelnek biztonsági okokból fenn kell tartania az Egyiptom és Gáza közötti Philadelphi útvonal ellenőrzését.
A lakosság radikalizálásmentessé tétele – mondta – azt jelenti, hogy
„meg kell változtatni azt, amit az iskolákban és a mecsetekben tanítanak”.
A miniszterelnök azt mondta, hogy „szeretne egy gázaiak által vezetett polgári közigazgatást látni, talán a regionális partnerek támogatásával”, és kijelentette, hogy kormánya „dolgozik azon”, hogy ezt létrehozza.
A regionális partnerekről azonban nem kívánt részleteket közölni, mondván: „Minél kevesebbet beszélek erről, annál valószínűbb, hogy sikerrel járunk”.
