Érdekes fejlemény történt a belső palesztin színtéren: a Hamász és a Fatah és más palesztin terrorszervezetek tisztségviselői az Oroszország és Kína égisze alatt létrejött egységnyilatkozatot írtak alá. A nyilatkozat semmi újat nem tartalmazott ugyan, de jól mutatja a Nyugat-ellenes Kína és Oroszország és más, a nyugati értékekkel szembenállók között egyre fejlődő kapcsolatot — írja Ohad Merlin publicista a The Jerusalem Post hasábjain.
A nyilatkozatot a főbb palesztin terrorszervezetek írták alá, köztük a Muzulmán Testvériség „leányszervezete”, a Hamász, az Iszlám Köztársaság proxyja, a Palesztin Iszlám Dzsihád (PIJ) és a marxista irányultságú Népi Front Palesztina Felszabadításáért (PFLP), valamint olyan szervezetek, amelyeket hivatalosan már nem terrorcsoportok, annak ellenére, hogy aktívan részt vettek mind az október 7-i mészárlásban, mind más erőszakos cselekményekben. Ilyen például a Fatah és a Demokratikus Front Palesztina Felszabadításáért (DFLP).
A „pekingi nyilatkozatnak” nevezett dokumentum nem tartalmazott semmi újat, és nem is bocsátkozott túl sok részletbe sem. A palesztin frakciók megállapodtak abban, hogy elkötelezik magukat egy palesztin állam létrehozása mellett, amelynek fővárosa Jeruzsálem, megerősítették a palesztinok jogát a „megszállással szembeni ellenálláshoz”, elkötelezték magukat a Gáza ostroma és minden állítólagos izraeli kiürítési kísérlet ellen, elutasítottak minden külföldi beavatkozást a gázai „másnap” kérdésében (hogy tudnillik mi lesz Gázával miután befejeződött a terrorellenes háború), kifejezték támogatásukat az „ellenállás” iránt, és méltatták a „mártírokat” és a foglyokat.
A nyilatkozat azt is állította, hogy a frakciók egy olyan egységkormány megalakításán fognak dolgozni, amely Ciszjordánia és a Gázai övezet felett is hatalmat gyakorolna, és még egy olyan záradékot is tartalmazott, amelyben kötelezettséget vállaltak arra, hogy előkészítik a terepet az általános választások lebonyolításához és a PFSZ „fejlesztéséhez”.
A nyilatkozat ismerős tartalma ellenére a kilátások és a védnökség mutatja a fő változásokat.
Korábban már történtek kísérletek az elkeseredett iszlamista és muszlim-nacionalista riválisok kibékítésére, de ezeket általában arab államok felügyelték, szimbolizálva az arab érdekeltséget – és ami még fontosabb, a globális érdektelenséget – a palesztin megbékélés kérdésében.
Ezúttal azonban a nyilatkozatban szívélyesen említett Oroszország és Kína főszereplőként és házigazdaként is részt vett, ami egyértelműen magyarázatra szorul.
Felmerül a kérdés: mit talál a világ két legnagyobb gazdasági, népességi és területi szuperhatalma egy iszlamista gyilkos csoport és egy másik nagyon iszlamista – de még inkább nacionalista – gyilkos csoport belső civakodásában, mindkettő nem több, mint néhány millió ember, és mindkettő több ezer kilométerre található Moszkvától és Pekingtől?
Erre három, egymással összefüggő magyarázat lehet.
A „másnap” kérdése
Az első magyarázat, ami eszünkbe jut, az az időzítés. Nagyjából kilenc hónappal az október 7-i mészárlás és a megtorló háború után mind Netanjahu izraeli miniszterelnök, mind Gallant védelmi miniszter arra utalt az elmúlt hetekben, hogy a Hamász elleni háború intenzív része hamarosan véget ér, megnyitva az utat a „másnap” kérdéséhez.
A háborúban részt vevő fő felek közötti megállapodás közvetítése lehetővé tenné, hogy az USA nagy riválisai is részt vegyenek a „másnap” végrehajtásának felügyeletében, és egyúttal az ajtóba is betegyék a lábukat.
Ebben az összefüggésben érdemes elgondolkodni azon, hogy
ha Izraelt a legnagyobb szövetségese a demokrácia és a nyugati értékek bástyájának tekinti a kialakuló totalitárius dzsungel közepette, akkor talán ezek a rivális szereplők a palesztin államot a Nyugat megvetésének bástyájaként szeretnék majd látni, miközben Izrael legközvetlenebb ellenfeleit segítik.
Pénz, olaj, befolyás
A második lehetséges magyarázat a rivalizálás mély gazdasági és politikai kérdéseiben rejlik. A Hamász vezetői többször kijelentették, hogy az izraeli közösségek elleni gyilkos hadjáratuk egyik oka az volt, hogy semmissé tegyenek minden előrelépést a Szaúd-Arábia és Izrael közötti normalizáció felé.
Bár a normalizáció elleni harcnak vallási és politikai következményei vannak, egyes elemzők szerint az izraeli-szaúdi normalizáció tovább könnyítené a Joe Biden amerikai elnök által bejelentett energiahíd építését, amelynek célja, hogy az Arab-félszigeten és Izraelen keresztül összekösse Indiát Európával.
Ez megsemmisítő csapást jelentett volna Vlagyimir Putyin orosz elnöknek abban a törekvésében, hogy biztosítsa az orosz uralmat az európai energiaellátás felett, amit az ukrajnai invázió és a földgázszállítás „rejtélyes” téli megszakítása során világosan megmutatott azoknak, akik túl mereven fellépnek Oroszországgal szemben.
Persze fontos hangsúlyozni, hogy nem állítjuk, hogy a Hamász október 7-i mészárlásának elindítása Oroszországgal volt összehangolva; inkább azt, hogy ez az érdekek közeledése volt számos olyan szereplő között, akik számára a normalizáció komoly fenyegetést jelenthet.
Emiatt a Hamászt a Nyugat-ellenes blokk számára előnyösnek tekintik, visszhangozva Oszama Hamdan Hamász-vezető szavait, aki néhány hónapja egy webináriumon megköszönte Oroszországnak és Kínának, hogy az ENSZ BT-ben elutasították a Hamász kriminalizálását, hozzátéve, hogy
„orosz és kínai részről megértették, hogy az ellenállás e tengelyének ereje Oroszország és Kína nemzetközi szerepvállalását segíti”.
Ha szavai igazak, akkor Oroszország és Kína talán konkrétan arról akar gondoskodni, hogy a Hamász maradjon a „másnap” vezetője.
A második hidegháború
Az orosz-kínai érdeklődés a palesztin megbékélés iránt valójában egy módszer lehet a Nyugat-ellenes blokk egészének megerősítésére.
A gázai háború hullámhatásokat keltett a nyugati nemzetekben, és önutálatot ébresztett a fiatalok körében, akik az utcára vonultak, hogy kifejezzék megvetésüket és undorukat az országukkal, örökségükkel és történelmükkel szemben. Ezek a fiatalok tele vannak gyűlölettel az országuk, annak értékei, szabadsága, történelme, és még a saját biztonsági erőik iránt is. Erre sokféle példa van, a tüntetéseken elhangzó „le az amerikai imperializmussal” felszólításoktól kezdve a rendőrök „disznóknak” való nevezéséig a közösségi médiában.
Bár ezek a meggyőződések egyéni szinten kétségtelenül őszinték, a Nyugat ellenfelei a közösségi médián és az egyetemeket keresztül szítják őket. Az Egyesült Államokban a résztvevők a Kínai Kommunista Párttal kapcsolatban álló civil szervezetek voltak, mint például a Népi Fórum, sőt olyan Észak-Korea szimpatizánsok is, mint a Nodutdol.
Másrészt Katar pénzügyi csápjai egész egyetemi karok felvásárlásán keresztül elősegítik a Nyugat-ellenes hangulatot, mint például az AJ+, az Al Jazeera tulajdonában lévő közösségi média kiadójának esete.
Irán a Mapping Project és a vallási központok révén is jelen van. Az NGO-k nyíltan hűséget esküsznek Kasszem Szolejmáninak és az iráni legfelsőbb vezetőnek, akárcsak a Muszlim Testvériség, amely mindezt lobbiszervezeteken, NGO-kon és vallási csoportokon keresztül tolja Amerikaszerte.
Mindezek összefutnak abban a kísérletben, hogy újra létrehozzanak egy kétpólusú világot, amelyben „a Nyugat” szemben áll „a globális Déllel”. A Nyugatot erőszakosnak, gyarmatosítónak és kizsákmányolónak bélyegzik; a Délt pedig békésnek, őslakosnak és kizsákmányoltnak,
megfeledkezve a „globális déli” imperializmusról, az őslakos etnikai csoportok elnyomásáról és a birodalmaik területén élő népek önrendelkezési jogának teljes elutasításáról.
Mindazonáltal ezúttal úgy tűnik, hogy a „globális déli” blokk megtanulta a leckét, és a belülről jövő nyomásgyakorlásra összpontosít, amit népszerűen „házigazda szerszámaival törünk be a házába” néven emlegetnek.
Ami ezeket a laza kapcsolatban álló csoportokat összeköti, az a Nyugat iránti gyűlöletük, zsarnoki politikájuk és egy olyan szervezet nyílt támogatása, amely ártatlan civilek ezreit gyilkolta meg.
Annak biztosítása, hogy a Hamász releváns maradjon, és a Hamász-Fatah közeledés előmozdítása azt az üzenetet közvetíti, hogy „egyesítik a blokkot”, és átveszik az úgynevezett „globális dél” ügyeinek irányítását.
Oroszország és Kína ideológiailag a lehető legtávolabb áll az olyan kalifátust kereső dzsihádista milíciáktól, mint a Hamász. Úgy tűnhet, hogy Oroszország és Kína az USA hidegháborús akcióit tükrözi Vietnamban, Koreában és Afganisztánban.
Azonban a kétpólusú világra, az USA és annak vélt „ügynökei” blokkolására való törekvés miatt úgy tűnik, hogy a családokat élve elégető, kisgyermekeket és csecsemőket elrabló terroristák támogatását elengedhetetlennek tartják.
