Az elnökjelölti vita legfontosabb kérdései furamód elkerülték a legtöbb elemző figyelmét.
A legégetőbb kérdés nem az, hogy Biden elnök alkalmas-e arra hogy újra elnök legyen vagy, hogy most akkor puccsolják-e vagy sem.
A legégetőbb kérdés az, hogy itt és most alkalmas-e arra, hogy betöltse ezt a tisztséget, 5000 egynéhány atomtöltettel, tokkal-vonóval?
Ha pedig nem, akkor miért ül még mindig a székében?
Ugyanezzel a lendülettel a Demokrata pártelit és az őket kiszolgáló fősodratú média azt is megmagyarázhatná nekünk, hogy miért ültettek le abba a bizonyos székbe egy a kora miatt alkalmatlan embert és miért falaztak ennek a gúnyjátéknak éveken át?
Még rágondolni is rossz, hogy mi lett volna, ha Biden elnök népszerűségi mutatói nem savanyodnak be a célegyenesben. Valószínűleg nem került volna sor semmiféle elnökjelölti vitára, a politikai elit és a média pedig tovább görgette volna ezt a végtelenített blöfföt.
A szomorú igazság az hogy Biden elnök személyében a politikai elit az ideális elnökjelöltet találta meg magának 2020-ban.
Egy önálló gondolatra és cselekvésre képtelen, és a családja korrupciós ügyei miatt hetedíziglen zsarolható figurát.
Akik azt hiszik hogy Biden elnök egy kijátszott lap, azoknak azt üzenem, hogy ezek hiú ábrándok csupán és sekély e kély.
Az amerikai pártok nem képeznek egy monolitot, hanem a különböző klikkek és érdekcsoportok konglomerátumai. A politikusi szakma pedig egy megélhetés, és akik most a bársonyszékben ülnek azok nem fognak egykönnyen elmenni zsákolni a kikötőben.
Az a klikk ami Bidennal érkezett és Bidennal fog távozni, foggal körömmel fog kapaszkodni az egyiptomi húsos fazekakba. Ha választaniuk kell az augusztus végi selyemzsinór és egy egyre nehezebbnek tűnő Trump elleni küzdelem között, akkor nem kétséges hogy az utóbbit fogják választani.
Így belegondolva, nehéz megszabadulni a gondolattól, hogy a fáraók mumifikálása nem a rituális, hanem a politikai gyakorlat része volt.
