Az orosz-ukrán háború kitörése óta Izrael kínosan ügyelt arra, hogy működőképes kapcsolatot tartson fenn Oroszországgal. Ennek a politikának az okait több alkalommal elemeztem. Most úgy tűnik, hogy ez a semleges álláspont a végéhez közeledik — írja Robert C. Castel, Izraelben élő biztonságpolitikai elemző a közösségi oldalán.
Ha a készülő orosz–iráni egyezmény olyan technológiai és katonai lépéseket tartalmaz, amelyek felborítják az erőegyensúlyt a Közel- Keleten, akkor Izrael is olyan lépéseket fontolgathat, amelyek számottevően befolyásolhatják az erőegyensúlyt az ukrán hadszíntéren.
Az egyik lehetőség Izrael elavult nyolc darab Patriot ütegének az átadása az USA-n keresztül Ukrajnának.
Ezek a PAC-2es rendszerek régebbiek mint a már Ukrajnában lévő PAC-3asok, de ezt a tényt ellensúlyozza a nagyobb hatótávolságuk és raktáron lévő a nagy mennyiségű elfogórakéta.
Amikor az USA és Németország nagy nehezen, egyesével krákogják fel ezeket az ütegeket, nyolc teljes Patriot rendszer átadása hatalmas erőt képvisel.
Egy másik ilyen lehetőség a több száz vevőre váró Merkava 2-es, illetve 3-as harckocsik el- illetve átadása lehet.
Mindez persze megfelelő ellenszolgáltatások fejében, amelyek amerikai haditechnika formájában érkeznének, elsősorban precíziós lőszerek, harci helikopterek és további F-35ösök.
Én magam őszintén remélem, hogy ez a quid pro quo elmarad, mivel minden „árukapcsolás” a két válság között közelebb visz minket egy valódi globális konfliktushoz.
Ugyanakkor némi elégtétellel tölt el a gondolat, hogy a nagyok egyre kevésbé képesek, pusztán a méretüknél fogva, lesöpörni a kis nemzeteket a pályáról.
Hogyan is mondta anno Bakunyin? „Reszkessetek a kis nemzetek haragjától.”
