Kevésbé közismert, de a zsidók és az ökölvívás kapcsolata több száz éves múltra tekint vissza.
Már oldalunkon is többször beszámoltunk a Lefkovicsék gyászolnak című film sikereiről, mely röviden egy budapesti bokszedző és Izraelben élő, ortodox zsidóvá lett fia kapcsolatáról szól. Nem mindennapi választásnak tűnik az apa foglalkozása, hiszen mégis milyen kapcsolatban áll a boksz a zsidósággal… Viszont meglepő módon, sokkal közelebbibe, mint gondolnánk. Tartsanak velünk és ismerjék meg a dióhéjban a zsidók és a boksz kapcsolatát!
A boksz vagy magyarul ökölvívás az egyik legrégebbi sport, mely Egyiptomból érkezett Görögországba, s így jelenhetett meg már az olimpiai játékok egyik első számaként is. Hullámzó népszerűséget mutatott az idők folyamán, s az újabb időkben Észak-Amerikában lett felkapott, ahonnét Anglián keresztül érkezett vissza Európába.
Az újkori zsidó bokszvilág első nagy sztárja a portugál-szefárd származású, Londonban élő Daniel Mendoza (1764–1836) volt, aki 37 jegyzett mérkőzéséből 31-et nyert meg. Mendoza a Sááré Tikva nevű zsidó iskolába járt, majd üvegvágóként, gyári munkásként, bolti segédként végül pedig még színészként is dolgozott, mielőtt hivatalosan is ringbe lépett volna.
Első ökölvívására egy véletlen folyamán került sor 1780-ban, amikor mindössze 16 éves volt. Akkoriban egy teakereskedőnél dolgozott, s főnöke összetűzésbe került egy hordárral, aki a megbeszélt díj kétszeresét követelte. Éles vita támadt közöttük, amit a hordár ökölcsatával kívánt rendezni, melyet végül Mendoza vállalt magára gyenge fizikumú főnöke helyett. A párbaj egy rögtönzött ringben zajlott, a környék élénk figyelme mellett és Mendoza győzelmével zárult, miután a hordár mintegy háromnegyed óra után inkább feladta a versenyt, mert nem bírt a teaárus segéddel. A történet gyorsan elterjedt, hogyan győzte le a fiatal zsidó fiú a nála jóval nagyobb és erősebb hordárt, és ez megalapozta Mendoza további életét.
Mendoza a következő bő évtizedben sikert sikerre halmozott, majd egy 1792-es nagyszabású, maratoni mérkőzésen is győzedelmeskedett, s állítólag ezután még III. György királlyal is találkozott; verseket, énekeket költöttek róla. A köznyelvben csak úgy emlegették, mint „a zsidó Mendoza” vagy mint „Izrael csillaga”. S megemlítendő, hogy még 1789-ben két könyvet is publikált az ökölvívás művészetéről.
Mendozát a dobogó tetejéről egy másik zsidó, a holland származású Samuel Elias (1775–1816) – vagy másnéven Dutch Sam – a pörölykezű, „rettenthetetlen zsidó” szorította le 1801-es színrelépését követően. Dutch Sam mintegy száz regisztrált bajnokságából mindösszesen kettőt veszített el, hatalmas erejéről pedig valóságos legendák keringtek, ütéseit a lórúgásokhoz hasonlították.
Külön érdekesség, hogy az angol bokszvilág sztárjai időről-időre zsidók voltak, a két világháború közötti rajongótábort Ted Kid Lewis (szül.: Gershon Mendeloff, 1894–1970) tartotta lázban, aki nemkülönben még a kiképzését is egy zsidó klubban, a „Judean Club”-ban nyerte és 301 mérkőzéséből mindösszesen 46-ot veszített el, 77-et viszont egyenesen kiütéssel győzött.
Az Egyesült Államokban is rendszeresen akadtak zsidó ökölvívók, mint például Abe Attel (szül.: Abraham Washington Attel, 1883–1970), akit alacsony magassága miatt a köznyelv – bár a legnagyobb tisztelettel és csodálattal –, de mint „a kis héber”-t hívta. Vagy éppen az orosz származású Battling Levinsky (1891–1949), – csak hogy a leghíresebbeket említsük.
S hosszasan lehetne sorolni még a különböző országok zsidó bokszolóit, de térjünk át inkább hazánkra. Zsidó részről először Weisz Richárd (1879–1945) robbant be a köztudatba, aki 1903-ban a legnehezebb súlycsoportban nyert magyar bajnokságot, majd az 1908-as londoni olimpiáról szintén aranyéremmel tért haza. Érdekesség, hogy Weisz a visszavonulása után a híres Japán kávéházat vezette, de edzőként és versenybíróként is tevékenykedett, a felszabadulás után, röviddel a halála előtt pedig a lakásán alapították újra az MTK-t.
Szintén Magyarországról, mások mellett érdemes még megemlíteni dr. Előd Józsefet (1888–1986) többszörös magyar bajnokot, hatvani orvost, aki 1948-tól a Magyar Birkózó Szövetség elnöke is volt.
Zsidó bokszról, magyar-zsidó bokszról is van tehát miről kutatni, írni és olvasni!
Ez a cikk eredetileg a Zsido.com oldalán jelent meg.
