Simon Cháját a marokkói Rábátban élt gyermekkorában. A második világháború alatt családja épphogy csak elkerülte a deportálást.
Később Izraelbe vándoroltak, és az ország északi részén, a libanoni határ közelében fekvő Slomiban telepedtek le. Miután a tavaly októberben kitört gázai háború után a Hezbollah is támadást indított a zsidó állam ellen, Slomi lakosságát evakuálták és az idős és beteg Simon Bét Seánba került, egy idősek otthonába. Simon a háború kitörése óta azért imádkozott, hogy még egyszer eljuthasson a jeruzsálemi Siratófalhoz, ahol 18 évvel ezelőtt volt utoljára. Egy alapítvány segítségével végre megvalósulhatott az álma – írja az Arutz7.
A segítségről az Ecer MiCion szervezet gondoskodott: egy különlegesen kialakított mentőautóval Jeruzsálembe utaztatták Simont és feleségét. A jármű speciális engedély birtokában egészen a Siratófal előtti térig gurulhatott, hogy minél könnyebb legyen megközelíteni a Templom-hegy nyugati falát. Mire a Cháját házaspár megérkezett, családtagjaik és Slomi számos lakosai már a helyszínen várta őket.
„A második libanoni háború (2006) óta nem volt lehetőségem, hogy a Siratófalnál imádkozzak. Idén, amikor el kellett hagyni az otthonainkat, végre teljesülhetett a vágyam és itt lehetek. Izrael népéért imádkozom ebben a nehéz időszakban. Külön örömöt jelent a számomra, hogy az ország különböző szegleteire szétszóródott családtagjaimat együtt láthatom” – mondta Simon.
„Ha le tudtuk győzni Hitler és csatlósait, akkor győzedelmeskedni fogunk Szinvár és a Hamász felett is. Az, hogy ma itt lehetek, számomra egy személyes győzelem”
– tette hozzá.
Az utazást az Ezer MiCion szervezet „Kívánj egyet” alapítványa szervezte meg. Az alapítvány vezetője, Náomi Mizráchi a következőt mondta:
„Egy holokauszttúlélő kívánságát teljesíteni különleges dolog. Látjuk a hatalmas örömöt az arcukon, amikor teljesül a vágyuk, majd a későbbiekben látjuk az átélt élmény pozitív hatását.
Az utóbbi években kiemelt hangsúlyt helyezünk arra, hogy a még velünk lévő holokauszttúlélők kívánságait teljesítsük. Ennyivel tartozunk nekik”.
Ez a cikk eredetileg a Zsido.com oldalán jelent meg.
