A Kanadai Biztonsági Hírszerző Szolgálat nemrégiben kiadott jelentése szerint: „Az Iráni Iszlám Köztársaság arra törekszik, hogy a Közel-Kelet vezető nagyhatalma legyen, és befolyását kiterjessze Irakra, Szíriára, Libanonra és azokon túlra. Regionális ambícióit elsősorban a Szíriával kötött szövetségen és az Iránhoz közel álló milíciák iraki, libanoni és jemeni alkalmazásán keresztül mozdítja elő” — írja Dr. Mordechai Kedar a Begin-Sadat Stratégiai Tanulmányok Központjának vezető munkatársa, a Muzulmán Testvériség és más iszlamista csoportok elismert szakértője.
„Az Egyesült Államok, Izrael és más regionális államok Irán ambícióinak akadályozására tett erőfeszítései arra késztették Iránt, hogy informális szövetségeket keressen hasonlóan gondolkodó, Nyugat-ellenes államokkal, például az Orosz Föderációval. Irán létrehozta az általa „az ellenállás tengelyének” nevezett regionális szövetséget, amely Irán, Szíria, a libanoni Hezbollah és más nem állami proxy szereplők mellett áll”
– folytatódik a közlemény.
„Irán izraeli és zsidó érdekeket is célba vesz az Izrael ellen folytatott árnyékháborúja részeként” – jegyezte meg a jelentés. „Irán ügynököket, megbízottakat és szimpatizánsokat használ, akik tudatos vagy akaratlan cinkosai lehetnek”.
Az egyik ilyen „cinkos” kevéssé ismert, de nagyhatalmú. Dr. Ehsan Movahedian elemző, a Teheráni Nemzetközi Tanulmányok és Kutatási Intézet nemzetközi kapcsolatok szakértője kijelentette, hogy
két olyan erő van, amely segíthet Iránnak a „cionisták” és a NATO elleni harcban a Kaukázusban: a Husszeinijun mozgalom és az örmény egyház.
Az első nem meglepő: a Husseinijun az „Azerbajdzsáni Iszlám Ellenállási Mozgalom” lényegében a Hezbollah klónja, egy iráni proxy, amelyet az Iszlám Forradalmi Gárda korábbi vezetője, Kasszem Szolejmani, az iráni terrorstratégia kidolgozója hozott létre. Szolejmani még a nevét is adta a mozgalomnak. Szándéka szerint Azerbajdzsán, Izrael kaukázusi szövetségese ellen akarta felhasználni.
A Husseinijun etnikai azerbajdzsániakat toboroz, hogy felforgató akciókat hajtsanak végre a törvényes kormány ellen, beleértve a kémkedést és a bakui izraeli nagykövetség elleni terrortámadási kísérleteket. Husseinijun zászlaja lényegében megegyezik más iráni megbízottak zászlajával: Egy zöld kéz, amely egy puskát tart sárga háttér előtt.
Ez utóbbi cinkos kevésbé ismert. Az örmény egyház, az Örményország és Azerbajdzsán közötti békemegállapodás egyik fő ellenzője, aktívan támogatja az iráni érdekeket a régióban. Irán attól tart, hogy az Örményország és Azerbajdzsán közötti közel 200 éves konfliktus békés rendezése megfosztaná Iránt regionális befolyásától.
Azerbajdzsán például a Zangezur közlekedési folyosó létrehozását szorgalmazza, amely összekötné az azerbajdzsáni Nakhichevan enklávéval, amelyet Irán az Örményországgal közös határát fenyegető veszélynek tekint.
Ez azért fontos Irán számára, mert évekig Örményország volt az elsődleges eszköze a szankciók kijátszására. Örményország jelenlegi vezetése azonban úgy döntött, hogy „nyugatra tart”, mivel Oroszország befolyása egyre csökken a térségben. Az Örményország és Azerbajdzsán közötti békeszerződés egyre közelebbinek tűnik és megkezdődött a vita az állandó határokról. Ez árthat Örményország és Irán szoros kapcsolatainak. A határmegállapítások elleni, jelenleg is zajló tömeges örmény tüntetéseket örmény papok vezetik. Ennek következtében Irán fontos szövetségeseknek tekinti ezeket a papokat.
Az örmény egyház azonban Izraelben is aktív, és ezt Irán is tudja.
Maga Movahedian mondta: „Az örmény egyház papságának diskurzusa, figyelembe véve a zsidósággal és a cionizmussal való történelmi ellenségeskedésüket, teljesen összeegyeztethető és összhangban van az Iszlám Köztársaság diskurzusával. Az elmúlt négy hónapban heves konfliktusok voltak a Jeruzsálemben élő örmények és izraeliek között, amelyek sajnos nem tükröződtek az iráni médiában.
Ez, ha Irán figyelmét is elnyeri, egyedülálló biztonsági, gazdasági és politikai lehetőségeket teremt Irán számára a Kaukázusban”.
Movahedian a „zsidóbarát” azerbajdzsáni vezetés lebontásának egyik fő támogatója. Ennek eredményeként szorosan figyelemmel kíséri a jeruzsálemi helyzetet, ahol a helyi örmények egy jelentéktelen ingatlanvitából „etnikai tisztogatási ügyet” csinálnak, és a zsidókat és az izraeli kormányt vádolják, amiért állítólag „egy újabb jövőbeli népirtást” készítenek elő.
A vita amúgy teljesen jelentéktelen volna. Az örmény papság beleegyezett, hogy egy parkolót bérbe adjon zsidó fejlesztőknek, akik szállodát szeretnének építeni, ami javítaná az örmény közösség gazdasági helyzetét. A palesztinok és a jordániaiak azonban „zsidósításnak” nevezték a tervet, és nyomást gyakoroltak a papságra, hogy bontsák fel a megállapodást, és szervezzenek hatalmas Izrael-ellenes kampányt Jeruzsálemben.
A kampány a Hamász propagandáját utánozza: túlzások, égbekiáltó hazugságok, állandó előrejelzések a telepesek erőszakos támadásairól, amelyek soha nem történnek meg, és pénzért való könyörgések „egy 1 600 éves örmény közösség védelmére”. Emellett állandó siránkozás a testvéri palesztinok állítólagos „azonos népirtása” miatt.
A kampány adománygyűjtése nem átlátható módon történik, de nem ez a legsúlyosabb probléma. A legsúlyosabb probléma az amerikai örmény lobbi, amely egyre inkább Izrael-ellenes és antiszemita. Az Amerikai Örmény Nemzeti Bizottság (ANCA), a legnagyobb és legbefolyásosabb örmény szervezet az Egyesült Államokban, talán a legsúlyosabb bűnös, és szakértők szerint antiszemitizmusát az Izrael és Azerbajdzsán közötti szövetség vezérelheti.
Az utóbbi időben a gyűlölet teljes elhatalmasodott. Az örmények szüntelenül ismételgetik az iráni média ostobaságait a „gázai népirtásról”. Az ANCA és az örmény egyház képviselői kampányukba bevonták Rashida Tlaib demokrata párti képviselőt, aki régóta ismert az Izrael és a zsidók iránti ellenségességéről.
Az ANCA egyik vezetője, Alex Galitsky különösen hevesen fogalmazott:
„Olyan emberként, akinek a saját népe alig több mint 100 évvel ezelőtt népirtást szenvedett el, nyilvánvaló számomra, hogy a Gáza elleni izraeli támadás népirtás, és azt annak kell elismerni”.
Izraelnek az örmény egyházzal folytatott vitáját „undorító kísérletnek nevezte, hogy megosztottságot szítsanak az örmények és arabok között, hogy tagadják Izrael szerepét az örmény negyed elleni folyamatos támadásban”, és elítélte Izrael állítólagos „templomrombolását Gáza ostroma során”.
Galitsky még ennél is gusztustalanabbul nyilatkozott: „Izrael úgy ünnepli a karácsonyt, hogy terrorizálja a palesztinokat és lerombolja az ősi keresztény emlékhelyeket Gázában, támogatja Azerbajdzsán etnikai tisztogatását az arzahi őslakos örmények ellen, és szélsőséges telepesek erőszakát szítja, akik Jeruzsálem örmény negyedének eltörlésével fenyegetnek”.
Az ANCA tisztségviselőinek retorikája lényegében megegyezik Iránéval. Vizsgálatot kellene indítani annak kiderítésére, hogy akarva vagy akaratlanul cinkosai-e a radikális iszlám rezsimnek.
