Muhammad al-Thani karati miniszterelnök bejelentette, hogy országa „felülvizsgálja az Izrael és Gáza közötti közvetítői pozícióját”. Annak ellenére, hogy a hírek szerint Katar továbbra is közvetítő szerepet vállalna a Hamász és Izrael között, a Hamász vezetése azt fontolgatja, hogy elhagyja az országot. Az öböl-menti országra jelentős nemzetközi (főként amerikai) nyomás helyezkedik, hogy tegyen többet a túsztárgyalások sikeréért és ne nyújtson támogatást a Hamász terroristavezéreknek, akik a mai napig luxusszállodákban, kényelmesen „tengetik mindennapjaikat”.
Arab források szerint az elmúlt napokban a Hamász két arab országgal, Ománnal és egy még nem ismert országgal, folytatott tárgyalásokat, hogy hova távoznának a terrorszervezet vezetői, ha elhagyják Katart.
Mindez azért is érdekes, mert mint emlékezetes, az elmúlt években, az arab országoknak az Ábrahám-egyezményhez való csatlakozásával Izrael Ománnal is kapcsolatba lépett, és tavaly Muscat engedélyezte, hogy izraeli járatok haladjanak át légterén. Ezt a döntést azonban az október 7-i háború kitörésével törölték.
A The Jerusalem Post szerint ha Hamász vezetése elhagyja Katart, félő, hogy a kapcsolati válság miatt összeomlanak a Hamász fogságából kiszabadított izraeli túszok kiszabadítására irányuló kapcsolatok, amelyekben Katar központi közvetítő szerepet tölt be.
„Álláspontunkat a politikusok saját céljaikra használják fel” – mondta a katari miniszterelnök, al-Thani néhány nappal azután, hogy a Hamász ismét bejelentette, hogy a túszalku jelenlegi vázlata nem elfogadható számára.
Al-Thani azt is elmondta: „Kiterjedt kapcsolatokat tartottunk fenn Teheránnal és Washingtonnal, hogy megakadályozzuk az eszkalációt. A térségben mindenkitől azt halljuk, hogy nem akarnak háborút – a legjobb módja a térségben az eszkaláció csökkentésének, ha leállítják a gázai háborút”.
Múlt vasárnap arról jelentek meg beszámolók, hogy
a Hamász válasza a közvetítők javaslatára azt tartalmazta, hogy csak mintegy 20 elrabolt személyt hajlandó elengedni a hathetes tűzszünetért cserébe – ez körülbelül a fele az elraboltak számának, mint amennyit a vázlat eredetileg tartalmazott, mondta egy izraeli tisztviselő.
Az izraeli tisztviselő rámutatott, hogy a Hamász „nevetséges kifogásokkal” magyarázza a közvetítőknek adott válaszával az elraboltak számának csökkentését, akiket hajlandó elengedni az alku első szakaszában.
A Hamász például azt állítja, hogy az alku ezen részében szereplő elraboltak egy része – nők, 50 év feletti férfiak és súlyos egészségügyi állapotban lévő férfiak – már nem élnek, vagy nincsenek is a kezében.
