Április 16-án kezdődött az Újra élünk – Filmevetítések 80 programsorozat melynek nyitó eseménye rengeteg embert vonzott, telt házzal indultak a vetítések.
Az EMIH-Magyar Zsidó Szövetség az idei évben többek között filmvetítésekkel emlékezik a holokauszt magyarországi áldozataira.
Az eseményen többek között részt vettek: Oláh Kata filmrendező, producer, Surányi András rendező, Bródy János művész, Szalai Kálmán a Tett és Védelem Alapítvány elnöke.
A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján az EMIH – Magyar Zsidó Szövetség némileg formabontó módon egy egész éven át tartó művészeti, kulturális rendezvénysorozatba kezdett. Ennek első állomása és egyben megnyitója 2024. április 16-án zajlott le a Cirko-Gejzir filmszínházban.
Elsőként az Aki legyőzte az időt – Keleti Ágnes című filmet láthatták az érdeklődők. Előtte a programsorozatot Szalai Kálmán, a Tett és Védelem Alapítvány elnöke nyitotta meg, egyben ajánlotta a további vetítéseket, az azokat követő beszélgetéseket és az Újra élünk 80 további programjait. Mózes 5. könyvéből idézett: „Eléd adtam az életet és a halált, válaszd az életet, hogy éljél te és nemzedékeid.” Ennek az a jelentése, hogy a jó és a rossz közül mindig válasszuk a jót.
Ha az élet és a halál között kell választanunk, mindig válasszuk az életet.
Ez a gondolat végigkíséri Keleti Ágnesnek, a legtöbb olimpiai érmet szerzett magyar, és a világ legsikeresebb zsidó atlétájának életét. Sorsa elválaszthatatlan a holokauszttól, amiről azonban nem sokat beszél, hiszen élete leginkább az újrakezdésről és az életigenlésről szól, nem a fájdalmakra, hanem a sikerekre emlékszik szívesebben. A filmben is ez jelent meg: a 103 évesen is vidám, játékos és nagyokat kacagó sportember mindenkinek példát mutat életével. Ezt a filmet mindenkinek látnia kell, tanuljunk Keleti Ágnestől. Kívánunk neki még hosszú életet, egészséget.
A vetítés után Surányi András moderálásával beszélgethettünk Oláh Katával, a rendezővel, aki további kulisszatitkokat osztott meg a közönséggel.
A továbbiakban a Bródy Jánosról szóló, Vallomások – Portrévázlat című alkotást láthattuk, amely a zenész életének történeteit saját dalaival illusztrálva kíséri végig. Az őt ismerők jól tudják, hogy szeret sztorizni, a 20. század második felének tanújaként rengeteg érdekes története van, amelyek közül soknak a háttere, okai csak mostanában derülnek ki, így még izgalmasabbá váltak. Így aztán a film és az utána megtartott beszélgetés rengeteg meglepetést tartogatott. Bródy János most is szívesen válaszolt kérdésekre a teltházas vetítés után, egy ponton meg is kellett őt szakítani a további műsorok kezdése miatt, pedig nyilván lett volna még miről beszélgetni vele.
| Érdemes tehát figyelemmel kísérni az ujraelunk80.hu oldalt, ahol megvásárolhatók a kedvezményes árú mozijegyek, amelyekkel 28 filmet, nagy klasszikusokat és még soha nem látott alkotásokat is meg lehet nézni, sok esetben ritkaságszámba menő vendégekkel a vetítések utáni beszélgetéseken. |
A filmes program a Cirko Gejzirben április 21-éig tart, további csodálatos alkotásokkal. Április 20-án este például Az ötödik pecsét (amely a 100 legjobb magyar film rangsorának első helyén szerepel) lesz műsoron, a vetítés után pedig Cserhalmi Györgyöt láthatja-hallhatja a közönség.
Ez a cikk eredetileg a Zsido.com oldalán jelent meg.
„Előtte a programsorozatot…” – félreolvastam véletlenül: pogromsorozatot véltem látni elhülve, de utána természetesen rögtön megróttam magam.
Cirko Gejzirben …
Miért kell pont egy gázkazánról elnevezni egy mozit ?
Nem vette észre senki , vagy jó poénnak gondolták ?
Pedig az esemény miatt nem igazán tűnik annak …
Az emlékek nem engednek. Végül is, a gáz ára ez esetben, szó szerint a fogyasztónál reailzálódott – sokszorosan..
Egyébként, kétlem, hogy csak egy magamfajta házmesterkisnyilasnáczifasiszta számára gyomorforgató a szenvedés kisajátítása, lásd: a zsidók szenvedése semmi máshoz nem fogható, mással össze nem hasonlítható – és ezzel a kisajátítással, egy elegáns mozdulattal a szőnyeg alá söprik a kambodzsai milliók, a belga-kongói milliók, az amerikai indán milliók, és egyéb lemészárolt népek millióinak szenvedését – hogy a leningrádi lakosokat emberevésre kényszerítettekről ne beszéljünk – akik szenvedéséről csak kutakodás után jut információhoz az ember, mert nincs a szenvedésüknek se emlékéve, se emléknapja, de még egyperces néma megemlékezés se róluk.
Kizárólag a zsidó munkatáborok haláltáborokká avanzsálása ismert a világ lakossága előtt, 0 -110 éves korhatárt figyelembe véve.
Ez gyomorforgató.
(Nincs rá jobb szó.)
És az említett és nem említett szenvedő népek leszármazottai nem részesültek sok-sok USD milliárdokban, kárpótlásként.
Nevezhetjük jó PR-nak is.
Vagy holokauszt iparnak.
A könyv után …
Hogy mennyire sikeres ipar a holoipar, azt talán szemlélteti a Washington DC-ben létesített holokausztmúzeum – abban a fővárosban, ahol egy emléktábla sem létezik, képletes könnyet ejtve az őslakosság tudatos irtásáért. Abban az Amerikában, ahol csak japán munkatáborok léteztek, és a zsidó munkatáborokhoz csak annyi közük van, hogy nem engedték kikötni a zsidó menekültekkel teli St Louist, és nem bombázták a munkatáborokba vezető vasutakat.
Igazából volt hely bőven.
Ma is van.
De Kanadára is igaz ez !
Mégsem kellettek oda.
Oda sem …