A The Jerusalem Postnak nyilatkozott N. őrnagy, az Izraeli Légierő (IAF) 122. századának pilótája, aki október 7-e óta tartalékosként szolgál.
N. természetesen az iráni támadás elleni izraeli védelmi műveletére utalt, amely a Vaspajzs kapta.
Felesége csalódott, amikor közölte vele pénteken, hogy aznap este – és egyébként az egész hétvégén – nem fog hazajönni, azonban „izgalom” töltötte el, amint tájékoztatták a műveletről, amelyben részt fog venni.
Végül szombat este 10 óra körül riasztották N-t és pilótatársait, hogy ideje felszállni a levegőbe.
„Több mint 20 éve vagyok pilóta, és számos műveletben vettem részt, Izraelben és Izraelen kívül is. Ez volt [eddig] a legfontosabb repülésem”
– mondta.
„Október 7-e óta mi is, mint az egész légierő, a legmagasabb készültségi szinten voltunk, akár Gázával, akár további fenyegetésekkel kapcsolatban.”
Azon az éjszakán Izrael az Eitam, Shavit és Oron repülőgépeket is bevetette, hogy észleljék, jelentsenek és végül segítsenek a légi fenyegetések elhárításában.
Az Eitamok AWACS (Airborne Warning and Control System) felderítő repülőgépek, amelyeket több mint 100 millió dollár értékű radarral és parancsnoki rendszerrel vannak felszerelve.
A Shavitok nagy hatótávolságú és fejlett felderítő repülőgépek:
több száz kilométeres távolságból és távoli területeken képesek észlelni az elektronikus rendszerek működését.
Az Oronok szintén fejlett radar- és felderítő rendszerekkel felszerelt repülőgépek, amelyek valós idejű, átfogó hírszerzési képeket készítenek. Ezen típusú repülőgépek egyikével repült N. szombat este.
„Azon dolgoztunk, hogy felismerjük a fenyegetéseket, és tudassuk a [műveleti részleggel] és a vadászpilótákkal, hogy melyek a legnagyobb veszélyek” – magyarázta N.
„Mi voltunk az elsők, akik felismertük és láttuk, hogy mi közeledik. Olyan volt, mint egy számítógépes játék
Azt mondtam: ‘Ez a célpont már úton van. Le kell lőnünk” – folytatta N.
„Hirtelen rájössz ilyenkor, hogy ‘Istenem, mit csinálok? Ezt nem szúrhatom el. Szerencsére az irányító csapatunk profi. Továbbítottuk nekik az üzeneteket. Kiváló volt az együttműködés”.
Elmondása szerint a csapata által végzett munka nélkül „a fenyegetések egy része elérte volna Izraelt”.
Az N. és társai által gyűjtött információk voltak végül azok, amelyek lehetővé tették, hogy a vadászrepülőgépek, a Dávid Parittyája vagy az Arrow rakétarendszerek elfogják az iráni légi fenyegetéseket. A Vaskupola, amely jól véd a Hamász és a Hezbollah egyszerű rakétái ellen, kevésbé releváns a drónok és nagy hatótávolságú rakéták esetében.
N., amikor arról kérdezték, hogyan érezte magát a művelet után, azt mondta, hogy napokig nem tudott aludni utána.
„Csak most, három nappal később értem meg, hogy mit éltem át ott” – mondta. „Megtapasztaltam, milyen volt részt venni valami nálam sokkal nagyobb dologban”.
Miután mindannyian biztonságosan leszálltak, a pilóták és az irányítók a parancsnokaikkal együtt találkoztak egy eligazításra, ahogy azt a légierő rendszeresen teszi.
„A valóban őszinte eligazítás központi jelentőségű számunkra” – mondta N. „Mindig a fejlődésre törekszünk. Bármilyen fenyegetésre készen állunk. Mindig gyakorolunk, mindig élezzük a tudásunkat”.
„Egy pillanatra sem feledkezünk meg a túszokról”
– zárta könnyes szemmel az interjút N. „A fő célunk az, hogy visszakapjuk őket. Én csak azt kívánom, hogy túszaink szabadok legyenek, hogy egészségesen térjenek haza, és hogy minden katona, akár tartalékos, akár nem, térjen haza, ámen.”
