Miközben Izrael a túlélésért küzd Iránnal és proxyival szemben, állítólagos szövetségesei gyakorlatilag tőle várják a bocsánatkérést — írja véleménycikkében Melanie Phillips, brit újságíró a JNS oldalán.
Múlt vasárnap este Izrael tragikus hibát követett el, amikor hét segélymunkást meghalt, miután Izrael egymás után három precíziós rakétát lőtt ki a World Central Kitchen (WCK) humanitárius szervezet három autóból álló konvojára, amely a gázai civilek ellátására tartott.
Bár az IDF vizsgálata még nem ad magyarázatot a történtekre, az izraeliek elismerték, hogy „téves azonosítás” okozta a szörnyű hibát.
Egy háborúban rossz dolgok történnek, és ez egy szörnyű tragédia volt.
De a válasz rosszindulatúsága megdöbbentő.
Izraelt azzal vádolják, hogy szándékosan vette célba a segélykonvojt, ami állítólag azt bizonyítja, hogy Izrael nem aggódik a civil halálesetek miatt, nincs szíve és nincs lelkiismerete.
A WCK válasza messze túlmutat a jogos dühön és elborzadáson, alaptalan vádakkal rágalmazza Izraelt.
A szervezet vezérigazgatója, Erin Gore azzal vádolta Izraelt, hogy „célzott támadással” akarja elrettenteni a Gázában dolgozó segélyszervezeteket, és hogy az élelmiszereket „háborús fegyverként” használja. A WCK alapítója, José Andrés pedig odáig ment el, hogy úgy fogalmazott, hogy „szisztematikusan, autóról autóra” veszi célba dolgozóit.
De ez nem azért történt, mert az IDF meg akarta ölni a humanitárius munkásokat, akikkel korábban szorosan együttműködött a gázai segélyek eljuttatásában.
Hanem azért, mert a három autót ugyanabban a szörnyű hibában „tévesen azonosították”.
A háború ködében a „baráti tűz” jelensége sajnos túl gyakori.
A világ reakciója mégsem ismerte el ezt.
A Pentagon szóvivője, John Kirby azt mondta, hogy Amerika „felháborodott”. Joe Biden amerikai elnök azt mondta, hogy „megszakadt a szíve”, és hogy Izrael „nem tett eleget” a civilek védelmében.
Rishi Sunak brit miniszterelnök azt mondta, hogy „túl sok segélymunkás és egyszerű civil vesztette életét Gázában, és a helyzet egyre tűrhetetlenebb”. A brit külügyminiszter, David Cameron szerint a segélymunkások halála „teljesen elfogadhatatlan”.
Ez képmutatás és szelektív amnézia. Mind az USA, mind az Egyesült Királyság okozott hasonló tragikus hibákat háborús időkben, amelyekben hétnél sokkal több emberéletet vesztettek.
Egy 2011-es incidens során, a líbiai NATO-beavatkozás során, amelyről Cameron akkori miniszterelnök rendkívül lelkes volt, 13 civilt, köztük mentősöket öltek meg.
2006-ban Irakban az amerikai csapatok tévedésből segélymunkásokat öltek meg Moszulban. 2008-ban egy afgán esküvői partin több tucatot öltek meg, köztük a menyasszonyt is.
Mind a Biden-kormányzat, mind a brit kormány a segélykonvoj tragédiáját használta fel, hogy alátámassza állításait, miszerint Izrael „túl sok civilt” öl meg Gázában, és meghiúsítja a segélyszállítmányokat.
Ám ezek hazugságok. Még ha hinni is kell a Hamász valószínűtlen áldozati adatainak, minden egyes terroristára legfeljebb körülbelül 1,3 civil áldozat jut – ez a háborúban megölt civilek jóval kisebb aránya, mint amit a világ bármely más hadserege elért.
Ami a segélyeket illeti, a COGAT, Izrael gázai polgári ügyekért felelős koordinátora által néhány naponta kiadott adatok szerint több száz segélyszállító teherautó érkezik Gázába.
Mindez nem változtatott semmin azok számára, akik Izraelt akarják becsmérelni. Nagy-Britannia különösen gonosz volt. Cameron, akit most már több parlamenti képviselő is támogat, azzal fenyegetőzik, hogy megakadályozza az Izraelnek történő fegyvereladásokat.
Alicia Kearns, aki az alsóház külügyi bizottságának elnöke, azt javasolta, hogy az Izraellel való hírszerzési információcsere „visszaszorítható”, ha a kormány jogi tanácsadói úgy döntenek, hogy a kormány megsértette a nemzetközi humanitárius jogot.
Milyen világban élnek ezek a politikusok?
Nagy-Britannia felbecsülhetetlen segítséget kap az izraeli hírszerzéstől és katonai együttműködéstől, és több fegyvert vásárol Izraeltől, mint amennyit elad Izraelnek.
Most nem kevesebb, mint 600 magas rangú brit ügyvéd és volt bíró csatlakozott ehhez a boszorkányüldözéshez egy Sunaknak címzett megdöbbentő levéllel, amely nemcsak a rosszindulatú Izrael-ellenes propagandát ismételgeti, de bizonyítható hazugság köré épül.
Azt állítja, hogy a Nemzetközi Bíróság két hónappal ezelőtti ítélete egy Dél-Afrika által Izrael ellen indított ügyben „arra a következtetésre jutott, hogy a Gázai övezetben fennáll a népirtás valószínűsíthető veszélye”.
Ez nem igaz, a bíróság semmi ilyesmit nem mondott.
A Nemzetközi Bíróság csak „a gázai palesztinok azon jogára hivatkozott, hogy a népirtással szemben védelemben részesüljenek”, valamint Dél-Afrika „jogára, hogy Izraelnek a népirtási egyezmény betartását kérje”, és azt mondta: „Legalábbis néhány olyan jog, amelyre Dél-Afrika hivatkozik, és amelynek védelmét kéri, elfogadható”.
A bíróság az „elfogadható” szót csak a palesztin és a dél-afrikai jogokhoz csatolta. Mégis, bár a levél második oldalán pontosan idézte az ítéletet, a brit ügyvédek – köztük Nagy-Britannia legkiválóbbjai – mégis durván félremagyarázták azt, hogy vérvádat kövessenek el, azt sugallva, hogy Izrael esetleg népirtást követ el.
Nem ez volt az egyetlen vérvádjuk és szajkózták a „küszöbön álló éhínség” és az „éhínség szándékos okozásának” állításait.
De Gázában nincs és nem is volt éhínség .
Vannak ugyan olyan területek, ahol az ellátmányok szűkösek, mert a Hamász ellopta őket, de a közösségi médiában sok videó jól felszerelt élelmiszerpiacokat és utcai árusokat mutat.
Az ügyvédek megismételték a Hamász állítását is, miszerint Izrael több mint 32 000 palesztint ölt meg Gázában, akiknek 70%-a nő és gyermek.
Ezek a számok azonban nem tartalmazzák azt a 13 000 harcost, akit Izrael becslése sikerült likvidálni, míg a statisztikusok a Hamász adatait valószínűtlennek és egyszerűen kitaláltnak minősítették.
Az ügyvédek azt állították, hogy Izrael szándékosan lőtt az élelemért sorban álló, „éhező” palesztinokra, és példaként egy februári incidenst hoztak fel, amikor 118 civilt öltek meg és 760-an sebesültek meg egy ételszállító teherautó körül.
Ezt a katasztrófát azonban az okozta, hogy az embereket eltaposták egy tömegben, és ezt a következtetést most állítólag a Hamász elfogott terroristáinak vallomásai is alátámasztják, akik szerint a katasztrófa nem az IDF tüze, hanem a túlzsúfoltság miatt következett be.
Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság már magára hagyta Izraelt az ENSZ Biztonsági Tanácsában a múlt havi, azonnali tűzszünetet követelő határozata miatt, amely a Hamásznak való megadással járna.
Nagy-Britannia és Amerika a világ egyetlen más országával szemben sem viselkedik ilyen rosszindulatúan.
Izrael az Irán és a radikális iszlám elleni harc frontvonalában áll, amely hadat üzent a Nyugatnak.
Izrael elvégzi a Nyugat helyett a piszkos munkát – és ennek következtében súlyos veszteségeket szenved -, mert Amerika, Nagy-Britannia és a Nyugat többi része nem hajlandó harcolni a civilizációjuk védelmében.
Amerika és Nagy-Britannia nem hajlandó szembenézni a szabad világ elleni iszlám háborúval, amelynek a palesztinai arabok a csapásmérő csapatai, és amelynek ügye kulcsfontosságú stratégia a Nyugat tehetetlenné tételére az iszlám dzsiháddal szemben.
Ehelyett Amerika és Nagy-Britannia magáévá tette a „palesztinok” ügyét, melynek eredményeképpen Izrael ellen fordulnak, és bűnbakot csinálnak belőle.
Ezzel mély előítéleteket táplálnak az állítólag ördögi zsidó hatalommal és a zsidó vérszomjjal kapcsolatban, olajat öntve a Nyugatot felemésztő zsidógyűlölet lángjaira.
Úgy tűnik, mintha a világ a zsidó nemzet ellen fordult volna, és azt akarja, hogy eltűnjön. Mégis sok tisztességes ember van, aki nagyon világosan látja, hogy mi történik, és elborzad.
Például az Öböl-államok és számtalan más muszlim, akik felismerik az iszlamista nácizmust, hogy mi is az, és mit jelent számukra, csendben éljenzik Izraelt.
A zsidó nép különböző időkben és különböző csoportok és államok kezében átélt üldöztetést, rabszolgasorba taszítást, pogromokat, inkvizíciót és népirtást, szenvedett az antiszemitizmus különböző mutációitól.
Soha nem volt azonban ilyen összehangolt globális támadásnak kitéve.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.