Senki nem hullatott krokodilkönnyeket a világ más tájain kialakult gyilkos konfliktusok áldozataiért – az elmúlt húsz évben a világ 24 helyén voltak harcok, sok civil áldozattal, olykor kifejezetten civilek elleni támadásról volt szó. De kit érdekelt a magrebi felkelés, vagy a szudáni háború, az iráni-kurd összecsapás sem érte el a felvilágosult nyugat ingerküszöbét. Thaiföld, Kongó, Niger, Beludzsisztán, Jemen messze van, de főként az a baj, hogy a konfliktusban nincsenek zsidók!
Azok, akik nem értik, hogy Izrael miért harcol a Hamasz ellen, nem csupán a tudatlanságból, az arab-izraeli ellentét okai, története ismeretének hiányából fakad, hanem a jó öreg zsidó-gyűlöletből, amit ideálisan leplezi az, hogy nem úgy általában a zsidókat, hanem a zsidó államot támadják.
Értelmes ember október 7-e után meg kellett értse, hogy a barbárság olyan fokával áll szemben az izraeli társadalom, amit eltűrni nem lehet, és ez a barbárság az egész nyugati világot veszélyezteti. Alapja egy gyilkos ideológia, amely a világ meghódítását tűzte ki célul és nem válogat az eszközökben.
Ennek csak egy előretolt bástyája Izrael, és a „palesztinoknak” becézett arabok háborúja.
De ha ez a bástya elvész, akkor az invázió új lendületet vesz, és az alvó sejtek Európában, Amerikában szaporodni kezdenek, bekebelezve az önmagát már definiálni és képtelen keresztény kultúrát.
A nyugati politikusok olyan ostobák lennének, hogy ezt nem látják? Tovább etetik a fenevadat azzal a reménnyel, hogy őket nem falja fel? A nyugati értelmiség, filmes celebek világa a józan ítélőképességét elvesztve szajkóz mondatokat, amelyek valós értelmét fel sem fogja, de olyan melengető érzés jó-emberkedni, miközben szidhatják a zsidókat…
Mások sikere idegesítő tény a középszerűek körében. Évezredes üldöztetések ellenére a zsidó nép fennmaradt, az egyéni sikereken túl, képes volt közösségként is túlélni. Megbocsáthatatlan! A németek a második világháború végén, már a biztos vereség árnyékában is teljes erővel folytatták a zsidók módszeres elpusztítását.
A nyugati világ most ugyanezt teszi: minden erővel meg akarja akadályozni, hogy az IDF legyőzze a Hamaszt, azt a terrorszervezetet, amely uralta Gázát, és amely nyíltan a zsidó állam eltörlését tűzte ki célul.
Robert C. Castel találóan fogalmazta, hogy amit most Izraeltől követelnek, az olyan, mintha egy égő házban csak 80%-ban oltanák el a tüzet, és meghagynák a 20%-ot – hogy terjedjen kénye kedve szerint.
A Nyugat már a Balfour-nyilatkozat utáni években cserben hagyta a zsidóságot azzal, hogy a kijelölt nemzeti otthon nagyobb részét átadta a Hidzsázból elmenekült Husszeinnek. A második világháború során a menekülő zsidókat nem engedték be az USA-ba, és Nagy-Britannia is korlátozta a Palesztinába menekülőket, sok-sok CIVIL ember halálát okozva. Az ENSZ-határozat tovább zsugorította az Izraelnek járó területeket, olyan lehetetlen területelosztást engedélyezve, hogy az magában rejtette a további konfliktus magvát. Az USA bábáskodásával létrejött Egyiptom-Izraeli béke és az Oslói megállapodás is meghagyta azt a 20%-nyi tüzet, ami bármikor elemésztheti az egész zsidó államot. Egyiptom nem akarta Gázát, mint terrorista-fészek még jó szolgálatot tehet neki – alapon.
Osló eredményeképpen fegyveres terroristák lepték el a területeket, akik egy percig sem gondoltak békét kötni Izraellel, az egész színjáték csak arra kellett, hogy befészkeljék magukat és könnyebben megszervezzék gyilkos akcióikat.
A felvilágosult, humanista Nyugat sosem aggódott a CILVIL zsidók életéért, legfeljebb sajnálatát fejezte ki a halott zsidók miatt. Az arab terror zsidó áldozatival szemben már sokkal kevésbé volt szolidáris, ahhoz 1400 ember brutális meggyilkolása kellett, hogy két napra együttérzést váltson ki. Az áldozati szerep illik a zsidókhoz – vélik, és mélységesen felháborodnak, amikor az izraeliek nem kérnek belőle, hanem harcolnak az élethez való jogukért!
Aki könyörületes a kegyetlenekkel szemben, az kegyetlen az áldozatokkal – mondja a zsidó bölcsesség. Az izraeliek többségének elege van az áldozati szerepből, harcolni akar a barbárokkal szemben a saját, a családja, a népe életéért!
És nem kérünk ehhez engedélyt azoktól, akik csak a halott zsidót szeretik.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.