A muszlim migránsok és a szélsőbaloldali aktivisták jelentik a zsidógyűlölet elsődleges forrását Németországban – állítja az ország hírszerzésének korábbi vezetője.
August Hanning, a német Szövetségi Hírszerző Szolgálat (BND) volt igazgatója a Tablet című online magazinban megjelent írásában azt írja, hogy „a zsidók és Izrael gyűlöletére vallási vagy politikai szempontból hajlamos fiatal muszlimok nagyszámú populációjának várható növekedése a holokauszt fényében különös problémát jelent Németország számára”.
Egy olyan Németország, ahol „az antiszemitizmus kulturálisan és politikailag elfogadható, teljesen elképzelhetetlen [volt eddig]. Sajnos [már] nem az”.
Szerinte Németország most olyan helyzetben van, amely „kezdi felidézni az ország múltjának néhány sötétebb pillanatát”, miközben belsőleg is szenved „a migránsok féktelen és ellenőrizetlen beáramlásától”.
Azt állítja, hogy az október 7-i izraeli terrortámadások óta Németországban sok fiatal muszlim az aktivizmus álcája alatt „élen jár a zsidó diákok elleni támadásokban, antiszemita jelképek felmutatásában az egyetemi campusokon, sőt, az általános iskolákban zsidó diákok elleni fizikai támadásokban”.
Ezek az aktivisták, akik gyakran „szeparatista vallási és politikai kultúrában” nevelkedtek, kihívást jelentenek Németország „erőteljes holokauszt-oktatási programja ellen, amelyre a nemzet liberális politikai kultúrája épül”.
„Egy kulturálisan nem asszimilált kisebbség növekedése a háború utáni nagyobb német többségi kultúrán belül végül is kihívást jelenthet az Izrael-Németország kapcsolatra, valamint arra a szerepre, amelyet ez a kapcsolat játszik Németország történelmi önértelmezésében”.
A 78 éves Hanning 1998 és 2005 között vezette a BND-t, majd négy évig a szövetségi belügyminisztérium államtitkára volt.
Véleménye szerint a muszlim lakosság körében tapasztalható antiszemitizmus mellett a baloldali politikai spektrumon belül az Izraellel kapcsolatos antiszemitizmus is „jelentős kulturális és politikai kihívásokat” jelent.
Azt állítja, hogy „az izraeli politikával szembeni éles kritika, amely néha nyílt antiszemitizmusba torkollik, a németországi baloldali mozgalmak szerves részévé vált”.
„Míg a Németországban most újra felbukkanó baloldali antiszemitizmus egy része az 50 évvel ezelőtti baloldali radikalizmusban gyökerezik, addig egy része a közelmúltból származik, amikor a mainstream baloldal a politikai iszlamisták és a muszlim bevándorlóknak való választási udvarlásának köszönhetően olyan mozgalmakat és agendákat fogadtak el, amelyek korábban mind kulturális, mind politikai téren elfogadhatatlanok voltak”.
Hanning azt írja, hogy az október 7-i támadást követően Németország „művészeti szcénájának nagy része, valamint a baloldali szervezetek és pártok, amelyek általában hangosan és azonnal kommentálják a politikai eseményeket, napokig, sőt hetekig hallgattak –
mintha az 1200 meggyilkolt és több mint 200 elrabolt ember nem érdemelne szót”.
Hanning a német politikai baloldalt azzal vádolja, hogy egyre több „másodlagos, úgynevezett bűnösséget elhárító” antiszemita kijelentést tesz. A „Szabadítsuk meg Palesztinát a német bűntudattól” visszatérő szlogen azt sugallja, hogy a holokauszt miatti német bűntudat „elvakítja a német közvéleményt és kormányt a palesztin szenvedésekkel szemben” – mondja Hanning.
„A baloldali antiszemitizmus szemszögéből Izrael nem a holokausztot túlélő zsidók menedékének tekinthető. Inkább egy olyan bűnöző vállalkozás, amelyet a nacionalizmus és az etnocentrizmus démonai ihlettek, amelyek állítólag a nácikat a holokauszthoz vezették.
A náci üldöztetés áldozatainak leszármazottait ezért átértelmezik elkövetőkké”
– írja Hanning.
„Alapvető fontosságú, hogy a német társadalomban nyíltan és őszintén foglalkozzanak ezekkel a kérdésekkel, hogy felvilágosítást adjanak az antiszemitizmus történetéről, és hogy elősegítsék a kultúrák közötti párbeszédet és megértést – és nem szabad lustán és pontatlanul az antiszemitizmus problémáját kizárólag a radikális jobboldal történelmi jelenségeként azonosítani.”