A francia elnök kacérkodása a stratégiai bizonytalanság eszközével első pillantásra a közmondásos „ingyen vacsora”. Robert C. Castel jegyzete.
Egy elejtett megjegyzés itt, egy félcáfolat ott és minden különösebb befektetés nélkül komoly hasznot lehet besöpörni. Otthon Le Pennel, az európai arénában Schultz-al, a NATO-ban pedig a jenkikkel szemben.
Talán még a végén az oroszok is megijednek.
Ingyen vacsorák persze ezúttal sem várnak ránk és a stratégiai bizonytalanság taktikájának is megvannak a hátrányai és a veszélyei.
Hibás értelmezés: Az egyértelműség hiánya különböző értelmezéseket eredményezhet különböző érintettek részéről, ami zavarodottságot és a célok félreértését okozhatja. Ha különösen rosszul jár a lap, akkor ez háborút robbanthat ki, ott ahol nem akarunk. Ha pedig ez atomhatalmak között történik, az végkép tönkreteheti az egész hetünket. Dean Achenson 1950-es beszéde, ami Dél-Koreát a „falakon kívül” hagyta, nagy fokú rugalmasságot biztosított az USA-nak a Koreai-félszigeten. A másik fél ezt azonban úgy értelmezte, hogy az USA kormánya, a vezérkar 1947-es szakvéleményének megfelelően, nem tekinti sarkalatos nemzetbiztonsági érdeknek Dél-Korea megvédését és nem fog beavatkozni szövetségese védelmében.
A törtenet többi részet már közismert.
Az egyértelműség hiánya: Az egyértelműség hiánya elhomályosíthat fontos információkat, nehezítve az érintettek tájékozott döntéseit. Ha olyan vezetővel állunk szemben, akinek magas a lezárási igénye és nehezen viseli el a homályos, többértelmű helyzeteket, akkor igen nagy az esélye annak, hogy az általunk bogozott gordiuszi csomót karddal fogja kettévágni. 1967-ben Gamal Abdel Nasszer nem akart háborút Izraellel, hanem csupán diplomáciai pontokat akart nyerni egy erődemonstrációval.
A stratégiai bizonytalanság egy katonai gyáva-nyúl játékkal párosulva azonban, egy olyan regionális háborúhoz vezetett, aminek a következményei mind a mai napig velünk élnek.
Bizalomvesztés: Az egyértelműség hiánya meggyengítheti a felek közötti bizalmat, mivel azt észlelhetik, hogy a kommunikáció kitérő vagy általánosító. Ez a probléma fennáll mind ellenfelek, mind szövetségesek között. Mikor Izrael 2007-ben megkereste az USA-t a szír atomfegyverprogram elleni fellépéssel kapcsolatban, a Bush-adminisztráció csupán vonakodó, kétértelmű válaszokat adott. Mivel Izrael nem kapott egyértelmű garanciát arra, hogy ezt a nukleáris proliferációs veszélyt az USA magas prioritással fogja kezelni, ez a gordiuszi csomó is a kardnak esett áldozatul, egy újabb regionális háború szélére sodorva a Közel-Keletet.
Csökkent felelősség: A konkrétan megfogalmazott elvárások hiánya miatt igen nehézzé válik az egyének, szervezetek vagy államok felelősségrevonása tetteikért. A Libanonban állomásozó ENSZ-kontingens, a UNIFIL küldetésnyilatkozata tökéletes példa erre.
Mikor egy fegyveres testületet csupán arra hatalmazunk fel, hogy „támogasson” és „megfelelő környezetet teremtsen”, akkor akár mindjárt el is küldhetnénk őket egy végtelenített eltávra.
Kihagyott lehetőségek: Az egyértelműség hiánya akadályozhatja a közös cselekvés lehetőségeit, mivel az érintettek a bizonytalanság miatt a végtelenségig habozhatnak egy bizonyos stratégiai döntés meghozatalával. Igen jó példa erre a szovjetek próbálkozásai, hogy elnyerjék az amerikaiak hallgatásos beleegyezését egy, a gyorsan kibővülő kínai atomfegyverprogram elleni megelőző csapásra. A kezdeti amerikai kommunikáció habozása és bizonytalansága miatt, a szovjetek nem mertek lépni, és a nukleáris klub egy újabb taggal szaporodott.
A hírnevünk károsodása: Az egyértelműség hiánya károsíthatja egy személy, egy szervezet, illetve egy hatalom hírnevét, mivel azt a benyomást kelti, hogy határozatlan vagy nem megbízható az érintettek részéről. Egy igen jó példa erre a „perfid Albion” kifejezés, a XVIII. századi brit stratégia és brit kommunikáció iránt érzett kontinentális ellenérzés klasszikussá vált kifejezése.
A stratégiai bizonytalanság nem univerzális elixír, hanem csupán az egyik szerszám a politikus és a stratéga szerszámosládájában. Fontos tudni, hogy mikor használhatjuk, de talán még fontosabb tudni, hogy mikor nem.
Ahhoz, hogy a stratégiai bizonytalanság eszköze hatékony legyen, a blöffök és az erőfitogtatások felvonásai között néha be kell iktatni a komoly kinetikus cselekvést is.
Aki nem hiszi, kérdezze meg Trump elnököt vagy a néhai Kasszem Szulejmáni tábornokot.
