Robert C. Castel biztonságpolitikai szakértővel, lapunk főmunkatársával a Neokohn podcast új adásában az Izraelt ért brutális terrortámadás nyomán kialakult háborúról beszélget a Neokohn főszerkesztője, Megyeri Jonatán.
A beszélgetésben a következő rendkívül fontos kérdéseket érintettük:
- Elkerülhető-e a Gázai-övezet déli részébe, Rafahba történő bevonulás, hogy az IDF kiiktassa az ott megbúvó Hamász palesztin terroristaszervezet megmaradt harcosait, milyen nemzetközi nyomásra számíthat Izrael egy bevonulás esetén?
- Milyen esélyekkel szerzi vissza azt a 134 izraeli túszt, akik még mindig a Hamász fogságában vannak?
- A Hezbollah terrorszervezet Izrael északi határait lövi. Mikor indulhat akció a Hezbollah visszaszorítására?
- Várható-e az erőszak eszkalációja a muszlim szent hónap, a ramadán kezdetével a júdea-szamáriai arabok, illetve az izraeli arabok részéről?
Hallgassa meg podcastünk legújabb adását!
Megyeri Jonatán összes cikkét elolvashatja itt.
A címet illetően: „Elkerülhető-e a bevonulás Dél-Gázába?”
Válasz: elkerülhető, de minek? Csak a nyilvánvalót írom le azzal, hogy egy ilyen esetben a szükséges feladat elvégzése befejezetlen marad, ami később (hamarosan!) megbosszulja magát. Ha van megoldás a gázai szituáció optimális megoldására, akkor annak része a területet uraló terrorszervezet kiiktatása. Ha megmarad, akkor csak idő kérdése, hogy minden baj újra kezdődjön.
Kérdés, hogy egyáltalán megoldható-e a gázai abszurdum, és az „optimális” megoldás egyáltalán megoldásnak nevezhető-e.
Az enklávé léte és viszonyai több problémát is tartalmaznak. A létezés feltétele a kimeríthetetlen anyagi támogatás vagy 40-50 év óta, ami cementálta a problematika fennálását. Ez a támogatás az arab világ részéről nyilvánvalóan Izrael ellenes okból történik, fenn akarják tartani az állandó nyomást az ellenségen egy tűzfészek életben tartásával. Az ENSZ részéről ez az önálló politikai akarat hiánya , a szervezet báb a különböző politikai és egyéb érdekeket képviselők kezében, ahová a harmadik világ (vagy globális dél, ahogy manapság nevezik) is tartozik. Ezek szemében Izrael hagyományosan a kizsákmámyolás és gyarmati elnyomás megtestesítője – teljesen hamisan és tévesen, de a régi minta szerint, megfelelési kényszerrel tarkítva . A másik ösztönző a nemzetközi „baloldal”, ami átveszi az globális dél szemléletét, kombinálva ezt egy primitív, idejétmúlt sablonnal, és PC szemlélettel, amely utóbbi közös az ENSZ „naiv” megnyilvánulásaival.
Maga a gázai enklávé lakossága teljes mértékben ezekből a segélyekből él, nem is rosszul. Alaposan ki is használják ezt, egyre szaporodnak, tudatosan és esztelenül, amit fegyvernek szánnak. A kezdeti lélekszám a 60-as évektől számítva 6-8-szorosára növekedett – mindezt kizárólag a segélyekre alapozva.
Az egyetlen racionális megoldás az övezet kiürítése lenne, ami nem csak Izrael, de a gázai lakosok javát is szolgálná végső soron. De ezt a világközvélemény Izrael-ellenes része megakadályozná, nem is részletezném, miért. Marad tehát a terület teljes pacifikálása (Hamasz nélkül!) és nemzetközi ellenőrzés alá helyezése (bár ez sem biztosít garantált nyugalmat és biztonságot).
Ami egy palesztin állam megalakulását illeti, abszurd gondolat egy olyan állam, ami két, egymástól elszigetelt részből állna, és továbbra is jórészt segélyekből élne, miután önfenntartásra képtelen, ilyen okokból pedig a segélyezők bábjaként létezne.
Ahogy magam korábban már többször leírtam itt, a megoldás az egész mesterséges katyvasz (Ciszjordánia és Gaza) szomszédos országokhoz való csatolása lenne, biztonsági garanciákkal Izrael számára.
Gázát Izrael miért nem adta vissza Egyiptomnak ’78-79-ben? Akkor nyugodtan lehetett volna azt mondani, hogy a Sinai mellé Gáza is jár.
Mostanra azért ez elég nehezen kivitelezhető. Az egyiptomiak mostanában nem biztos, hogy kérnek 2,5 millió radikalizált Hamasz-szimpatizáns gázait — akkor, amikor a jelenlegi egyiptomi hatalom a Muzulmán Testvériséggel küzd.
Egyszerűen nem értem, hogy ’78-79-ben miért nem szabadult meg Izrael Gázától.
Feltehetően már akkor sem kellett Gáza Egyiptomnak. A Sinai is alig. Akkor még nem létezett a Hamasz sem, és más szempontok voltak érvényben. Utólag megítélve jobban járt volna mindenki, ha a terület ismét egyiptomi fennhatóság alá kerül. De akkor ez nem volt egyértelmű.
Szadat közölte béke csak gaza nélkül lehetséges.
Semmi értelme sem lesz a bevonulásnak. Északon sikerült valamit elérni ? Romokon , halottakon kívül ?
Na jó , egy kis kis bosszúvágyat is ! Hogy mekkorát ? A következő évtizedekben kiderül majd.
Attól tartok , a gázai pályaválasztóknál az első helyen elég sokáig a mártíromság áll majd …
Az ENSZ-ben az afrikai országok a saját múltjukat látják a palesztinokban. Nem csoda , hogy nem tetszik.
Dél-Afrika sem véletlenül támadta be Izraelt. Gázát igazából ők csak egy bantusztánnak tekintik.
Pont olyannak , mint amilyenben éltek. Igaz , azt nem minden évtizedben bombázták le a fehérek.
A gázai abszurdumnak nevezett helyzetre igazából semmilyen megoldással nem rendelkezik Izrael.
Bármit is mondanak a politikusok , az nem igaz.
Igazából Izrael se lenyelni , se kiköpni nem tudja.
Egyszerűen a torkán akadt a falat. Évtizedek óta.
Ha eddig nem sikerült megoldani , akkor most !
Komoly ember nem hiszi el. A többi nem számít.
Kicsit gyilkolnak , kicsit toporognak , ennyi lesz.
Azután kivonulnak.
Minden kezdődik újra. Megint. Fogadkozásokkal !
Hogy most egyszer és mindenkorra ! Véglegesen.
Térjünk erre vissza 2034-ben.
Vagy inkább még 2029-ben !
Remélem , mindenki itt lesz.