Arzenáljának jelentős átalakítását tervezi az IDF. Ennek érdekében a védelmi minisztérium pályázatot írt ki több tízezer gyalogsági fegyver beszerzésére, amelyeket három helyi fegyvergyártótól terveznek beszerezni: a Silver Shadow-tól, amely a Tavor elsődleges gyártója, az Emtan-tól, amely az MZ-4 gépkarabélyokat gyártja és az Israel Weapon Industries-tól, amely az Arad-ot.
Az IDF által végzett széles körű tesztelési folyamatot követően e gyártók közül kettőt hirdetnek ki győztesnek a pályázaton – írja a Ynet.
Az új fegyverek a széles körben használt amerikai M4-en alapulnak majd. Következésképpen az izraeli gyártású Tavorokat, amelyeket eredetileg az amerikai fegyverek helyettesítésére szántak közel két évtizeddel ezelőtt, de csak három gyalogsági dandárnál (Givati, Golani és Nahal) rendszeresítették, fokozatosan kivonják a szolgálatból.
Átmeneti megoldásként a Tavorokat átcsoportosítják a nem gyalogsági egységekhez, például a páncélos alakulatokhoz, a tüzérséghez és esetleg a műszaki egységekhez. Ezenkívül a meglévő fegyverek háború során bekövetkezett elhasználódása miatt mintegy 20 ezer darab amerikai M4-re és további 3000 ezer Tavorra adtak le rendelést.
A védelmi minisztérium hangsúlyozza, hogy a pályázatot elnyerő két izraeli gyártónak szigorú feltételeknek kell megfelelnie.
„Alapos kutatást végeztünk a témában és összehasonlító kísérleteket a Givati, Kfir és Netzah Yehuda dandárok katonáival, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy ez nem csak a parancsnokok megérzése. A lőtéren végzett tesztek során megfigyeltük, hogy át kell térnünk az egységes fegyverrendszerre, mert jelentős hiányosságok mutatkoztak, főként a tartalékos zászlóaljaknál,
amelyek különböző egységek katonáiból állnak, akik közül egyesek a Tavor-t, mások az M4-est használták”
– nyilatkozta a Ynetnek a haderő fejlesztéséért felelős egyik magas rangú tiszt.
„Célunk, hogy az Egyesült Államoktól kapott új M4-es puskákat még ebben az évben kiosszuk a Givati és Golani dandárok számára, lehetővé téve számukra, hogy megismerkedjenek és elkezdjék használni ugyanazt a fegyvertechnológiát, amelyet végül Izraelben fognak gyártani.”
A mostani törekvés, hogy a hazai gyalogsági fegyverekre támaszkodjon, az izraeli hadsereg harmadik kísérletét jelenti az elmúlt évtizedekben, az 1970-es és 1980-as években a Galil és a 2000-es évek elején bevezetett Tavorok után (egyik fegyver sem teljesítette az eredeti elvárásokat).
A megmaradt fegyvereket, valamint az IDF által fokozatosan kivont M4-eseket a hadsereg újonnan létrehozott vészhelyzeti raktáraiba fogják szállítani.
Hasonló folyamat zajlik a légierőnél is: tervben van már az izraeli gyártmányú precíziós bombák első gyártósorainak létrehozása, ami változást jelent a korábbi, az amerikai gyártmányú bombákra való támaszkodással szemben.
