2024. január 30-án A Le Journal du Dimanche című francia hetilap közzétette az eddigi legátfogóbb és legrészletesebb felmérést arról, hogy mit gondolnak a francia muszlimok. Nem meglepő módon az eredmények nyugtalanítók.
A felmérés első kérdése a zsidókra vonatkozott.
A francia muszlimok tizenhét százaléka vallja, hogy gyűlöli a zsidókat. Harminckilenc százalékuk azt mondja, hogy rossz vagy nagyon rossz véleménye van a zsidóságról.
Franciaország az egyetlen olyan ország a 21. századi Európában, ahol rendszeresen gyilkoltak meg zsidókat pusztán azért, mert zsidók voltak. Ilan Halimi 2006. januári elrablása, megkínzása és meggyilkolása óta minden Franciaországban meggyilkolt zsidót muszlimok öltek meg. Sammy Ghozlan, az antiszemita cselekményeket listázó és azok áldozatainak segítő Nemzeti Antiszemitizmus Elleni Figyelő Hivatal (BNVCA) elnöke évről évre, több mint 20 éve hangsúlyozza, hogy
szinte az összes Franciaországban elkövetett erőszakos antiszemita cselekményt muszlimok követik el.
Amikor Izraelről van szó, az eredmények még nyugtalanítóbbak. Az érzelmek túlmutatnak a gyűlöleten.
A francia muszlimok 45 százaléka azt mondja, hogy Izrael teljes elpusztítását akarja.
Ugyanennyi francia muszlim határozza meg a Hamász terroristái által 2023. október 7-én Izraelben elkövetett mészárlást, a zsidók megerőszakolását, megkínzását, lefejezését és élve elégetését „ellenállási cselekedetként”.
Tehát egy nyugati demokrácia vallási közösségének majdnem fele nyíltan egy olyan népcsoport elpusztítására törekszik, amelyet éppen most mészároltak le egy másik országban, méghozzá a legnagyobb számban a holokauszt vége óta.
A francia muszlimok tizenkilenc százaléka mondja, hogy szimpatizál a Hamasszal. Az, hogy ilyen sok francia muszlim szimpátiát érez egy olyan szervezet iránt, amelynek vezetői azt mondják, hogy újra és újra meg fogják ismételni az október 7-i támadást, amíg Izraelt meg nem semmisítik, és szemérmetlenül kijelentik, hogy az egyetlen zsidó állam népirtó elpusztítását akarják, aggasztó üzenetet kell küldjön, azt, hogy a francia zsidók és a francia nem zsidók rendkívül veszélyes helyzetben vannak.
Más adatok szerint a francia muszlimok 42%-a az iszlám saría törvények tiszteletét a francia köztársaság törvényei iránti tisztelet fölé helyezi (a 18-25 év közötti muszlimok körében ez az arány 57%-ra emelkedik).
Az Emberi Jogok Európai Bírósága 2003-ban kimondta, hogy a saría törvény összeegyeztethetetlen a demokrácia értékeivel. A saría szerint Allah diktálta az összes szabályt, amelyet az embereknek be kell tartaniuk, és minden, a saríával ellentétes szabályt el kell utasítani. A francia muszlimok 37 százaléka állítja, hogy támogatja a Muszlim Testvériséget – ami szintén nem meglepő: a legfőbb francia muszlim szervezet, a Musulmans de France („Franciaország muszlimjai”) a Testvériség francia ága.
A felmérésből kiderült továbbá, hogy a francia muszlimok 49%-a szeretné, ha a katolikusok áttérnének az iszlámra, és 36%-uk szeretné, ha a templomokat mecsetté alakítanák át.
Néhány templomot már átalakítottak. A felmérés azt is nyilvánosságra hozta, hogy a francia muszlimok 25%-a azt mondta, hogy a „Franciaország” szót elutasítja.
Ezeket a számadatokat más tényekkel együtt kell a legjobban látni és megérteni.
Franciaország egyike a nyugati világ azon országainak, ahol radikalizálódott muszlimok fejeztek már le férfiakat. (A másik az Egyesült Királyság, ahol 2013-ban két muszlim megpróbálta lefejezni Lee Rigby brit katonát). Samuel Paty tanárt 2020. október 16-án fejezték le. Herve Cornara kisvállalkozót 2015. június 26-án fejezték le Romans-sur-Isère-ben, egy délkelet-franciaországi kisvárosban. Jacques Hamel katolikus papnak pedig elvágták a torkát, és 2016. július 26-án fejezték le a normandiai Saint-Étienne-du-Rouvray-ban, miközben misét mondott egy szinte üres templomban.
Történetesen Franciaország az az ország Európában, ahol a legtöbb „no-go zóna” van. Legalább 751 kijelölt Zones Urbaines Sensibles („érzékeny városi övezetek”) van, ahol muszlim bandák és radikális imámok irányítanak.
Nem-muszlimok ugyan továbbra is élhetnek ott, de csak azzal a feltétellel, hogy elfogadják a dhimmi (megtűrt másodrendű állampolgár) státuszt, fejet hajtanak és elismerik, hogy az iszlám által uralt területen élnek.
A muszlim bandák tagjai már nem tisztelik a rendőrséget. Ha egy rendőr és egy bandatag között incidens tör ki, zavargások következnek, és a rendőrök azt a parancsot kapják, hogy ha a helyzet eszkalációval fenyeget, ne tartóztassanak le senkit.
Franciaországban a börtönökben fogvatartottak több mint 70%-a muszlim.
Három évtizeddel ezelőtt Seine-Saint-Denis, egy francia kerület Párizs külvárosában nagy zsidó közösséggel rendelkezett. A kerület szinte teljes zsidó lakossága, miután folyamatos fenyegetéseknek volt kitéve, elköltözött. Az a néhány zsidó, aki megmaradt, titkolja, hogy zsidó.
Franciaország-szerte a zsidó férfiak kipáját kalap alá rejtik. A zsidó nők a ruhájukba dugják a Dávid-csillag nyakláncukat. Sok zsidó család már nem helyez el mezuzát az otthonuk bejáratánál.
Az utcán láthatóan keresztet viselő francia keresztényeket inzultálják. Évente több tucat francia templomot gyaláznak meg és fosztanak ki.
Naponta több mint 120 késes támadás történik Franciaországban. A legtöbb ilyen támadást muszlim férfiak követik el, akik aztán azt mondják a rendőrségnek, hogy azért tették, mert gyűlölik a hitetleneket és Franciaországot. Az újságok csak a halállal végződő késes támadásokról írnak, a többiről hallgatnak. A nagyobb francia városokban a rablások és a verések mindennapossá váltak.
Franciaországban naponta több mint kétszáz nemi erőszakot is elkövetnek, a legtöbbet illegálisan Franciaországba belépett muszlim férfiak.
A Franciaország elhagyására felszólított illegális bevándorlóknak mindössze 7%-át toloncolják ki ténylegesen.
A „Le Journal du Dimanche” közvélemény-kutatására politikusoktól igen kevés reakció érkezett.
Mindössze Éric Zemmour volt újságíró merte kimondani, hogy a helyzet egyre aggasztóbb, és hogy Franciaországot egyre nagyobb iszlám veszély fenyegeti. Hozzászólásai miatt többször is súlyos pénzbüntetésre ítélték „a muszlim közösséggel szembeni diszkrimináció és gyűlöletkeltés” miatt.
A Nemzeti Összefogás párt elnöke, Marine Le Pen arra szorítkozott, hogy elítélje egy „az iszlámtól teljesen eltérő iszlamista ideológia” jelenlétét Franciaországban, és mindössze annyit volt hajlandó kijelenteni, hogy a muszlimoknak csak egy elenyésző kisebbsége követi a radikális ideológiát.
A legnagyobb francia baloldali politikai párt, a La France Insoumise Izrael-ellenes vezetője, Jean-Luc Mélenchon a Hamászt „ellenállási” mozgalomnak nevezi. A 2022-es választásokon a szavazatok 21,9%-át, de a muszlim szavazatok 69%-át kapta.
Forrás: JNS
