A Hamász október 7-i terrortámadása óta drámaian megnőtt a zsidógyűlölet a német egyetemeken. Több tucat tanár most úgy döntött: nem hagyja magát megfélemlíteni.
Számos német egyetemen tanító zsidó tanár már nem érzi magát biztonságban a munkahelyén: van, aki félelemből távol marad a campustól, mások testőrök védelmével tudnak csak oktatni, megint mások elrejtik zsidó identitásukat.
Megszaporodtak az Izrael-ellenes gyűlések, a diákparlamentekben tett antiszemita kijelentések, WhatsApp-csoportokban tett antiszemita megjegyzések. Berlinben legutóbb novemberben kavart óriási vihart, hogy a művészeti egyetemet szabályosan megszállták a palesztinpárti csoportok, és egy agresszív performanszot tartottak a gázai állítólagos „genocídium” elítélésére.
„Az antiszemitizmus október 7-e óta drámaian megnőtt, és nincs okunk azt gondolni, hogy az egyetemeken, mint a társadalom mikrokozmoszában ez másként lenne”
– nyilatkozta a Spiegelnek Julia Bernstein, a frankfurti egyetem diszkriminációval foglalkozó professzora. Ő egyike annak a 70 német, osztrák és svájci zsidó oktatónak, akik nemrég megalakították a „Zsidó egyetemi oktatók hálózatát”.
Mint az alapítók írják, a cél „hatékony koncepciók kidolgozása az antiszemitizmus elleni küzdelemre, valamint az egyetemeken és a kutatásban folyó zsidó életre” az intézmények vezetésével közösen. A hálózat a német kormány antiszemitizmus elleni és a zsidó életet támogató nemzeti stratégiájával összhangban akar „célzott intézkedéseket” végrehajtani.
A német egyetemeken oktató zsidó professzorok ezen kívül keresik a kapcsolatot a – sokszor szintén megfélemlített – zsidó hallgatókkal és az egyetemek zsidó alkalmazottaival, hogy kapcsolattartási pontok létrehozásával és mentorálással segítsék őket. Emellett olyan egyetemközi rendezvényeket és tanulmányokat is szeretnének szervezni, amelyek a zsidó élettel, identitással és az antiszemitizmus elemzésével foglalkoznak.
Julia Bernstein elmondása szerint rövid időn belül számos professzor csatlakozott a kezdeményezéshez: „Ez megerősíti kutatási eredményeinket, miszerint a zsidó identitás nem a normalitás része Németországban. Zsidóként nem lehetsz csak úgy az, aki vagy. (…) Az október 7-i események sokukat arra kényszerítették, hogy feltegyék maguknak a kérdést, hogyan élnek zsidóként Németországban.”
A „Zsidó perspektívák a németországi antiszemitizmusról” című kutatás, amelyben Bernstein is részt vett, már 2017-ben kimutatta, hogy a németországi zsidók többsége félelemből tartózkodik az olyan zsidó szimbólumok viselésétől, mint a Dávid-csillag vagy a kipa. Sokan már október 7-e előtt is a kivándorláson gondolkodtak.
„Még mindig nincs kutatás arról, hogyan alakult a zsidók helyzete október 7-e óta, de az érintettek beszámolói arra utalnak, hogy nemcsak a veszélyérzet, hanem a tényleges veszély is jelentősen megnőtt”
– mondta Bernstein, aki szerint az új hálózatnak egy olyan „biztonságos teret” kell kínálnia, ahol az érintettek eszmét cserélhetnek és támogathatják egymást.
A német kormány antiszemitizmus-megbízottja egyébként épp egy nappal az új hálózat megalakulása után fejezte ki aggodalmát amiatt, hogy a német lakosság többnyire közömbös az országban uralkodó antiszemitizmussal szemben.
„Október 7-e óta olyan mértékű zsidógyűlöletet tapasztalunk, amilyenre Németországban évtizedek óta nem volt példa”
– írta Felix Klein a Bild am Sonntag című lapnak, felszólítva mindenkit, hogy hagyjon fel a közönnyel, és foglaljon egyértelműen állást a zsidógyűlölet ellen.
Klein üdvözli ugyan a nácizmus áldozataira való megemlékezést, de ellentmondást lát a „Soha többé!” felszólítás és a németországi zsidók életének valósága között.
„A gyerekeket nem küldik zsidó óvodákba, a zsidó iskolákban üresek a tantermek. Zsidó rendezvényeket éppúgy elkerülnek, mint a város bizonyos részeit. A zsidó hangzású neveket megváltoztatják a taxi és rendelési applikációkban, hogy ne ismerjék fel őket” – sorolja a példákat a német kormány antiszemitizmus-megbízottja.
Ez a cikk a Tett és Védelem Alapítvány oldalán jelent meg eredetileg.
