Azoknak, akik támogatják az Izrael és a Hamász közötti tűzszünetet, hogy egy olyan népirtó antiszemita szervezet, mint a Hamász, újabb zsidógyilkosságokat követhessen el, nem kellene úgy tenniük, mintha gyászolnák a hatmilliót — írja publicisztikájában Jonathan Tobin, a Jewish News Syndicate főszerkesztője.
Ez egy fontos dátum a nemzetközi közösség naptárában. Az ENSZ és számos más intézmény és szervezet minden évben január 27-én ünnepségeket tart a holokausztra emlékezve. Már régóta világos, hogy a világ nagy része ezt anélkül tette, hogy komolyan elgondolkodott volna azon, hogy mi tette lehetővé, hogy a nácik európai zsidóságot kiirtó kampánya olyan jól sikerüljön, ahogyan sikerült.
Azok többsége sem gondolkodik sokat azon, akik a 6 millió zsidó szisztematikus meggyilkolását gyászolják, vagy üres ígéreteket tesznek arról, hogy „soha többé”, hogy egy állítólag civilizált nép, mint a németek, más nemzetek különböző kollaboránsainak segítségével hogyan győzték meg magukat arról, hogy nem csak elfogadható, de indokolt is ennyi embert megölni.
De idén talán nem is kellene úgy tenniük, mintha érdekelné őket a téma. A Hamász október 7-i atrocitásai után, és ami még fontosabb, a civilizált világ nagy részének a történtekre adott reakciója után fájdalmasan nyilvánvalóvá vált annak a legtöbb dolognak az értelmetlensége, amit a nemzetközi közösség és a Nyugat a Soáról való megemlékezésnek nevez.
Nem elégséges képmutatónak nevezni azokat, akik ma közömbösek a zsidók tömeges lemészárlásával szemben, de még mindig készek felháborodni azzal kapcsolatban, amit a nácik az 1930-as és 40-es években tettek.
Az, hogy a világ, beleértve a nyugati művelt elit nagy részét is, hajlandó elhárítani a három hónappal ezelőtt Dél-Izraelben elkövetett bűntettek jelentőségét, hogy gyakorlatilag semlegesen viszonyul a Hamász és a palesztinok által elkövetett gyilkosságokhoz, nemi erőszakhoz, kínzáshoz és emberrabláshoz – vagy éppenséggel a gyilkosok, erőszaktevők, kínzók és emberrablók oldalára áll – több mint megdöbbentő.
Ez a modern történelem egyik meghatározó pillanata, amely nemcsak a kortárs közvélemény egy jelentős részének erkölcsi csődjét mutatja be, hanem magyarázatot ad arra is, hogyan történhetett meg a holokauszt.
Bármennyire is nehéz elfogadnunk, ez azt bizonyítja, hogy a holokauszt-megemlékezések vagy akár az európai zsidóság 20. század közepén történt elpusztításáról szóló oktatási programok sem teszik kevésbé valószínűvé, hogy az emberek még több holokausztot támogatnának; sőt, ami még rosszabb, mindez akár kontraproduktív is lehet.
Az antiszemitizmus megnövekedése Nyugaton október 7-e után – amikor tömegek vonultak fel a nagyvárosok utcáin és az egyetemi kampuszokon, hirdetve, hogy támogatják az egyetlen zsidó állam megsemmisítését („a folyótól a tengerig”) és a zsidók elleni terrorizmust Izraelben és mindenhol máshol („globalizáljátok az intifádát”) -, és az ilyen álláspontok támogatása a fősordú média nagy részében meglepte azokat a zsidókat, akik azt hitték, hogy ilyen érzelmeket csak a szélsőségesek vallanak.
3Nem magyarázhatók a terrorizmusra adott, állítólag aránytalan izraeli válaszra adott érthető reakcióként, sem pedig a Hamász által kirobbantott háborúba keveredett palesztinok iránti szimpátiaként.
Az október 7-én Izraelben történt eseményeknek meg kellett volna tanítaniuk a világot az Izrael és a palesztinok közötti konfliktus megoldhatatlan természetére. Ugyanez igaz arra is, amit a Hamász mozgalom etikájáról és céljairól kellett volna világossá tennie, amely aznap a kimondhatatlan bűnöket elkövette, a mozgalmat létrehozó palesztin nacionalista ügy mellett. A nyugaton műveltnek mondott közvélemény nagy része azonban nem hajlandó elismerni ezeket a tanulságokat, nemhogy következtetéseket vonjon le belőlük.
Az antiszemitizmus nem a hétköznapi gyűlölet függvénye, hanem egy olyan fegyver, amelyben a zsidókat démonizálják egy politikai cél elérése érdekében.
Éppen ellenkezőleg, az izraeli áldozatok szinte azonnali kitörlése a világ tudatából – még mielőtt az Izraeli Védelmi Erők megkezdték volna a kampányukat, hogy megpróbálják biztosítani, hogy a Hamász soha nem követhet el ilyen bűncselekményeket – sokatmondó volt.
Ugyanez igaz annak a nagy hazugságnak a széles körű elfogadására, hogy Izrael népirtást követ el Gázában, és az igazságszolgáltatás megcsúfolására, amely Hágában zajlott, amikor az ENSZ Nemzetközi Bírósága vádat emelt Izrael ellen e hamis vád alapján.
Nem elég megjegyezni Dara Horn író szabályát, miszerint az emberek szeretik a halott zsidókat, de nem sokat törődnek az élőkkel, különösen azokkal, akik a túlélésért küzdenek, mint az izraeliek. Az a hajlandóság, hogy a művelt véleményt alkotó emberek nagy része az izraeliek és a palesztinok közötti konfliktust a divatos baloldali ideológia prizmáján keresztül szemléli, amely az akadémiai életben és kultúránk nagy részében is új ortodoxiává vált – interszekcionalitás, kritikai fajelmélet, fehér kiváltságok és a sokszínűség, egyenlőség és befogadás (DEI) woke katekizmusa -, nem csupán tényszerűen helytelen és intellektuálisan csődöt mondott.
A kortárs társadalom erkölcsi betegségét mutatja be, amely engedélyt ad az antiszemitizmusnak.
Ennél is fontosabb, hogy megmutatja, hogy a valódi népirtás inkább a művelt mintsem a tudatlan elmék terméke.
Ahogy Niall Ferguson történész a The Free Press decemberi számában megjelent, korszakalkotó esszéjében megjegyezte, az amerikai tudományos élet és a nyugati szellemi élet jelenlegi helyzete nem különbözik attól, ami Németországban a holokauszt előtt zajlott. Ferguson témája tükröződik a cikk címében, amely Julien Benda francia filozófus 1927-ben megjelent klasszikus művének, Az értelmiség árulása című művének címét idézi, amely elmagyarázza, hogy a 19. század végi és a 20. század eleji Európa felvilágosult közvéleménye hogyan tette lehetővé azt a szélsőségességet, amely a fasizmus és a nácizmus bűneihez vezetett.
Ferguson meggyőzően érvel amellett, hogy a zsidóknak mint Németország problémái bűnbakjainak dehumanizálása nagyrészt az értelmiségiek műve volt a Föld akkori legműveltebb és legcivilizáltabb nemzetében. Az okos emberek – a művelt osztályok és nem a műveletlenek – voltak azok, akik lehetővé tették és végül mozgásba hozták a holokauszt eseményeit.
Ferguson szerint tanulságos volt Amerika nagy egyetemeinek álláspontja az október 7-i bűncselekményekkel kapcsolatban – amelyekkel kapcsolatban nagyrészt semlegesek voltak, még akkor is, ha a George Floyd 2020-as halálát követő rasszizmus miatti erkölcsi pánik során gyorsan állást foglaltak a rasszizmus ügyében.
Megmutatta, hogy mennyire erős lett a woke ideológia fojtogató hatása.
A kritikai fajelmélet és az interszekcionalitás azt tanítja, hogy a világ két megváltoztathatatlan csoportra oszlik, amelyek örökös konfliktusban állnak egymással: a fehér elnyomókra és a színes bőrűekre, akik mindig áldozatok. Egy ilyen erkölcsi univerzumban e két csoport tagjainak egyéni tettei nem számítanak annak eldöntésében, hogy melyik oldalnak van igaza.
Az áldozatok osztályának mindig igaza van, függetlenül attól, hogy viselkedésük vagy céljaik mennyire helytelenek. Az elnyomó osztály mindig téved, függetlenül attól, hogy mennyire érte őket sérelem, vagy hogy cselekedeteik egyébként mennyire jogosak.
A zsidók, és különösen az izraeli zsidók nem „fehérek”. És a palesztinokkal való konfliktus nem a faji hovatartozásról szól. De a DEI gondolkodásmód így kategorizálja a zsidókat és az arabokat. Az október 7-i bestiális bűncselekményeket elkövető palesztinokat a radikális iszlám arra nevelhette, hogy zsidó áldozataikat kevésbé emberinek vagy kegyetlenséget érdemlőnek tekintsék. A nyugati tömegek azonban, akik az ilyen viselkedés támogatását skandálják, vagy úgy gondolják, hogy a Hamászt nem kellene kiirtani, olyan nézőpontot képviselnek, amely – bár nem feltétlenül a közel-keleti muszlim felsőbbrendűségről szóló elképzelésekkel van átitatva – még mindig készek arra, hogy a zsidókat – akár Izraelben, akár itt az Egyesült Államokban az utcákon és a kampuszokon találkoznak velük – ugyanúgy méltatlannak tekintsék a létezéshez vagy az önvédelemhez való jogra.
A woke eszmék arra törekszenek, hogy az amerikai társadalmat tartósan faji vonalak mentén osszák fel, de emellett dehumanizálják és megfosztják az egyenlő jogoktól azokat, akiket „fehér elnyomóknak” tartanak.
A DEI-mantra éppúgy az igazság megfordítása, mint az Arbeit Macht Frei – „A munka szabaddá tesz” – Auschwitz kapujában. Az általa követelt sokszínűség és befogadás valójában a nem elfogadott csoportok kirekesztésére való felhatalmazás, és az általa követelt egyenlőség az esélyegyenlőség ellentéte, mivel azt parancsolja, hogy az embereket a hátterük és bőrszínük alapján ítéljék meg, és ne az egyéni érdemek alapján.
Ám a zsidók, különösen az izraeliek, nem „fehérek”. És a palesztinokkal való konfliktus nem a faji hovatartozásról szól.
A zsidókra alkalmazva ez azt jelenti, hogy az október 7-i áldozatok nem érdemelnek együttérzést. Ezért érzik magukat „progresszíveknek” nevező emberek jogosnak, hogy letépjék az emberrablás áldozatait ábrázoló plakátokat, függetlenül attól, hogy 8 hónapos vagy 85 évesek.
Egyetlen tisztességes embernek sem jutna eszébe letépni egy eltűnt macskát vagy kutyát ábrázoló plakátot, de a DEI által indoktrináltak számára egy elrabolt zsidó kevésbé érdemel együttérzést, mint egy elveszett háziállat.
Ez azt is megmagyarázza, hogy a feministák miért készek hinni a szexuális bűncselekmények áldozatául esett nőknek, de miért utasítják el olyan könnyen a zsidó nők ellen elkövetett bűncselekményeket, még akkor is, ha a palesztinok a nemi erőszakot háborús fegyverként használják.
Ugyanígy az izraeli cselekedeteket is démonizálhatják és delegitimálhatják népirtásként, holott semmi ilyesmiről nincs szó, mert fehér elnyomóként mindig erkölcstelenek.
A zsidók dehumanizálásának folyamata vezetett oda, hogy egy művelt nemzet „Hitler készséges hóhéraivá” és 6 millió zsidó meggyilkolásának aktív résztvevőivé vált.
Ugyanez az „értelmiségiek árulása” most ugyanezt teszi az izraeli zsidókkal és a velük együtt álló zsidókkal máshol.
Az a fajta holokauszt-oktatás és megemlékezés, amely az elmúlt generációban az Egyesült Államokban általánossá vált, és amelyben az antiszemitizmust az intolerancia egy másik formájának tekintik, nem sokat tesz az éber közöny ellen, amely a „fehér” gonosztevőknek kinevezett támadásokkal szemben tanúsított éber közöny ellen hat. Az antiszemitizmus nem a hétköznapi indulatok funkciója, hanem egy olyan fegyver, amelyben a zsidókat démonizálják egy politikai cél elérése érdekében.
Így lehet a terrorizmus zsidó áldozatait eltörölni, és a helyzetüket úgy beállítani, mint ami azokkal az elnyomókkal történik, akik a jogos „ellenállásba” ütköznek.
A Hamász, amely mozgalom a legtöbb palesztin támogatását és most már sok nyugati értelmiségi szimpátiáját is élvezi, kifejezetten a bolygó egyetlen zsidó államának felszámolására és a benne élő 7 millió zsidó népirtására törekszik.
Ami október 7-én történt, az csupán az előzetese volt annak, amit a közeljövőben szándékozik megtenni.
Ebben a témában nincs középút. Bárki, aki közömbös az október 7-én történtek iránt, vagy aki azt állítja, hogy a világ összes népe közül egyedül a zsidók nem érdemlik meg az államot vagy az önvédelem jogát (anticionizmus), vagy aki azt állítja, hogy a Hamásznak tűzszünet útján lehetővé kell tenni, hogy túlélje a jelenlegi háborút, és hogy a Hamászra bízzák Gáza bármely részét vagy bárhol máshol, ahol újra felfegyverkezik és felkészül, ahogy ígérte, hogy még sok hasonló atrocitást követ el, nem mondhatja magát „haladónak” vagy a népirtás ellenzőjének.
Mert azzal, hogy ilyen álláspontot képviselnek, lényegében azok oldalára állítják magukat, akik egy második holokausztot akarnak Izraelben.
Ezért nem akarok idén egyetlen szót sem hallani a holokausztról való megemlékezésről senkitől, aki nem hajlandó fenntartás nélkül támogatni Izrael jogos háborúját a Hamász felszámolása érdekében, ugyanúgy, ahogyan a szövetségesek későn megsemmisítették Adolf Hitler Harmadik Birodalmát. Az október 7-e óta eltelt hónapokban láthattuk, hogy mit eredményezett ennek a generációnak az „értelmiségiek árulása”, mivel az antiszemita eszmék, magatartás és beszéd ismét mindennapossá váltak.
Ha nem hajlandóak a zsidó állam mellett kiállni az iszlamista gyilkosokkal és hasznos idiótáikkal szemben, akkor legalább legyen annyi tisztesség bennük, hogy ne zavarjanak minket a holokauszt miatti „őszinte” gyászukkal.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
„Az ENSZ és számos más intézmény és szervezet minden évben január 27-én ünnepségeket(!) tart a holokausztra emlékezve. ”
Két napja, mikor a közeledő holokauszt világünnepét említettem, az egyik kedves zsidó kommtárs lefasiztanácinyilasozott – mondván: azoknak ünnep.
S erre tessék!
Egy nyúlfarknyi hozzászólásban egy slendriánság és egy hazugság.A slendriánság :
Íme bizonyság Isten előtt ….
Lássuk az eredeti szöveget : https://uploads.disquscdn.com/images/a4998c8713e3bb8de2820eca8ef1f0fba62ecb5fa0ab063d4e90bc9da8140965.png
A ceremonies szó egyik jelentése ünnepségek, a másik szertartások
https://uploads.disquscdn.com/images/248c9df32afa98d5e8046f509058ea9e7e4b4f19fb82988acc966f5e68e08b78.png
Ilyen esetekben a fordító a kontextus alapján kénytelen kiválasztani a megfelelő magyar szót. Hogy ez nem történt meg, az a neokohn.hu hibája. Hogy ezt te lelkesen felhasználod, az a te slendriánságod.A hazugság
https://uploads.disquscdn.com/images/5388e875cb297c2280bd37efdcb0e0db6f751724ffc931f5f398d602ba65422e.png
Az „ünnepség”-nek fordítást – amit e lap közölt, úgy látom elismered. Nekem ez állt rendelkezésre.
Te valóban nem náciztál le, de a kontexusban, a ‘neked és elvbarátaid’, számomra így fordítandó.
Már csak azért is – és lehet, hogy ebben te kivétel vagy – a te hitsorsosaid a nem filoszemitákat általában fasisztanácinyilasnak tartják.
Amennyiben kivételezettséged fönnáll, úgy megkövetlek.
Precízséged elismerésre méltó.
Azzal a feltételezéssel válaszolok, hogy bár előítéletes vagy szinte mindenkinek vannak előítéletei , de az előítéleteid nem takarják el előled a valóságot; azaz, ha olyasmivel találkozol, ami nem illeszkedik az előítéleteidhez, akkor legalább annyira hiszel a szemednek, mint az előítéleteidnek. Ha tévedtem, akkor itt hagyjad abba a szövegem olvasását.Azt írtad és nyilván azt is gondolod, hogy a zsidók
Most ne menjünk bele annak mérlegelésébe, hogy mennyi az az általában, maradjunk annyiban, hogy sok zsidónál tapasztalható az általad fasisztanácinyilasozásnak nevezett előítélethez némileg hasonló jelenség. Magyarországban sok olyan zsidót ismertem akik – bár nem fasisztanácinyilasoztak – igazán feloldódni csak zsidók társaságában tudtak. A továbbiakban ennek a jelenségnek egy lehetséges magyarázatát ismertetem.Könnyen érthető és megérthető azoknak a viselkedése, akiket a zsidóságuk miatt hátrányos megkülönböztetés zsidótörvények, vagy modortalan antiszemiták sértő viselkedése ért.Nehezebb megérteni a nem-zsidóktól való tartózkodást azoknál a zsidóknál, akik sohase tapasztaltak ellenük, vagy bárki zsidó elleni antiszemita támadást. Ennek a jelenségnek a megértéséhez szükség van némi empátiára.A jelenség vizsgálatánál irrelevánsak azok a kérdések, hogy volt-e egyáltalán Holokauszt és ha volt akkor hány zsidó áldozata volt. Irrelevánsak, mivel a vizsgált magatartás szinte kizárólag olyan zsidókra jellemző, akiknek a tudatába beégett Holokauszt képen lemészárolt zsidók hullahegyei láthatóak. És ez a kép nem csak egy archív fotó, ez a kép egy bármikor bekövetkezhető esemény előképe is.
Azzal a feltételezéssel válaszolok, hogy bár előítéletes vagyszinte mindenkinek vannak előítéletei , de az előítéleteid nem takarják el előled a valóságot; azaz, ha olyasmivel találkozol, ami nem illeszkedik az előítéleteidhez, akkor legalább annyira hiszel a szemednek, mint az előítéleteidnek. Ha tévedtem, akkor itt hagyjad abba a szövegem olvasását.
Azt írtad és nyilván azt is gondolod, hogy a zsidók
Most ne menjünk bele annak mérlegelésébe, hogy mennyi az az általában, maradjunk annyiban, hogy sok zsidónál tapasztalható az általad fasisztanácinyilasozásnak nevezett előítélethez némileg hasonló jelenség. Magyarországban sok olyan zsidót ismertem akik – bár nem fasisztanácinyilasoztak – igazán feloldódni csak zsidók társaságában tudtak. A továbbiakban ennek a jelenségnek egy lehetséges magyarázatát ismertetem.
Könnyen érthető és megérthető azoknak a viselkedése, akiket a zsidóságuk miatt hátrányos megkülönböztetészsidótörvények, vagy modortalan antiszemiták sértő viselkedése ért.
Nehezebb megérteni a nem-zsidóktól való tartózkodást azoknál a zsidóknál, akik sohase tapasztaltak ellenük, vagy bárki zsidó elleni antiszemita támadást. Ennek a jelenségnek a megértéséhez szükség van némi empátiára.
A jelenség vizsgálatánál irrelevánsak azok a kérdések, hogy volt-e egyáltalán Holokauszt és ha volt akkor hány zsidó áldozata volt. Irrelevánsak, mivel a vizsgált magatartás szinte kizárólag olyan zsidókra jellemző, akiknek a tudatába beégett Holokauszt képen lemészárolt zsidók hullahegyei láthatóak. És ez a kép nem csak egy archív fotó, ez a kép egy bármikor bekövetkezhető esemény előképe is.
Utolsó bekezdésedhez röviden: – olvastam néhány éve magyar médiában egy magyarországi zsidó potentátról, nevére már nem emlékszem, aki (auschwitzi rémképekkel küszködve?) azt mondta: – ő a vonat szó hallatán is rosszul van.*
Véleményem erről a zsidóról:
1/- egy hatásvadász gazember
2/- egy orvosi eset
Mondom ezt, az empátia bennem levő része birtokában.
*Számomra nem derült ki, volt-e személyes vagy egyenesági kapcsolata a táborral, vagy hallomás alapján alakult ki benne ez a fóbia.
Utolsó kísérlet :
Az egyetemi vizsgáimra együtt készültem az egyik évfolyamtársammal. Egy alkalommal olyan későn végeztünk a napi penzummal, hogy lekéstem az utolsó villamost is, ezért a kollégánál aludtam. Az éjszaka közepén a srác sikítására ébredtem. Nyilvánvaló volt a számomra, hogy valami rémálom gyötri. Hosszas ébresztgetés után elhallgatott.
Évekkel később tudtam meg, hogy szinte minden éjszaka, pár óra nyugodt alvás után Auschwitzba érkezett.
Nem volt hatásvadász, orvosi esetnek se nevezném.
Post-traumatic stress disorder (PTSD) gyötörte.
Utolsó kísérlet :
Az egyetemi vizsgáimra együtt készültem az egyik évfolyamtársammal. Egy alkalommal olyan későn végeztünk a napi penzummal, hogy lekéstem az utolsó villamost is, ezért a kollégánál aludtam. Az éjszaka közepén a srác sikítására ébredtem. Nyilvánvaló volt a számomra, hogy valami rémálom gyötri. Hosszas ébresztgetés után elhallgatott.
Évekkel később tudtam meg, hogy szinte minden éjszaka, pár óra nyugodt alvás után Auschwitzba érkezett.
Nem volt hatásvadász, orvosi esetnek se nevezném.
Post-traumatic stress disorder (PTSD) gyötörte.
Nem ismerem a korod, de föltételezem, nem abból a korosztályból való vagy, az évfolyamtársaddal eggyütt, akik á t é l t é k azokat a tábori élményeket, melyeknek betudhatóan kialakulhatott volna(!) PTSD.
Ez a disorder ugyanis á t é l t események következménye, mint részvétel pl a vietnami háborúban.
Vagyis, nem úgy működik (föltételezésem, s remélhetően definiciója alapján sem) hogy valaki megnéz egy Saul fia filmet, és PTSD-s lesz.
Ha így működne, be kellene tiltani mindenfajta holoirodalmat/mozit/múzeumot.
A PTSD egy feldolgozatlan trauma „továbbélése”. Az nyilvánvaló, hogy a vietnámi bármely más háború tömegével termeli a PTSD eseteit. De azt, hogy mit tekintünk traumatizáló eseménynek, csak a következő tautológiával határozhatjuk meg : egy embert , de akár egy kutyát is, traumatizáló esemény az, ami őt traumatizálja. A PTSD-t a trauma mélysége és nem a traumatizáló esemény súlya szerint kezelik. Van akit egy szúnyog agyoncsapásának a látványa traumatizál, és vannak olyanok is, akiket semmi se traumatizál. Ez utóbbiak között rengeteg pszichopata van.Ha már említettem a pszichopátiát, akkor meg kell jegyezzem, hogy az a társadalom számára hasznos is lehet. Például : ha egy műtét közben a beteg hirtelen a klinikai halál állapotába kerül, jó ha az operáló orvos pszichopata. Jó, mivel ő, az ilyen eseménytől pánikba esvén lebénuló kollégáival ellentétben, érzelmektől nem befolyásoltan, hideg fejjel lát neki az újraélesztésnek. Más példa : egy háborúban a parancsnok a katonái sorsát kizárólag hadvezetési szempontok szerint mérlegelje.
„A PTSD-t a trauma mélysége és nem a traumatizáló esemény súlya szerint
kezelik. Van akit egy szúnyog agyoncsapásának a látványa traumatizál…” – írod.
Ez a m é l y s é g e és s ú l y a határozók, így egymás mellett, a trauma differenciálásaként, engem elbizonytalanít, már-már pszichiátert sejtek mögötte, akiket – meg kell mondanom – nem sokra tartok (részben Freud, részben József Attila félrekezelése kapcsán).
Visszatérve azokra, akiket a vonat (látványa vagy a szó meghallása), és a szúnyog agyoncsapásának látványa traumatizál: – azok nem alkalmasak társadalmi együttélésre. Hogy ne használjam a ‘nem életképesek’ megállapítást, velük kapcsolatban.
Mondom mindezt olyan empatikus emberként, aki soha nem mulassza el kisegíteni a pókot a fürdőkádból, látva, hogy leküzdhetetlen akadály számára a zománc sikossága.
A cikk tételes cáfolata sok időt venne el.
De !
Ha olyan jó volt palesztinként élni Gázában
valamint szörnyű az élet Izraelben a zsidók
számára , akkor csak egy megoldás maradt.
Cseréljenek helyet …
Te már négy évvel ezelőtt tudtad, hogy miféle alja nép a zsidóság.Ebben az itt=> olvasható, 75 éve történt című remeklésben osztottad meg bizonyítékaidat a nagyérdemű csőcselékkel.
https://uploads.disquscdn.com/images/f3f1e19e184dcd163e1777eeec7e76360b1e6e5335abe31a88d89622d13647d3.png
Bocs , nem voltam gép közelében. A lap ma is létezik , talán ott kellene reklamálni …
https://uploads.disquscdn.com/images/6c296ac0532042a25d4be425dbc60de9f9cf4daa0b6db97a3207e2138cbb9669.jpg
Nem szép tőled, hogy egy angol újságra hivatkozol, de a Borsszem Jankót meg se említed. Pedig ez a szittya-magyar lap legalább annyira értékes forrásanyag a második világháborúval kapcsolatban, mint az a middle-market newspaper.
Több mint 90 év alatt sehol egy sajtóper , egy helyreigazítás , egy elhatárolódás …
Akkor csak van valami alapja.
Száz évvel ezelőtt a budai verklisek Kinn Torna nevű magazinja vezércikkben támadta meg a pesti verkliseket. A cikk szerint a pestiek hadat üzentek a budaiaknak.
Akár igaz is lehetett.
Fővárosunk történelmét nem ismerem ilyen mélységekben …
A társaságból kiközösítettek nevének sértő szándékú eltorzítását az iskola alsó tagozatában hallottam először. Az ötödik osztályosoknál ez már ritka jelenségnek számított. Feljebb cseperedvén már nem találkoztam a gyalázkodásnak ezzel az infantilis módjával.Teltek-múltak az évek. Végül 2008. május 13-án újra találkoztam ezzel az idétlenséggel. Ezen a napon hirdette meg a törzskocsmád a Tóta W. Árpád elleni hadjáratot.A harcba hívó kürt ezt => a dallamot recsegte : Tóta Warangy Árpád: üldözni, irtani kell az iszlámot – a cigány „kultúráról” is ezt írná?
Ezután a kocsma úri közönsége hónapokig Tóta Warangyozott, majd – miután elült az AntiTóta hullám – visszatértek a meghitt zsidózáshoz.Ma már egy, csak egy legény van talpon a vidéken, aki szót mert emelni – a már a feledés homályába veszett – Tóta Warangyozás ellen. Ez a derék legény, amikor megpillantotta a kocsma faliújságján az Ungváry: „Trianonban az ország gazdasági értelemben egy kolonctól is megszabadult”
című – itt => olvaható – tacepaot, egy Tóta W.-t is említő fohászra fakadt.Ezek voltak a szavai : https://uploads.disquscdn.com/images/50be798e5dfc8ab7ce11495b1ca9f920acc0de06e24957d796775b1980ec49d5.png
A gyászoló közönség, mi mindannyian, megrendülten állunk e derék ember választékos stílusának a ravatalánál.
Írói munkásságom részét képezi. ( szemforgatós szmájli )
De mit ír egy kortársam ebben a témában ?
Már ami az erdőt illeti …
” Magyarországból »bűz árad« – írja valami Cohen névre hallgató, bűzlő végtermék valahonnét Angliából. Cohen, meg Cohn-Bendit meg Schiff. A Népszava pedig a nagy kalapácsos ember vörös figurájával jelentkezik, és sajtószabadságot követel. A legtöbben pedig azt gondolják, hogy ez valami újdonság, s hogy ilyen hadjárat még nem volt. Botorság. Nincs új a nap alatt. Sajnos nem sikerült mindet beásni nyakig az orgoványi erdőben… ”
( Bayer Zsolt )
Az említett valami munkásságát követve csak egy dolog a biztos.
Kicsivel több , mint száz évvel ezelőtt a Somogyi meg a Bacsó
kevesebbért úszott a Dunában.
Sokkal kevesebbért …
Az itt kommentelő , de nem itt élő személyek elég visszafogottan
nyilatkoznak az országról. Ahogy olvastam.
Erre itt kell élnünk ezzel a valamivel. Remélhetőleg , már nem sokáig.
A róla szóló megjegyzésem miatt talán bűntudatom lesz egyszer.
Akkor majd megtépem a ruháját és hamut szórok a fejére … :))
Első ostobaság
Ostobaság, mivel vélhetően senki se akarja perelni ezért a cikkért az újságot, de ha akadna is egy olyan szamár, aki szívesen perelne, neki bizonyítani kéne, hogy jogosult a világ zsidóságának a képviseletére.Második ostobaság
Nyilvánvaló, hogy ostobaság.Harmadik ostobaság
Ostobaság, mert Bayer Zsolt mocskához pontosan annyi közöd van, mint Bayer Zsoltnak a tiédhez. Ha Bayer Zsolt aljas gazember és lábszaga van, míg te csupán egy lábszag nélküli aljas gazember vagy, attól a te aljasságod még aljasság marad.
1. A zsidóság képviselete ? Ebbe inkább ne menjünk bele , mert messzire vezetne.
Csak egy példa : milyen jogon lép fel Izrael a zsidóság képviseletében ?
2. Ez még egy szerény vélemény erről a lényről.
Ha úgy tetszik , munkássága erősen hozzájárul az antiszemitizmus növekedéséhez.
Vagy pont ez a cél ?
Bocs , akkor nem szóltam.
3. Amikor az érvek elfogynak , akkor jönnek a sértegetések.
Én ezt nem viszonoznám , ha nem gond.
Egy okos , értelmes embertől ennél azért többet vártam volna.
Simán leírhatom , mert elismerem a másik oldal teljesítményét is.
Izrael a nem képviseli a szétszóratásban élő zsidókat. Mindazok, akik egy zsidókra törő népgyilkosság áldozatai lehetnek, kérésükre megkapják az izraeli állampolgárságot és az Izraelben való letelepedés jogát. Ezen kívül Izrael fellép az antiszemitizmus ellen. Teszi ezt attól függetlenül, hogy az antiszemitizmus hol ütötte fel a fejét.
Gondolom a „szerény vélemény” Tóta W. tetű mivoltát jelenti, akinek szerinted a
Felmerül a kérdés :
Ha Tóta W. kivándorolna a Tejútrendszerből, akkor a törzskocsmád – fogyasztók hiányában – végleg bezárná a kapuit?
Tóta W. mint antiszemitizmus-generátor és te mint a zsidók védangyala. Ezzel a szereposztással csak egy gyenge kabarét tudok elképzelni.
Erre a szemtelenségre had’ ne reagáljak.
1. Anyagi követeléseknél Izrael azonnal a zsidóság képviselőjeként lép fel.
Közben meg azt olvasom , hogy a túlélők nyomorognak. Akkor hol a pénz ?
2. Talán kivándorol. De ” szerencsére ” lesz másik. Mindig lesz másik …
Hosszú a sor , Landeszmanntól Kertészig , az ostoba Dániel ne feledjük !
3. Régi tapasztalatom , sajnos. Én ezért nem sértegetek másokat.
Te valóban ritkán írsz sértő dolgokat konkrét emberekről. De a sértegetésnek van egy olyan formája is, amelyben emberek egy csoportja számára fontos dolgokról/eszmékről/szokásokról … írsz valamit, amit a csoport minden tagja személye elleni támadásnak minősít. Ez lehet egyszerű tapintatlanság is.- Egy angol cipőgyár Indiában egy marhabőr cipő fényképével próbálta meggyőzni a vásárlóközönséget termékei kiváló minőségéről.- Európában betévedt egy könyvesboltba egy muszlim. Amikor meglátta, hogy a Korán nem a legfelső polcon van, dührohamot kapott.- Elvbarátaid szuperérzékenységére példák tömegei találhatóak az https://uploads.disquscdn.com/images/49118031455faa55e9c321682a416a3ceb8576662740cc4b2c2c2425f5647c7a.png alrovatban.
Te az iménti példával egyenértékű Izrael-pocskondiázással sértegeted a portál zsidó olvasóközönségét.
Igyexem egy vitában az érvekre koncentrálni. Esetleg azokat támadni.
Nem pedig az érvelőt. Személyében …
Az eszmékről lehet vitatkozni. Sőt , kell is !
A világon már elég nagy felfordulást okozott néhány eszme. Vagy nem ?
Indiában a muzulmánok rendszeresen hajtanak a vágóhídra teheneket.
Hinduk városrészén keresztül.
Ebből mindig balhé van.
Persze ugyanott cserébe a hinduk is hajtanak malacokat a vágóhídra.
A muzulmán városrészen keresztül.
Amiből szintén balhé van.
A szuperérzékenység azért erősen vitatható ezen az oldalon.
Mi lenne , ha héberül írna valami efféléket T. W:Á , Izraelben ?
Persze az ott élők ellen ?
Nekünk meg szó nélkül el kellene tűrni ?
A zsidóság viszonya Izraelhez ? Ez is egy jó téma lenne , az biztos.
Elég széles a skála.
Az ott élő lánglelkű cionistától kezdve a magyar származású kartásig.
Van minden.
Igazából a többséget nem igazán érdekli a dolog.
Ez van.
Mint már írtam , olyan lehet , mint egy hobbitelek.
Néha kimegyünk oda , de mindig visszajövünk.
Na jó , páran kiköltöznek.
Azokra , mint csodabogarakra tekintenek.
Ezt támasztják alá a hivatalos kivándorlási statisztikák is.
Azokkal azért nehéz lenne vitatkozni , ugye ?
Érdekes lenne egy valódi statisztika arról is , hányan jönnek ?
Mekkora az inverz alijázás ?
Tudom , ennek vizsgálata is nettó antiszemitizmus lenne …
Megpróbáltam. Nem sikerült.
Az ENSZ-nek meg kell vizsgálnia a Kánaán lakossága elleni népirtás holokauszttá minősítését, és a kárpótlás lehetőségét.
MÓZES ÖTÖDIK KÖNYVE A TÖRVÉNY SUMMÁJA
7.2 „És adja őket az Úr, a te Istened a te hatalmadba, és megvered őket: mindenestől veszítsd ki őket; ne köss velök szövetséget, és ne könyörülj rajtok.”
7.16 „És megemészted mind a népeket, a melyeket néked ád az Úr, a te Istened; ne kedvezzen a te szemed nékik, és ne tiszteld az ő isteneit; mert tőr gyanánt volna az néked.”
20.16 „De e népek városaiban, a melyeket örökségül ad néked az Úr, a te Istened, ne hagyj élni csak egy lelket is;”
20.17 „Hanem mindenestől veszítsd el őket: a Khittheust, az Emoreust, a Kananeust, a Perizeust, a Khivveust és a Jebuzeust, a mint megparancsolta néked az Úr, a te Istened;”
JÓZSUÉ KÖNYVE
6.21 „És teljesen kipusztítának mindent, a mi csak vala a városban, a férfitól az asszonyig, a gyermektől az öregig, sőt az ökörig, juhig és a szamárig, fegyver élivel.”
6.24 „A várost pedig megégeték tűzzel és mind azt, a mi benne vala; csakis az ezüstöt és aranyat és a réz- és vasedényeket rakták az Úr házának kincsei közé.”
A Nemzeti Erőforrás Minisztérium Egészségügyért Felelős Államtitkársága azonnali hatállyal elbocsájtotta dr. Hanyagh Manó főorvost, mivel nevezett főorvos gyógyultnak nyilvánította és kieresztette a zárt osztályról a köz- és önveszélyes Bács 1941.04.11 nevű ápoltat.