„Meztelen emberek sírgödrüket ássák, kopognak a rögök, de ők már nem hallják” – HBB.
Van egy elméletem: Magyarországnak volt egy csodálatos aranykora, ami pontosan egybeesett a kiegyezéssel és a zsidó emancipációval, azaz 1867-tel, amit a magyar zsidóság ezerszeresen meghálált a magyar társadalomnak. Ebben az időszakban tört utat magának, indult virágzásnak az a rengeteg vállalkozás, felhalmozott tudás, hazaszeretet, tettrekészség, tudomány, művészet, ami a magyar zsidóság szívébe és elméjébe volt zárva oly sok évszázadon át.
Végre felszabadultak, végre egyek lehettek a magyar társadalommal és bizonyíthatták, hogy méltóak az emancipációra.
A magyar zsidóság abban is egyedülálló volt, hogy nem a kelet-európai jiddis nyelvet beszélte, hanem a magyart, kizárólag a magyar nyelvet!
Minden, amire most büszkén vagyunk, amit magyar hungarikum néven tartunk számon, abban az ő szívük, lelkük, tudásuk, végtelenül kemény munkájuk is benne van.
Hol lennénk most Pick Márk nélkül, a világ legszenzációsabb szalámigyárosa nélkül?
Generációk nőttek fel a teliszalámin és nincs olyan duty free a világon, ahol ne lehetne kapni ezt a csodás hungarikumot. Ugyanez vonatkozik Richter Gedeonra, a modern magyar gyógyszeripar megteremtőjére, aki világhírűvé fejlesztette a Richter Gyár Kőbányai Gyógyszerárugyárát. Szabadalmaztatta a Kalmopyrint, amin szintén generációk nőttek fel még a kommunizmus időszakában is! Azt már kevesen tudják, hogy 1944. december 30-án unzsenír nyilasok lőtték a Dunába.
Nincs olyan családi esemény, keresztelő, házasság, évfordulók amikor ne Zwack Unicummal koccintanánk.
Valószínűleg mindenkinek volt gyerekkorában Csepel biciklije, ami nem máshol készült, mint Ganz Ábrahám által alapított vasöntödében, ami a magyar iparnak gyártotta a vagonokat, hajókat, darukat, generátorokat és transzformátorokat évtizedeken át, amíg a németek majd a kommunisták rá nem tették a kezüket.
És hová lennénk, a jó öreg Tungsram izzógyár nélkül, akinek 23 évig Aschner Lipót volt a kereskedelmi igazgatója, akinek kurázsija, leleményessége nélkül nem sikerült volna a magyar izzónak betörnie az európai piacokra.
És itt van a Révai Nyomba, melyik mai magyar háztartásnak ne lenne a könyvespolcán közel 100 év távlatából legalább egy Révai nyomdából származó munka?
És akkor még az irodalomról, a történelemtudományokról, a szellemtörténetről, a zenetörténetről nem is beszéltem! Kinek az operettjein szoktuk könnyesre sírni és nevetni magunkat? Amelyet magyar hungarikumként tartunk nyilván? Mert ezt a humort, ezt a fanyarédes életérzést nem ismeri más csak a magyar? Eisemann Mihály: Egy csók és más semmi vagy Kálmán Imre (Kopstein Imre) Csárdáskirálynőjén nőttek fel az 1940 után született magyar generációk.
És itt van a magyar orientalisztika, amelynek világhíres szülőatyjai Vámbéry Ármin, Stein Aurél, Goldziher Ignác és Germanus Gyula.
Nem beszéltem még a sportról és az irodalomról Karinthy Frigyestől Szerb Antalig, Hajós Alfrédtől Örkény Istvánig, oldalakat tudnék megtölteni azokról a kiváló magyar zsidókról, akik a magyar hazát, tudást, ipart, fejlődést, versenyképességet, kultúrát gyarapították, amíg hagyták.
És aztán jöttek a sötét évtizedek, ahol mindezt és mindenkit elveszejtettünk. Kiürült a csodálatosan gazdag magyar vidék. Eltűntek a kiskereskedők, a szatócsboltok, a cipészetek, a szabóságok, a fotógalériák. Velük együtt halt meg a magyar virágzó vidék, a kisipar és nem maradt utánuk más, mint az üresen tátongó boltok, műtermek, házak, utcák, zsinagógák.
Hol van már az a tudás, az a hazaszeretet, az az igyekeztet, amellyel be akarták bizonyítani, hogy ők is vannak olyan jó magyarok, mint a többiek?
Többet veszítettünk, mint gondolnánk!
600 ezer magyar szorgos kéz, hazafiság, tudás, hagyomány, tenni akarás, kurázsi, know how veszett el mindörökre a magyar társadalomból. És az utódaik.
Mennyivel erősebb nemzet lennénk, lehetnénk demográfiailag, gazdaságilag, kulturálisan, és nem utolsó sorban erkölcsileg, ha mindannyian velünk lennének, velünk lehetnének!
Ezek a vonatok azóta is mennek, azóta is zakatolnak az összeurópai lelkiismeret bugyraiban, mert még semelyik európai társadalom sem vallott őszintén színt, nem nézett szembe önön bűneivel, önön végzetes előítéleteivel, amely nem csak a zsidóság, de saját társadalmuk pusztulásának melegágyaivá váltak napjainkra.
Ez az írás eredetileg a Kalandos Közel-Kelet oldalán jelent meg. Kornéli Beáta további írásai itt olvashatóak.
dr. Kornéli Beáta összes cikkét elolvashatja itt.
„…még semelyik európai társadalom sem vallott őszintén színt, nem nézett
szembe önön bűneivel, önön végzetes előítéleteivel…”
Timing is everything…mondja a művelt jakutföldi szarvaspásztor, ami most, a gázai népirtás idején különösen időszerű lenne a zsidóságnak: a szembenézés önmagával: mit csinálnak rosszul, hogy évszázadok óta célpontjai különböző társadalmaknak.
(Egyébként, a Csepel biciklik nem a Ganzban készültek, hanem Csepelen, a Weiss Manfred gyárában.)
Nagyon jó írás.
Mindössze annyit tennék hozzá ehhez„…semelyik európai társadalom sem vallott őszintén színt,…” , hogy a társadalmak soha, sehol, semmikor „nem vallanak színt”. Ilyesmit elvárni dőreség.
Az egyik macskát Igorkának, a másik macskát Szerénykének hivják. Alkalomadtán Mesike, a csizmás kandúrka is beáll a körbe játszani, miután varázspaszulykáján lereszkedett a KurucInFos egéről.
Kicsit nehéz empátiát várni a világtól a holokauszt miatt úgy , hogy közben Izrael palesztinkausztot csinál Gázában.
„ A zsidókkal baj van. Nem az a baj , hogy a sok szenvedésből és nyomorúságból nem tanultak semmit – ki tanult valamit? Senki. Nem , az a baj , amit tanultak. Megtanulták a fasizmust , s a maguk zsidó módján csinálják tovább. Megtanulták , hogy a nihil forradalma , ez az anarchikus életérzés lehet üzleti , társadalmi gyakorlat.
Minden szabad és lehet , csak mert lehet. Ennél veszélyesebb leckét nem is tanulhattak. S hajlamuk van erre. ”
( Márai Sándor )
„Csizmás Kandúr a törvényen kívüli bandita, akinek folyton menekülnie kell, amiért rablás vádjában kerestetik. Egyik este egy kisváros lepusztult csehójában tudomására jut, hogy két haramia, Jani és Juli (a felnőtt Jancsi és Juliska) megszerezték a legendás varázsbabot, melyet Kandúr fél életén át keresett. A legenda szerint aki elülteti ezt a babot, az a varázspaszulyon keresztül feljut az égbe, az óriások kastélyába, ahol az óriás őrzi az aranytojást tojó ludat. Kandúr rászánja magát, hogy megszerzi a babot, ám a számítását keresztülhúzza egy másik macska, aki álarcot visel. Kandúr követi őt egészen egy sötét sikátorban húzódó szalonig, amelyet macskák népesítenek be. Itt kénytelen lesz táncharcot vívni ellenfelével, miután az est „kedd esti táncpárbajként” van nyilvántartva. A párbaj során kiderül, hogy ellenfele valójában nő, aki győztesnek kiáltja ki magát, majd távozik. Később Kandúr ugyanezen a helyen találkozik Tojás Tóbiással, egy titokzatos személlyel a múltjából; mint kiderül, ő bízta meg a cicalányt, Puha Pracli Cicust, hogy hozza őt ide. Felajánlja, hogy hárman együtt fogjanak össze a varázsbab megszerzéséért, de Kandúr, okulva a múltbéli hibáiból, nemet mond.”
Sok évvel ezelőtt erre simán elaludtam volna … :))
Én azt gondolom, hogy neked már sok-sok évvel ezelőtt is Hitler Mein Kampf cimű meséskönyvéből olvastak fel a gyermeki-fejlődésedre ügyelő szüléid.
Már felnőtt voltam , mikor először olvastam.
A bécsi évek kivételével elég száraz mű …
Azt hittem, hogy az antiszemiták Hitler és Szálasi könyveiből olvasnak fel esti meséket a gyerekeiknek.
A családunkra nem jellemző a párttagság.
Zsidókról sem beszéltek negatív módon !
Sőt !
Akiket ismertek , azok jó emberek voltak.
Ide valahogy ilyenek jutottak.
Nem , nem asszimilálódtak. Integrálódtak.
A helyi társadalom minden rétegébe.
Vallásosak inkább csak az idősek voltak
Kommunista zsidó sem volt sok errefelé.
Igazából még kommunista sem volt sok.
Aki volt , az helyi születésű volt , mind.
Névről ismerték őket az emberek , mindet.
1945 után a legalja csatlakozott a Párthoz.
Ezek lettek a hangadók , pár kóborzsidóval.
Pozíciókat szereztek , uralkodtak.
A régiek inkább védték az embereket.
Úgy , ahogy tudták , ahogy lehetett.
1956-ban itt nem akartak zsidót akasztani.
Akasztani sem nagyon. Csak néhányat.
Kizárólag csak kommunista gazembereket.
Akik mind kereszténynek születtek. Bizony.
Lám , a másik oldal sztereotípiái még az okos , művelt emberekre is hatással vannak … :))
Keresztyénnek nem lehet születni!
Csak zsidónak ?
Úgy néz ki.
Na és ha a szüléid olyan meleg szivű, jó magyar emberek voltak, hogy még csak „zsidót sem akasztottak”, akkor belőled hogyan lett ilyen küldetéstudatos antiszemita?
1956-ban errefelé a forradalmat 18 éven felüliek csinálták. De ők sem akasztottak.
A művelet tárgyai bujkáltak. Csak november negyedike után jöttek vissza a szovjetekkel.
A helyi forradalmárok egy része lelépett. Többen meg sem álltak az USA-ig …
Talán még a szomszédban is lakott egy … :))
Az antiszemitára meg kellene már egy jó definíció.
Egy általánosan elfogadott definíció.
Nem mintha érintene a dolog , mert nem vagyok az.
Ebben a dologban Szálasi Ferencnek volt igaza.
Ő aszemitának mondta magát.
Azt akarta , hogy a zsidók minden vagyonukkal együtt
menjenek el.
Ha úgy tetszik , akkor cionista volt … :))
Az antiszemitára van egy nagyon jó definició; zsidógyűlölő.
Én ritkán használom, csak olyankor amikor elveszitem a higadtságom.
Mivel én a ketrecen kivűl vagyok, igy gyakorlatilag ritkán kerül rá sor.
Jó , maradjon ez a definíció.
Ezekből van a legkevesebb !
Márai igazsága nem csak a zsidókra igaz. Amiért mégis fokozottan érzékeny rájuk a világ, az 1948-ban gyökerezik.
Úgy tudom, a születésnapi gratuláció is 8 napig érvényes, tehát, még nem késtem el holoügyben.
Mivel a rendszer nem engedi föltölteni a fotót két, különböző időben, de egy helyen készült emléktábláról – idemásolom.
Íme:
1/ FOR EVER LET THIS PLACE BE A CRY OF DESPAIR AND A WARNING TO HUMANITY, WHERE THE NAZIS MURDERED ABOUT ONE AND A HALF MILLION MEN, WOMEN, AND CHILDREN, MOSTLY JEWS FROM VARIOUS CONTRIES OF EUROPE.
AUSCHWITZ-BIRKENAU
1940-1945
2/ FOUR MILLION PEOPLE SUFFERED AND DIED HERE OF THE HANDS OF THE NAZI MURDERERS BETWEEN THE YEARS 1940 AND 1945
No comment.