Október 7. és november közepe között több mint 1 500 antiszemita incidens történt – háromszor annyi, mint az egész 2022-es évben -, ezért egyre több francia zsidó próbál menekülni az országból.
Az Alija és Integrációs Minisztérium vezető tisztviselője, Freddo Pachter szerint a francia ajkúak Izraelbe történő bevándorlását koordináló 17 éve alatt soha nem látott még ilyen nagy igényt, beleértve az olyan események idejét is, mint a Hyper Cacher szupermarket terrortámadása, a Mohammed Merah dzsihadista gyilkosságok és a 2006-os második libanoni háború után.
A francia zsidóktól érkező kérések száma október 7-e óta folyamatosan emelkedik, ami a félelem légkörét tükrözi – mondja.
„Néhányan azt mondják nekem, hogy félnek Franciaországban, mert zsidók, és például leszedték a mezuzáiket az ajtókról” – mondja Pachter, utalva a sok zsidó otthon ajtófélfájára erősített pergamentekercsekre. „Elviselhetetlen így élni, elrejteni a zsidóság minden jelét, egy olyan országban, ahol azt nem kell szégyelni, ha az ember például muszlim”.
Október 7-én a Hamász vezette terroristák ezrei rohanták meg az izraeli határt heves rakétatűz alatt, brutálisan meggyilkoltak 1200 embert, többségében civileket, és további 240 embert elraboltak a Gázai övezetbe, ahol 132 embert még mindig fogva tartanak – egy részük már biztosan nem él. A mészárlást követően Izrael katonai hadjáratot indított, amelynek célja a túszok visszaszerzése és a Hamász kiszorítása a hatalomból az övezetben.
A támadás az Izrael-ellenes tevékenység erőszakos hullámát indította el világszerte, és a diaszpórában élő zsidók az antiszemita gyűlölet-bűncselekmények riasztó növekedéséről számoltak be.
Decemberben több rendezvényt is szerveztek Franciaországban, amelyek célja az volt, hogy tájékoztatást és tanácsokat adjanak azoknak, akik Izraelbe szeretnének áttelepülni. A párizsi, marseille-i és lyoni gyűléseken több százan vettek részt.
A kereslet növekedésén túl Pachter azt is megfigyelte, hogy megváltozott az emberek motivációja is , akikkel ezeken a találkozókon találkozott.
„Általában olyan emberekkel találkozunk, akik szakmai vagy társadalmi nehézségekkel küzdenek, akiket kirúgtak állásukból, vagy akik egyszerűen környzetet akarnak váltani. Ezúttal azonban mérnökök, orvosok és ügyvédek is voltak nálunk” – mondja Freddo, aki szerint ez a franciaországi antiszemita gyűlölet-bűncselekmények számának növekedésével magyarázható.
„Ezek már nem olyan emberek, akik anyagi problémák miatt hagyják el Franciaországot – az életük Franciaországban kényelmesebb lenne”.
Pachter megfigyelése több mint megérzés – az Alijáh és Integrációs Minisztérium 430 százalékos növekedést regisztrált a Franciaországból érkező kérelmek számában az október 7-i támadás óta. Számos francia zsidó megerősítette a The Times of Israelnek, hogy már nem érzik magukat biztonságban Franciaországban, és kénytelenek elrejteni a kipát, ciceszt vagy zsidóságuk más külső jeleit, mert félnek, hogy célpontok lesznek.
„Nem tudom elképzelni, hogy tovább éljek Franciaországban mindazok után, ami történik. Minden nap aggódom a gyermekeimért, ez már nem élet”
– mondja egy Párizsban élő anya, aki saját biztonsága érdekében névtelenségét kérte.
„Október 7-e mindent megváltoztatott. Soha nem gondoltam volna, hogy arra gondolok, hogy elhagyom Franciaországot és Izraelbe megyek.
Paradoxnak tűnhet az izraeli helyzetet tekintve, de ott legalább nem kell majd bujkálnunk”
– mondja egy másik névtelenül nyilatkozó francia zsidó nő, aki komolyan fontolgatja, hogy az elkövetkező hónapokban elhagyja Franciaországot.
A Francia Zsidó Intézmények Reprezentatív Tanácsa (CRIF) is meghallgatja a francia zsidó közösség ilyen jellegű aggodalmait, ahogyan a múltban is tette, amikor a helyi vagy izraeli események az antiszemita tevékenység növekedését váltották ki.
„Az Izraelbe irányuló bevándorlással kapcsolatos adatok mindig is a francia társadalomban élő zsidók antiszemitizmussal kapcsolatos aggodalmának fokmérője volt”
– mondta Yonathan Arfi, a CRIF elnöke.
Még ha úgy véli is, hogy intézkedéseket hoznak a félelem légköre ellen, Arfi úgy véli, hogy ez ma már sokkal mélyebb probléma a francia társadalomban.
„A politikai vezetés és a hatóságok nagyon is tisztában vannak a jelenlegi valósággal, de ez nem elég, ez most sokkal inkább társadalmi kérdés. Csak akkor fogunk igazán harcolni az antiszemitizmus ellen, ha azt a francia társadalom minden rétegében társadalmilag elítélik, ami ma nem mindig van így”
– mondja.
A francia belügyminisztérium legfrissebb statisztikái szerint október 7. és november közepe között több mint 1 500 antiszemita incidenst regisztráltak Franciaországban.
„Ezek főként verbális sértegetések, de vannak erőszakos támadások és sérülések is” – mondta Gérald Darmanin francia belügyminiszter.
Ez több mint háromszorosa az egész 2022-es franciaországi 436 antiszemita incidensnek.
„Ezek a cselekmények nem újak, de sokkal intenzívebbek” – mondja Michel Wieviorka szociológus.
A Hamász mészárlása részben felelős, de a zsidókról alkotott globális nézetek is megváltoztak
– véli a szociológus.
„A holokauszt már nem az, ami volt a franciák tudatában. Amikor a franciák a 70-es és 80-as években szembenéztek a holokauszt történetével… akkoriban sok jóindulat volt a zsidó világ iránt, de mára nem így van. Az emlékezet átadta helyét a történelemnek.
A fiatalabb generáció már nem ismer szemtanúkat vagy túlélőket, és mindez megkönnyíti az antiszemitizmus kifejezését”
– mondja Wieviorka, aki kiterjedt kutatásokat végzett a témában.
A mai antiszemita incidenseket a Franciaországban uralkodó egyéb politikai diskurzusok és előítéletek összefüggésében is vizsgálni kell – mondja.
Amikor az antiszemita incidensek és a gyűlöletbeszéd gyorsan és párhuzamosan növekszik – mondja Wieviorka -, fennáll a veszélye annak, hogy az antiszemitizmus áthatja a politikai és kormányzati szinteket.
„Franciaország még nem tart itt, de nagyon ébernek kell maradnunk” – mondja Wieviorka.
ez remek helyzetértékelésre vall :DDDD
pogromokban megölt zsidó származásúak száma 2023-ban:
Izrael: 1300
Franciaország: 0
„Soha nem gondoltam volna, hogy arra gondolok, hogy elhagyom Franciaországot és Izraelbe megyek.”
Never say never!
Sose mond, hogy soha! Mellesleg ez a felerösödőtt antiszemitizmus nekem gyanús, hogy direkt gerjesztett, azzal a céllal hogy minél több izraelita települjön le Izraelbe. Ebbe a világba semmi nem történik cél nélkül.
Ez csak az igen szerény ismereteidet mutatja.
Az antiszemitizmust mindig a zsidók gerjesztették. Néha túlspilázták. A m é r t é k nem mellékes.
Sajnos , ide is jönnek … :((
Hozzátok Magyarhonba sajnálatos módon az Orbán kormány nem engedi be a buzulmánokat, úgy mint ahogyan Merkel tele engedte velük Németországot a „Willkommenskultur” keretében és mint ahogyan Franciaország is tele van velük!
Szóval ! az neked Sajnálatos! hogy a magyar kormány nem engedi be az illegális betolakodókat, én meg azt mondom boldogítsanak benneteket!
Már nagyon ráfér a Hamasz simogató, magyar antiszemita csőcselékre a saría törvények bevezetése.
Ilyenek ezek a ” németek ” …
https://uploads.disquscdn.com/images/1bb05f97e67d47ebad0dd7334429e7268671a4b9152b5e7ed2bd227568791639.jpg
Én nagyon remélem, hogy Orbán csillaga leáldozó-félben van és az utána következő rezsim majd tele engedi Magyarhont a számotokra olyan kedves és becses palesztinai arabusokkal! Pont úgy mint ahogyan Merkel is tele engedte Németországot.
Nem kérek a rosszkívánságodból! Viszonzásul azt kellene kívánnom neked, hogy Izrael csillaga áldozzon le, tagozódjon be az arab világba, mondjuk Jordánia részeként és az így létrejött Nagy-Palesztinát árasszák el nemcsak a palesztinai arabusok, de az iraki, szír stb arabusok is. De a jóérzés megtartóztat az ilyesfajta kívánságtól.
Egy embertől, aki 1990. óta általában (1-1 LMP ill. Momentum irányába tett megbotlástól eltekintve) a Fidesz-re szavazott — akkor is, amikor egy ilyen szavazatot az SZDSZ bőven antiszemita szavazatnak minősített.
Amikor egy izraeli arab falu palesztin lehetett volna kézzel lábbal tiltakozott mert nem akartak egy 40.000.- USD/fő GDP államból egy 3.500.- ba átszerződni. Az egész muszlim világ néhány apró olajtermelőt kivéve lepukkant.
Ezen komment szerintem félrement.
Egyrészt nem látom a logikai kapcsolatot az én korábbi kommentemmel, amelyre válaszként megszületett.
Másrészt 1990-ben több hónapot töltöttem Izraelben, így az alapvető realításokkal tisztában vagyok. Bár azóta nagyon sok minden megváltozott, és amire emlékszem, elavult. Az akkor is egyértelműen lejött, hogy az izraeli arabok becsülik a rengeteg, akkoriban néha elég rasszista jellegű probléma ellenére a demokratikus lehetőségeiket is – nemcsak a környező arab országoknál nagyobb életszínvonalukat.
Pff, a zsidó honfitársaikat kifosztó, gettóba terelő és Auschwitzba bevagonirozó magyarok is pont olyan „jó érzésű” lények voltak, mint amilyen maga. Egyébként Orbán nem egyenlő Magyarországgal és ha magában csak egy szemernyi „jóérzés” lenne, akkor nem az én kommentemen akadt volna fenn, hanem annak a küldetés-tudatos antiszemitának a hsz-én akinek a mondandómat cimeztem!
Látom magácska Klein Ottó, Kohn Béla, Szamuely Tibor, Linder Béla, Weisz Béla, Goldstein Gyula, Schwartz József, Rosenthal Zoltán és Landler Jenő Matesz nyomdokain kíván járni, akik 1919-ben minden előzmény nélkül kezdték el kifosztani honfitársaikat,, többségüket keresztényeket és az ez ellen tiltakozókat helyben agyonverni és agyonlőni, hogy aztán „munkásságukat” Lederer József, Appel Henrik, Singer Ernő, Lőwy Hermann és Rosenfeld Mátyás és sok társa az Ön szellemi példaképei közül folytassák.
Tájékoztatásául közlöm, hogy Magyarországnak keresztény és zsidók vallású állampolgárai vannak, sőt még ateistánk is vannak (bár rájuk általában nem vagyok büszke). A zsidó hitvallásúak közül sokan mások mellett pl. Hazai Samu, Böhm Vilmos, Pálmai Lajos, Kösztler Artúr, Glatter Miklós a haza jobbításán fáradoztak. Szemben Önnel, aki az Önhöz hasonlóakkal együtt az általánosításukkal és kirekesztésükkel szemmel láthatóan a rosszat kívánják Magyarországnak.
De hibája belátása helyett nyugodtan folytassa párbeszédét a kedvenc küldetés-tudatos antiszemitájával — igen, MES az igazán Önhöz méltó beszélgetőpartner. Én a magam részéről mellőzöm a reménytelen eseteket.
Jó magasról tojok rá, hogy maga kire büszke és kire nem.
Sajnos Magyarország mind a mai napig Europa egyik legantiszemitább és legrasszistább országa, amit a maga rámirkált, gagyi kommentei is ékesen példáznak.
Akkor miért nem próbál szerencsét Brüsszelben, „Európa szívében” avagy Antwerpenben? De jó szerencsét Berlinben, Párizsban vagy Londonban is.
Sajnálom magát, hogy képtelen észrevenni és értékelni a jót!
De nyugodtan maradjon reménytelen és „szarcentrikus” – ha magácskának az úgy jobb!
Foglalkozzon a saját dolgával, ne pedig azzal, hogy én hol próbáljak szerencsét.
Mindjárt kezdhetné is azzal, hogy a pirézek elleni nagy-magyarosh gyűlölet ellen agitáljon és a cigányok integrálásán, valamint a borsodi zsákfalvak nyomorának megszüntetésén ügyködjön.
Azok a bizonyos „a haza jobbitasan faradozo” zsidok valoban kivalo emberek voltak, a problemam a „hazaval” van. Bohm 1920-ban elhuzott, mert mar nem igazan erezte, hogy MO lett volna a hazaja, 45-ben naivan visszament, azutan vegleg tavozott. Kosztler Artur, ahogy te irod (Kestlernek szuletett, Koestlerkent lett vilaghiru), 14 eves koratol nem elt MO-on, es erdeklodesenek kozeppontjaban volt a fel vilag, kiveve MO-ot. Glatter Miklos elete pedig a megtestesitoje a naiv zsidonak, aki azt hitte, meg 1920. utan is, hogy o magyar. Szornyu korulmenyek kozott ertette meg a tevedeset.
Egyebkent gyerekkoromban volt egy vicc:
Hogyan beszel az okos zsido a buta zsidoval?
Interurban NY – Budapest.
Amikor itt azt tanacsolod a kommentelo zsidoknak, hogy probaljanak szerencset masutt, tudnod kell, hogy a tobbsegunk eleg tavolrol (USA, Izrael, stb.) irkal.
Arthur Koestler 1940-ben magyar útlevéllel lépett Nagy-Britannia területére és 1941-ben (vagy még 1940-ben?) magyar útlevéllel lépett be a Pioneer Corps-ba — ez azért a magyar kötődés fenntartását mutatja.Glatter Miklós pedig szerintem nem tévedett — még ha élete végét némelyek szeretnék is ekként beállítani. (én olyan pletykát hallottam, hogy ezen „tévedési” állítást Appel Henrik kezdte terjeszteni, nyilvánvaló politikai áthallással/érdekből)
A közmondásosan vérzivataros magyar történelmet kereszténynek és zsidónak is sokszor nehéz volt megélnie. Viszont az elmúlt 30 év során Magyarország definitíven felküzdötte magát a világ jobb helyei közé, sőt szerintem a legjobb helyei közé és továbbra is felfelé tart. Csak háború ne jöjjön közbe!
Nem tanácsoltam általánosságban az itt kommentelő zsidóknak, hogy próbáljanak szerencsét másutt — ezt 1 azaz egy itt kommentelőnek tanácsoltam, aki hazugul azt állította, hogy Magyarország Európa egyik legantiszemitább és legrasszistább országa. Ha az adott kommentelő tényleges hazai tapasztalat nélkül állította, amit állított — lelke rajta.
Amúgy nemrégiben még a hírhedett Horn Gábor is azt állította, hogy „én zsidó emberként 68 esztendeje itt élve, nem érzem azt, hogy Magyarország antiszemita lenne, nincs ilyen alapélményem”
A teljes interjú:
https://hirklikk.hu/kozelet/horn-gabor-magyarorszagon-nincs-a-napi-eletet-meghatarozo-antiszemitizmus/423956
(meg kívánom jegyezni, hogy Horn Gábor szerintem az elmúlt kb. 25 évet végighazudta, így számomra évtizedek óta egyrészt a legjobban utált, másrészt a legkártékonyabb magyar politikusai közé tartozik. Továbbá ezen interjúig nem tudtam róla, hogy zsidó – legyen ez bármily meglepő is a mostani kontextusban. Ezen megjegyzéseket azért írom Horn Gáborról, mert az interjúban tett állításainak jelentős részével nem értek egyet)
Koestler (jobb hijan) magyar utlevelet hasznalt egeszen addig, amig nem kapott allampolgarsagot Angliaban. Ha ezt te magyar kotodesnek nevezed? Bejarta a fel vilagot, de MO-on nem volt semmi keresnivaloja. En is magyar utlevellel utazom Europaban, mert igy altalaban a rovidebb sorban allhatok a repuloteren. Hogy ez a magyar kotodes fenntartasat mutatna?
Hogy Radnoti nem tevedett? Egy ember, akit fut a hazaszeretet, es a legnagyobb magyarnak tartja magat, egy reggel arra ebred, hogy „elkulonitik” a magyaroktol, es attol kezdve zsidokent kezelik. De meg sokaig igyekezett „elharitani” a valosagot, amig meg nem ertette, hogy mi tortenik vele: „Tarkólövés. – Így végzed hát te is, – súgtam magamnak”.
Amikor azonosan viszonyulsz a magyar tortenelemben a keresztenyek es a zsidok szenvedeseihez, feltetelezem, hogy nem az 1920. es 1945. kozotti idoszakra gondolsz. Az elmult 30 ev valoban sokkal jobb a zsidoknak, mint az elobb emlitett 25 volt. De ha beleolvasol a hozzaszolasokba, akkor megertheted, hogy azok leginkabb honvagy ellen jok a tavol elo zsidoknak.
A Ny-europai orszagokkal valo osszehasonlitas nem egyertelmu. A muzulman bevandorlok „import” antiszemitizmusa nagyon kellemetlen a zsido lakosoknak. Ezzel szemben a MO-i antiszemitizmus (csak azt ne mondd, hogy nem letezik) egy tortenelmi hagyomany folytatasa.
Ha magyar útleveled van, akkor számomra magyarnak számítasz és nekem igenis a magyar kötődésed fenntartását mutatja.
Radnótiról: a Razglednica idézett sorai nekem a csalódottságot, a reménytelenséget és a kétségbeesést sugallják, de nem azt, hogy tévedésnek vélte végül életét, netán magyarságát. „Nem tudhatom” című versét pl. 1944.januárban írta — akkor, amikor már túl volt az első munkaszolgálatos meghurcoltatásán. Számomra kétségkívül példamutatóan magyar költő – hiába próbálták-próbálják ezt több oldalról másként beállítani.
A keresztények és a zsidók szenvedéseihez Magyarországon, de csak igen röviden: a nagy kérdés, hogy mi az alapállásod, és mit kívánsz bizonyítani? Mert az 1920. és 1945. közötti időszakot emlegetve könnyedén át lehet libbenni 1919-en és Klein (Korvin) Ottón, Kohn (Kun) Bélán stb. és tetteiken — és remek hamis fügefalevél ám az, hogy tetteiket nem zsidóként, hanem „csak” kommunistaként követték el.
Olyan sérelmi láncolat jött létre/hozott létre a történelmünk, hogy aki akarja, könnyedén megtalálja a maga „kedvenc” sérelmét – az, hogy mire jut vele, már más kérdés! Szerintem érdemesebb és értelmesebb azt keresni és megtalálni, azon dolgozni, ami összeköt, mint azon, ami szembeállít.
A magyarországi antiszemitizmus jelenéről és közelmúltjáról – én 3 (ill. 4) időszakot különítenék el:
1) 1989 előtt
Ekkor gyerek illetve igencsak ifjú voltam, ennek megfelelő az emlékeim mélysége.
A hétköznapi életben nem volt antiszemitizmus, egyszerűen nem is tudjuk, ki zsidó, ki nem, egyszerűen ez nem volt téma. Én pl. több osztálytársamról a ’90-es évek osztálytalálkozóin tudtam meg, hogy az illető zsidó – de van olyan volt osztálytársam, aki épp a Jehova tanúi közé készült beállni és a szülői ellenkezés kapcsán tudta meg, hogy 4 nagyszülőjéből 3 zsidó.
Emellett volt egy hivatalos „külpolitikai” Izrael-ellenesség — amit, akárhogy is nézzük, igen kevés választott el az antiszemitizmustól.
Ehhez jött az, hogy pl. Szamuely-t, Korvin-t hősként mutatta be a hivatalos állami kommunista propaganda és Kun Bélát is megpróbálták „pozitívizálni” — és ezek ellenérzéseket szültek, szerintem teljesen érthetően.
A Holokauszt-ról kevés szó esett, de esett. Pl. édesanyám gyerekorvosa a deportálásból valamit megsejtett, vagy talán már a deportálás során, de egész családjával öngyilkos lett Baján. Édesanyám 7 (talán 8) éves volt akkor, de haláláig döbbenettel emlegette őket.
2) 1989-2010 közötti időszak
Hirtelen előkerült a ki a zsidó-ki nem zsidó kérdése illetve a „milyenek a zsidók?” kérdése. Ezeknek igen, antiszemita felhangjuk volt és szerintem nem figyelmen kívül hagyható, hogy 3 részelemből állt össze: az általad is felemlített „történelmi hagyomány”, a zsidók szerepének vitája a kommunizmus során, és az SZDSZ szerepe. A „történelmi hagyomány”-t” „képviselő”/”folytató” és a „zsidó mind komcsi” szólammal elegyítő MIÉP-Jobbik még 2006-ban kiesett a parlamentből, így az első 2 pár év alatt lecsengett, de az SZDSZ 2010-ig kitartott. Az SZDSZ elméletben az antiszemitizmus ellen lépett fel, ám gyakorlatban azt jelentősen szította, részben abból élt meg. Az SZDSZ szerepét az antiszemitizmusban csak magyarországi élettapasztalattal lehet (talán) megérteni —erről nem szokás beszélni, a volt SZDSZ-esek egyenesen letagadják, stb. Jellemző azért, hogy az SZDSZ beceneve a „Szadesz” volt. Horn Gábor ennek az SZDSZ-nek volt az egyik eminense. Nem véletlen és Hála Istennek, hogy az SZDSZ 2010-ben kiesett a parlamentből.
3) a 2010 utáni időszak
A hétköznapi életből még valamivel 2010 előtt minimalizálódott, szinte eltűnt a nyílt, hétköznapi antiszemitizmus. Keresztényként állítom, hogy egyszerűen nem divat zsidózni, még egymás között avagy egy zsidó háta mögött sem (volt egy kollegám, aki sok évvel ezelőtt zsidózott, de felkértük, hogy hagyja abba). Igen, igaz, hogy a világ összes országához hasonlóan Magyarországon is vannak antiszemiták — csakhogy a nyilvánosság előtt nevüket vállalva alig (szerintem inkább egyáltalán nem) jelennek meg. Szerintem még Izraelben is van annyi antiszemita, mint Magyarországon.
A politikai életben főleg marginalizálva vannak az antiszemiták. Egyrészt ugyebár a Fidesznek 2/3-os többsége van. Vannak ugyan, akik szerint Orbán antiszemitizmus elleni fellépése csak felvett póz — nekik ajánlom az YT-videót, melyet megpróbáltam becsatolni:
https://www.youtube.com/watch?v=r8NM6dJtXic&t=829s
A videó eredetileg 1993. nyarának környékén készült – és a vonatkozó részt a 13. perc környékéről érdemes megnézni.
Igen, ezenkívül van a többek között antiszemitának indult Jobbik, de egyrészt „néppártosodott” másrészt odáig jutott, hogy pártelnökük, az anno Izraelt mániákusan támadó és a zsidókat listázni kívánó Gyöngyösi Márton széderestén együtt vacsorázott a „kiváló” USA-nagykövettel, David Pressman-nal.
Végig lehet menni tovább is a jelenkori magyar antiszemitizmuson — de tiszta szívvel tudom állítani, hogy ez marginális jelenség. A mainstream baloldali-liberális média ezt megpróbálja erősen felnagyítani, és külföldről nézve így lehet, hogy jelentősebbnek tűnik. Ezt nem tudom. Az is igaz, hogy a magyarországi antiszemitizmus mértékében keresztényként csak részben vagyok illetékes, de a jelenség felnagyítása-eltúlzása ellen határozottan tiltakozom — az, hogy Európa egyik legantiszemitább és legrasszistább országa lenne Magyarország, az egyszerűen hazugság. Ilyet a hazai wokeink hangoztatnak, bizonyítás nélkül, nekik bármilyen rágalom megteszi.
4) a 2023. október 7. utáni megnyilvánulások.
A terrortámadás után Magyarországon is előbújtak valahonnan nevüket nem vállaló „névtelen” antiszemiták és elárasztották a netet kommentjeikkel — itt a neokohn-on is itt van Igor Mortis meg MES és társaik. Igen, ezek riasztóak – én is ledöbbentem és nem tudom, hova tenni őket. Ezek a trollok a legkülönbözőbb ideológiával jönnek, szélsőjobbtól, szélsőbalig, így nem tudom bármely „történelmi hagyomány” örökösének tekinteni őket. Az internet névtelensége erre lehetőséget ad, és tudtommal egyelőre senki nem találta meg az ilyen trollokkal szembeni eredményes fellépés módját.
Lehet, hogy talán túl optimistának festem le az antiszemitizmussal kapcsolatos magyar helyzetet. De ha viszont valaki – netán külföldről – ezen trollokból kívánja ezt a helyzetet megítélni, akkor TELJES TÉVÚTON jár.
1. Nincs jelentosege, hogy szamodra minek szamitok, vagy Radnoti minek szamit. Radnoti magat magyarnak hitte, vallotta, a Horthy rendszer pedig kizarta a magyarsagbol. Nem hiszem, hogy az atelt megalaztatasok es a halala (35 evesen az „eroltett menet”-ben) a „magyar” alom. En ezzel szemben boldogan, es kulonosebb csalodasok nelkul elek, amiota tudomasul vettem, hogy nem tartozom a magyarsaghoz. Ez mar az iskolaeveimben bekovetkezett a 60-as evekben, amikor az antiszemita osztalyfonokom es nehany hasonlo erzelmu tanar folyamatosan igyekeztek kizarni, eluldozni az iskolabol. A szuleim es en sem igazan voltunk hajlandoak, mert akkor az volt az orszag legjobb iskolaja. Ahogy Radnotit is segitette nehany kivalo ember a hanyattatasai soran (bocsanat az osszehasonlitasert), engem is tamogatott neheny kivalo tanarom, igy eljutottam az erettsegiig. Egyebkent nem volt nehez segiteniuk, mert en voltam a legjobb tanulo az osztalyban. Azon az erettsegi talalkozon, amire mar Izraelbol erkeztem, a „kedvenc” osztalyfonokom megkerdezte, mikor jottem haza? Nem ertettem a kerdest, mondtam, hogy en a jovo heten utazom majd haza. Hidd el, az en „magyar kotodesem” kizarolag szemelyekhez fuzodik, rokonok (mar nem nagyon elnek) es baratok. Az utlevel szamomra semmi szimbolikus jelentoseggel nem bir, kizarolag praktikus eszkoz. Az egyik unokam „veletlenul” Kanadaban szuletett, az anyja amerikai, az apja izraeli. Igy aztan harom utlevele is van, de nem hinnem, hogy kesobb ez hatarozna meg a kotodeset. Az ember oda kotodik, ahol jol erzi magat, ahol jogai vannak, ahol megbecsulik, stb. Nem tudom, mi tortenne MO-on, ha egy szomszedos orszag megtamadna, de azt hiszem, sokan valasztanak a menekulest, kulonosen ha katonai szolgalat is fenyegetne oket. Itt Izraelben, bar sokkal kozmopolitabbak vagyunk, soknak van tobb allampolgarsaga, de amikor kitort a haboru, a repulogepek Tel Aviv fele voltak tele. A Londonban elo baratom mindket gyereke ma itthon van, es bevonult. En MO-on nem szolgaltam a katonasagban, Izraelben rogton a megerkezesem utan bevonultam, es evtizedeken at szolgaltam tartalekoskent. Hidd el, magyar utlevelem (is) van, magyar kotodesem nincs.
2. Te is, es az itt hozzaszolok nagy resze a ket haboru kozotti zsidouldozest a Tanacskoztarsasag zsido komisszarjainak a buneivel „indokoljak”, vagy legalabbis magyarazzak. Anelkul, hogy elfogadnam vagy vitatnam az illeto szemelyek bunosseget, kulonosen azt, hogy a bunosseguk mennyiben „zsido bun”, felhaboritonak tartom, hogy ezt elfogadhato indoknak tartjak felmillio magyar zsido uldozeseert. Ez a kollektiv felelosseg szelsoseges es szegyenletes peldaja. Az viszont, hogy a Horthy rendszer a magyar zsidosagot (koztuk a csaladomat) kizarta az allampolgari jogokbol, majd a vegen a halalba kuldte oket, nem sok okot ad arra, hogy keressuk az „osszekoto” elemeket. Az a bizonyos „serelmi lanc” nem eppen azonos meretu lancszemekbol allt.
3. Miutan en mar joval tobb, mint 40 eve nem elek MO-on, a kesobbi idoszakrol sokat tudok, de nincs sok szemelyes elmenyem. Oszinten szolva nem is hianyzik, a csaladom kollektiv es az en szemelyes elmenyeim boven elegek voltak ahhoz, hogy „elhideguljek” (understatement) MO-tol.
De ezelott nehany evvel meg lattam a barataim postaladajara irva (az Ujlipotvarosban), hogy „takarodjatok budos zsidok”. Volt meg nehany hasonlo elmenyem MO-i latogatasaim soran, de nem vitatom, hogy ezek csak apro kellemetlensegek a Dunaba loveshez kepest. De az apro kellemetlensegek is elegsegesek ahhoz, hogy az ember kivulallonak erezze magat.
3. Ami a „marginalis” antiszemitizmust illeti, azt maskent fogja fel egy zsido, mint egy nem zsido.
Egeszen mas erzeseket keltenek benned egy antiszemita politikus vagy akar egy kommentelo kijelentesei, mint peldaul bennem. Te lehet, hogy elhatarolodsz toluk, de a magamfajtakat felelem es borzalom tolti el. Illetve toltene el, ha ott elnek….innen nezve marad az undor, es talan nemi szanalom.
Nem kívánom a magyarságot rádtukmálni. Ha nem, hát nem. A
repeta sem kötelező.
A Tanácsköztársaság és a numerus clausus között ok-okozati összefüggés van. Ezt meg
lehet próbálni átugrani, elhallgatni, letagadni stb. — számosan megpróbálkoztak és próbálkoznak a tagadással. Ettől még az összefüggés ott van, hiába háborogsz rajta.
Az egy erőteljesen más kérdés, hogy a különböző zsidótörvények milyen reakció volt erre a történelmi tényre – NEM, nem volt helyes válasz, és ilyen értelemben nem „magyarázat”. De ettől még a tény tény marad, az előzmény fennáll, és elhallgatni-letagadni is helytelen.
A két háború között csak zsidóüldözést látni megintcsak meglehetősen a csúsztatás kategóriájába tartozik (pl. a numerus clausust 1928-ban hivatalosan is visszavonták), de a magadfajta úgyis csak a csomót fogja keresni a kákán is. Az is a kollektív felelősség szélsőséges és szégyenletes példája, hogy Te és mások minden magyart és egész Magyarországot antiszemitázzátok, sőt, mást nem is próbáltok meglátni. De immár a kettős mércével megspékelve!
Azért, hogy sérelmeiden nem tudsz túllépni, sajnálni tudlak. Nem tudod, miről maradsz le!
Hiába próbálják sokan, leginkább a baloldali liberálisok belémdumálni, hogy „itt minden sz@r”,
„élhetetlen az ország”, „aki értelmes, az innen úgyis elmenekül” stb-stb. Láttam a világot, de én a magam részéről boldogan, kiegyensúlyozottan és büszkén élek Magyarországon!
Azért kívánom neked azt, hogy sikerüljön megtalálni a lelki egyensúlyodat. Izraelnek pedig a béke áldását!
1. A Tanacskoztarsasag es felmillio zsido allampolgar megkulonboztetese csak hazug, es fokent politikai uszitasnak nevezheto „ok – okozati” osszefuggest jelenthet. A normativ vilagban a bunosoket buntetik az artatlanokat meg nem. A problema csak az volt, hogy Trianon elott a nemzetisegek tobbseget jol kompenzalta a zsidok magyarra asszimilalasa, utana viszont mar a zsidok nelkul is tobbsegben voltak a magyarok. Igy aztan a zsidok hasznosabbak voltak a kormany uszito poolitikajahoz. A zsidotorvenyek nem csak, vagy elsosorban a numerus clausus, hanem egy sor, egyre agresszivabb megkulonbozteto, sot bunteto torvenyt jelentettek. Ezt csusztatasnak nevezni nagyon cinikus dolog.
2. Visszautasitom azt a teljesen alaptalan vadadat, hogy en a magyarokat, vagy a magyarsagot (igy altalanositva) barmikor is antiszemitaztam volna. A Horthy kormany egyertelmuen antiszemita volt, es mind a mai napig vannak antiszemitak MO-on. Ez azt jelenti, hogy az antiszemitizmus, mint jelenseg, nem szunt meg. De az, hogy en altalanositanek, vagy kollektiv felelossegrol irtam volna, ragalom.
3. Az en lelki egyensulyom abszolut stabil azota, hogy tudomasul vettem, MO nem nekem valo, es melegebb eghajlatra koltoztem. Ebben egyebkent talan az antiszemitak voltak a fo ok, de az akkori Kadar rendszer is sokat nyomott a latban. Jellemzo a MO-i kozerzetemre (ami nyilvan szubjektiv), hogy a disszidalas elott sok lehetseges celorszagot vizsgaltunk a felesegemmel. Szoba kerult Europa, USA, Kanada, stb. Vegul azert dontottunk Izrael mellett, mert feltem, hogy sehol nem erzem magam majd otthon, mindenutt, tovabbra is, idegen maradok. Visszatekintve, evtizedek tavlatabol, nagyon jo dontes volt. Mar nagyon reg nem keresem a lelki egyensulyomat, legfeljebb most, az oregedes kezdeten, igyekszem megorizni.
A tények szerint az 1920-ban a Tanácsköztársaság utózöngéjeként meghozott „numerus clausus”-t 1928-ban eltörölték (addig pedig a kutatások szerint csak átabotában tartották be, bár ez nem ad felmentést), ezt követően zsidótörvényt pedig csak 1938-ban hoztak, majd ezt követte a többi zsidótörvény (és hogy egyértelmű legyen Neked is, ezeket a zsidótörvényeket nem lehet helyeselni és én sem teszem/tettem). Ehhez képest az egész 1920. és 1945. közötti időszakot, mint zsidóüldözést írtad. Csakis mint zsidóüldözést. Ez így – külön is és összességében is – valódi történelem helyett igenis csúsztatás és általánosítás.
Fókuszálhatsz arra, hogy a mai napig vannak antiszemíták Magyarországon (is). Ezzel egy marginalizált jelenséget kedvedre felnagyítasz és rögtön jót kesereghetsz rajta – de ez megint csak csúsztatás és általánosítás.
Amúgy ha a sajtóhíreknek hitelt adok, akkor az unokád kapcsán felemlített Kanadában és USA-ban pl. jelenleg lényegesen nagyobb és veszélyesebb az antiszemítizmus, mint Magyarországon.
További jó kesergést!
Attol tartok, kettonk kozul te keseregsz :-)))
En, mint irtam, valamikor a Kadar rezsim fenykoraban otthagytam MO-ot es a kesergest. Te maradtal ott azzal a magyar tortenelemmel, amit megprobalsz fenyezni. Es ez valoban eleg keserves ….
Látom magácska Klein Ottó, Kohn Béla, Szamuely Tibor, Linder Béla, Weisz Béla, Goldstein Gyula, Schwartz József, Rosenthal Zoltán és Landler Jenő Matesz nyomdokain kíván járni, akik 1919-ben minden előzmény nélkül kezdték el kifosztani honfitársaikat,, többségüket keresztényeket és az ez ellen tiltakozókat helyben agyonverni és agyonlőni, hogy aztán „munkásságukat” Lederer József, Appel Henrik, Singer Ernő, Lőwy Hermann és Rosenfeld Mátyás és sok társa az Ön szellemi példaképei közül folytassák.
Tájékoztatásául közlöm, hogy Magyarországnak keresztény és zsidók vallású állampolgárai vannak, sőt még ateistánk is vannak (bár rájuk általában nem vagyok büszke). A zsidó hitvallásúak közül sokan mások mellett pl. Hazai Samu, Böhm Vilmos, Pálmai Lajos, Kösztler Artúr, Glatter Miklós a haza jobbításán fáradoztak. Szemben Önnel, aki az Önhöz hasonlóakkal együtt az általánosításukkal és kirekesztésükkel szemmel láthatóan a rosszat kívánják Magyarországnak.
De hibája belátása helyett nyugodtan folytassa párbeszédét a kedvenc küldetés-tudatos antiszemitájával — igen, MES az igazán Önhöz méltó beszélgetőpartner. Én a magam részéről mellőzöm a reménytelen eseteket.
Ágica ez a vernyogás nagyon tetszik nekem! Balos globalista barom módján nyilvánul meg itt, egy picike kis önellentmondással: Orbán nem engedi be a muszlimokat, amivel védi a magyarországi zsidókat és ez nem tetszik Ágicának. Értem hogy erős felindult állapotban tetszik lenni, de fasz kommentelés helyett inkább igyon valamit, míg lenyugszik…
Kedves Istók, annyi Cointreau, Campari és Martini nincs a világon amennyi a magafajta antiszemitákat akár csak egy haványan derengő árnyalattal is kedvezőbb szinben tüntetné fel.
Ágica utálja a muszlimokat és utálja a nemzsidó, nemzeti érzelmű fehéreket, akik szintén utálják a muszlimokat. Ágica viszont jól elvan a multikultit szerető balos-globalista fehérekkel-sárgákkal és barnákkal, még az sem baj, ha azok ideológiai alapon antiszemiták lesznek. Kihagytam-e valamit?
” ברוכים הבאים”.
Aldottak az erkezok.🇮🇱🌷