„Mert nem csupán egyetlen ellenség kelt fel ellenünk, hogy elpusztítson, hanem minden egyes nemzedékben felkelnek, hogy elpusztítsanak, ám a Szent, áldott legyen, megment minket a kezük közül.”
Hanuka ünnepe egy győztes háborúnak állít emléket, melyben – minden gyengeségük ellenére – a zsidóság fennmaradásáért küzdő makkabeusok győzedelmeskedtek Antiochusz, a szeleukida uralkodó seregei és az őt támogató, őseik hagyományait elutasító, hellenizált zsidók ellenében. Bár az ünnep tematikájának leghangsúlyosabb része maga a csoda, nem feledkezhetünk meg arról, hogy katonai győzelmet is ünneplünk:
a kicsi, de eltökélt, az Örökkévalóért és az Ő szentségéért bármire elszánt csapat nagyszerű győzelmét azok felett, akik fizikai és spirituális pusztulásukat kívánták
– emlékeztet a Zsido.com.
Építkezés a pusztítás után
A győzelmet az újrakezdés követte. Az oltár újbóli felavatása, az élet újraindítása. Ahogy az ünnepi gyertyagyújtást követően hagyományosan énekelt Máoz cur című dalban is mondjuk: „akkor azután vidám dallal fejezem be az oltár felavatását” – ebből a két utolsó szó, a chánukát hámizbéách az oltár felavatását, felszentelését jelenti. (A héber chanuka – הכונח – szó egyik jelentése: felszentelés, felavatás.) Ez is egy az ünnep sokféle aspektusa közül: amikor a makkabeusok legyőzték és elűzték a görögöket, azt találták, hogy ellenségeik a jeruzsálemi Szentély legnagyobb részét, így magát az oltárt is, megszentségtelenítették – bálványimádásra használták.
A makkabeusok eltemették ennek az oltárnak a köveit, és újat építettek helyette, így hanuka a Szentély ismételt felavatását, vagy felszentelését ünnepli.
A hanukai történet idejében, vagyis a polgári időszámítás kezdete előtti 166-ban a második jeruzsálemi Szentély már jó ideje állt. Arról, hogy az első Szentélyt Slomó (Salamon) király szukkot ünnepén avatta fel (1Kir. 8. fejezet), viszonylag ritkán esik szó és nem is ünnepeljük az évfordulóját. Még kevésbé ismert tény, hogy a második Szentélyt majdnem a hanukai történet dátumán, kiszlév hónap 24-én avatták fel (Chágáj 2:18.) – mintegy három és fél évszázaddal korábban. Ezzel szemben a hanukai újraavatás széles körben ismert és ünnepelt esemény.
Az ember sokszor az újrakezdést jobban megbecsüli, mint mindennek a kezdetét.
Részben ezt jelenti hanuka ünnepe, ez a fordulópont, mely az események további folyását mintegy váratlanul, de mindenképpen gyökeresen megváltoztatta. Az újrakezdés pillanata, mely bizonyos szempontból fontosabb, mint maga a kezdet, hiszen rengeteg energiát, időt, elszántságot és spiritualitást, pénzt, emberi erőforrást és áldozatot kellett belefektetni, hogy ez a pillanat elkövetkezhessen.
Az oktatás fénye
A héber chánuká szóban a „felszentelés” mellett megtalálható a „chinuch – ךוניח, oktatás” kifejezés is. A görögök megtiltották a zsidóknak a Tóra tanítását és ezzel együtt a körülmetélést is, amivel a zsidó fiúgyerekek oktatása már nyolcnapos korukban megkezdődik.
Hanukakor azt is ünnepeljük, hogy szabadon oktathatjuk és nevelhetjük gyermekeinket a zsidó életre.
Az áldott emlékű lubavicsi rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi gyakran hangsúlyozta a hanuka ünnepe és az oktatás közötti szoros kapcsolatot. A fény ünnepének nyolc napja különleges alkalmat és lehetőséget biztosít a számunkra, hogy gyermekeinket történelmi és vallási örökségükhöz kapcsoljuk. Igen alkalmas idő ez a közös programokra, beszélgetésekre, spirituális növekedésre, melyek által gyermekeink egyre közelebb kerülnek saját gyökereikhez. Amikor meggyújtjuk a hanukai gyertyákat, emlékezzünk arra, hogy a sötétség ellen leginkább úgy harcolhatunk, hogy nem csak fenntartjuk ugyanazt a fényt, amivel már a korábbiakban is rendelkeztünk, hanem minden nap egyre több és több fényt adunk a világnak.
Hanuka dátumának jelentősége
Mindemellett az ünnep gyökerei, legalábbis ami az időpontját illeti, jóval korábban nyúlnak vissza, mint a második Szentély kora és a szír-görögök elleni, a testi-szellemi fennmaradásért folytatott harc. A tórai történeteket kiegészítő midrás elmeséli, hogy bár a pusztai sátorszentély, a Miskán építését kiszlév hó 25-én fejezték be (ez hanuka ünnepének kezdő dátuma), az Örökkévaló megparancsolta Mózesnek, hogy várja meg niszán hónap elsejét annak felavatásával. Azért azonban, hogy „kiengesztelje” kiszlév 25-ét, a második Szentély újraavatása a makabeusok idejében erre a napra esett. Érdekesség az ünnep kezdődátumával kapcsolatban, hogy egy másik magyarázat szerint a hanuka kifejezés két szóból áll: ה׳׳כ-ונח – chánu-k”h, vagyis „pihentek a 25. napon”. A héber betűknek ugyanis egyedülálló módon számértéke is van, és a dátumokat a betűkkel leírt számokkal jelölik leginkább. A hanuka arra a napra – kiszlév 25-re – emlékeztet, amelyiken a makabeusok megpihentek a görögök elleni harcaik után, miután behatoltak Jeruzsálembe, illetve a Szentélybe.
A dátummal kapcsolatban nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a fény ünnepe éppen az év legsötétebb időszakára esik.
Ünnepi szokásainkban a nagyszerű talmudi bölcs, az idősebb Hilél véleményét követjük, mely szerint minden nappal eggyel több gyertyát gyújtunk meg, hiszen ahogy a napok haladtak előre, úgy növekedett a csoda mértéke is. Ráadásul, mondják bölcseink, a szentségben csak emelkedni lehet, vagyis nem lenne helyénvaló, ha egyre kevesebb gyertyát gyújtanánk, és ezzel szimbolikusan lejjebb lépnénk a szentség képzeletbeli létráján ahelyett, hogy felfelé haladnánk rajta.
Zot hanuka: a természetfölötti diadala
Hanuka utolsó napján így már nyolc láng lobog büszkén a hanukai menórában. Ennek a napnak – egyedüliként a nyolcnapos ünnep napjai között – külön neve is van, úgy hívják: zot chánuká – הכונח תאז – ez hanuka. Ezzel érjük el az ünnep lényegét, ekkor maximalizáljuk a fényt, és ezért mondhatjuk, hogy EZ hanuka. Hanuka utolsó, nyolcadik napja az egész ünnep csúcspontja, amikor minden gyertya ég, vagyis a nyolcadik nap képviseli az egész ünnepet, hanuka lényegét. Mélyebb, spirituálisabb értelemben azt is mondhatjuk, hogy az ünnep nyolcadik napja magában hordozza a nyolcas szám különleges jelentését. Azért nevezhetjük a nyolcadik napot úgy, hogy zot chánuká – EZ hanuka, mert általa adjuk meg a választ a görögöknek, akik megtiltották a zsidóknak a parancsolatok betartását, elsősorban is a körülmetélést és a tóratanulást.
A görögök, vagy általánosságban véve a hellenisztikus kultúra támogatói hittek abban, hogy a természet a tökéletességet képviseli. A zsidók azonban a természetfölöttiben hisznek.
A nyolcas szám a zsidó gondolkodásban a természetfelettit szimbolizálja.
A hétnapos teremtés, és ebből adódóan a hétnapos időegység, a hét a természetet jelképezi. A nyolcadik nap a természet felett állót. Ennek klasszikus példája a nyolcadik napon elvégzett körülmetélés, mely azt mutatja, hogy túl kell lépnünk a természeten, és meg kell tennünk az Örökkévalótól kapott parancsolatokat. Pontosan ez az, amit a görögök megtiltottak a zsidóknak – fiúgyermekeik körülmetélését. A Tórát a hét hétnyi vándorlás utáni nyolcadik hét kezdetén kaptuk az első sávuotkor (a tóraadás ünnepe) – a görögök a tóratanulást is megtiltották. Így hanuka nyolcadik napja, zot chánuká is különleges jelentőséggel, kiemelt szereppel bír.
Azt mondják, ez a nap különösen alkalmas arra, hogy gyermekáldásért fohászkodjunk, valamint azért, hogy akik még nem találtak párt, rátaláljanak a jövendőbelijükre, illetve egészségért és jó bevételért is nagyon jó ilyenkor imádkozni. Vannak, akik különféle közterületeken napközben is gyújtanak – áldás nélkül, természetesen – hanukai lángokat zot chánukákor, hogy mindenkit emlékeztessenek a fény ünnepe nyolcadik napjának különleges jelentőségére.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
