Az izraeli futballcsapat rajongóknak hála az elmúlt héten többször is megfordult Felcsút neve a zsidó sajtóban. Tökéletes véletlennek tűnik, hogy Felcsút és a felebaráti szeretet együttállása szinte pontosan 100 évvel az ott megrendezett nevezetes zsidó esküvő után történt.
Egy szép őszi napon, 1923 október végén a felekezeti béke egy ritka szép eseményének volt helyszíne Felcsút. Az ottani zsidó földesúr, Vető Zsiga (1857–1925) leányát, Vető Flóra kisasszonyt vette feleségül Löwenstein Andor bankár.
Az esketést dr. Weisz Sámuel, a pesti Csáky (ma: Hegedűs Gyula) utcai rabbi vezette, az esemény különlegességét pedig az adta, hogy az ilyenkor elhangzó, hagyományos hét áldás („sevá bráchot”) után még két ráadás is elhangzott: az ifjú párt ugyanis a római katolikus plébános és a református esperes is megáldotta, és kihangsúlyozták, hogy
„e zsidó család ünnepe az egész község minden hitű lakosának családi ünnepe is”.
A felekezeti béke pedig már korábban sem volt ismeretlen Felcsúton, melyről tanúskodik az első világháború időszaka is, amikor a községben galíciai menekültek éltek, kiknek sorsát a helyi plébános, Fülöp István is a szívén viselte. Amikor 1917 tél végén a plébános fülébe jutott, hogy közeleg purim, de a galíciai zsidók nem tudják rendesen megülni az ünnepet, akkor ő mint a szegények alamizsnása kopogtatott a Vető kúria ajtaján, ahol megfelelő támogatásra lelt.
A Vető (eredetileg Weisz) család valóságos fogalom volt a környéken. A családfő, – a néhai József Károly főherceg közeli barátja – Vető Zsiga Fejér vármegye törvényhatóságának és állandó választmányának tagja volt, a felcsúti homokbánya alapítója, egyik fia, dr. Vető Miklós a váli járás tiszteletbeli szolgabírója volt, a család nőtagjai pedig a jótékonyság kiemelkedő alakjai voltak.
Az Örökkévaló adja, hogy a felekezeti béke minél többször és minél több helyen nyilvánuljon meg!
Ez a cikk eredetileg a Zsido.com oldalán jelent meg.
