2023-ban emlékezünk meg Madách Imre születésének kétszáz éves évfordulójáról. A kerek alkalom kapcsán Cseh Viktor néhány, feledésbe merült összefonódást idézett fel Madáchról és a magyar zsidókról a zsido.com portálon.
Madách Imre (1823–1864) a magyar irodalom egyik kiválósága, kinek emlékét és remekművének, az 1862-ben kiadott, Az ember tragédiája című drámájának örökségét mindig is odaadóan és szeretettel ápolták a magyar zsidók.
A 19. században, mint minden más magyar könyv, ha világhírnévre kívánt törni, akkor először németre fordították le. Az első fordítók között rögtön találunk három zsidó származású írót, így Fischer Sándort (1853–1888), aki halála előtt két évvel fordította németre a művet, mely később Paulay színpadi átdolgozásának a rövidített szövegét is nyújtotta. A következő Dóczy Lajos (szül.: Dux, 1845–1919) Stuttgartban, 1891-ben megjelent fordítása, majd 1933-ban Mohácsi Jenő (szül.: Klein, 1886–1944) munkája volt.
Az első angol nyelvű fordítást is egy magyar zsidó készítette, méghozzá William N. Loew (1847–1922), vagy születési nevén Löw Vilmos, aki 1866-ban vándorolt ki az Egyesült Államokba, s ott később mint megbecsült ügyvéd és műfordítóként dolgozott, nem mellesleg pedig a híres szegedi rabbi, Löw Lipót (1811–1875) fia volt.
Az 1933-as, új angol fordításban is közreműködtek zsidó származásúak, így például Vajda Pál (szül.: Weiss, 1907–1982), mint szerző, Hevesi Sándor (szül.: Hoffmann, 1873–1939) pedig a bevezető tanulmány írója volt.
Madách fő művét a kárpátaljai születésű Avigdor Hameiri (szül.: Feuerstein, 1890–1970) ültette át magyarból héberre. Holder József (1893–1945) költő, újságíró pedig jiddisre is lefordította a drámát.
De nem csak Madách fordítói között találunk magyar zsidókat, hanem az életrajzírói között is szép számban akadnak, csak hogy a két legnagyobbat, Alexander Bernát (1850–1927) akadémikust és Palágyi Menyhért (szül.: Silberstein Menachem, 1859–1924) filozófust említsük.
A Nemzeti Színház első bemutatójától kezdve a színpadon is gyakorta alakították magyar zsidók Madách karaktereit, így például az 1883-as bemutatón a közönség Adorján Bertát (szül.: Weisz, 1864–1941) tekinthette meg, mint Gábriel arkalgyal, Fáy Szerénát (szül.: Frankl, 1865–1934) pedig mint Micháél arkangyal.
A későbbiekben pedig a főszerepekben is egyre többször tűntek fel tehetséges zsidó színészek, így Beregi Oszkár (szül.: Berger, 1876–1965) mint Ádám, Aczél Ilona (szül.: Alter, 1884–1940) mint Éva, Ivánfi Jenő (szül.: Weisbrunn Ignác, 1863–1922) pedig mint Lucifer.
A cikk folytatása itt olvasható.