A képek borzalmasak. Több tucat izraeli civilt, köztük sok gyermeket és idős nőt, sokukat súlyos sérülésekkel, kegyetlenül felvonultatnak Gáza utcáin több ezer éljenző arab előtt. Úgy tudni, hogy összesen mintegy 130 izraeli túsz van Gázában. A Hamász azzal fenyegetőzik, hogy minden alkalommal, amikor Izrael előzetes figyelmeztetés nélkül gázai célpontokat bombáz, meggyilkol egyet, sőt, ezt élőben, online teszi, hogy az egész világ láthassa — írja Yehezkel Lang a Jewish News Syndicate szakértője.
Hétfőn az eltűnt és fogságban lévő izraeliek családjai Tel Aviv mellett gyűltek össze egy szívszorító sajtótájékoztatóra, hogy segítségért könyörögjenek. Eddig az egyetlen információ, amivel szeretteikről rendelkeznek, a Hamász által az interneten közzétett videókból származik.
Eli Cohen izraeli külügyminiszter kijelentette, hogy az ország elkötelezett a túszok hazahozatala mellett, és figyelmeztetést intézett a Hamászhoz.
„Követeljük a Hamásztól, hogy ne bántson egyetlen túszt sem. Ezt a háborús bűnt nem bocsátjuk meg”
– mondta.
A családtagok közül sokan egyenesen azt mondják, hogy fogolycserét akarnak. „Azt akarom, hogy az izraeli kormány tegyen meg mindent, ami lehetséges, tegye félre a politikát és az egész helyzetet” – mondta Adva Adar, akinek 85 éves édesanyját, Jaffát Gázában tartják fogva. Egy másik rokon, Abbey Onn úgy véli, hogy a Nir Oz kibbucból származó öt rokonát tartja fogva a Hamász. Onn is azt mondta, hogy „diplomáciai” megoldást remél.
Ugyanakkor nem mindenki osztozik ezen a véleményen. Joszi Kuperwasser, a hadsereg nyugalmazott dandártábornoka a Jerusalem Center for Public Affairs nemzetbiztonsági és közel-keleti ügyekért felelős igazgatója szerint például:
„Izraelnek a Hamász legyőzésére kell koncentrálnia, és egyelőre félre kell tennie a foglyok kérdését. Ez nem lehet tényező a döntésünkben, hogy hogyan harcolunk a Hamász ellen. A Hamásznak egyébként is érdeke, hogy megvédje a foglyokat, hogy később alku tárgyát képezhesse”
– mondta.
Izrael eddig tagadta, hogy bármilyen tárgyalásban részt venne az izraeli foglyok szabadon bocsátásával kapcsolatban. Katar azonban azt állítja, hogy közvetítői már tárgyalnak a szabadon bocsátásukról, cserébe az Izraelben fogva tartott arab terroristák szabadon bocsátásáért. Közben Izrael kinevezte egyik dandártábornokát, Gal Hirschot a foglyok és eltűntek koordinátorává.
„A csapatom és én teljes mértékben elkötelezettek vagyunk a küldetés mellett, és velük vagyunk az előttünk álló nehéz úton, és a súlyos teher viselésében, hogy mindenkit hazahozzunk”
– mondta Hirsch.
Kedd este Jichák Herzog izraeli elnök a jeruzsálemi elnöki rezidencián találkozott a foglyok családjaival.
„Most fejeztem be egy mélyen megható találkozót azok családjaival, akiket elraboltak és eltűntek az Izrael által elszenvedett szörnyű támadásban”
– mondta Herzog. „Nehéz és fájdalmas találkozó volt, de még így is láttuk a családok kitartását” – tette hozzá.
Pénteken az izraeli családok képviselői az ENSZ-ben beszéltek a Biztonsági Tanács gázai helyzetről szóló ülése előtt.
A jelenlegi helyzet felidézi a terroristákkal folytatott korábbi izraeli tárgyalások emlékét. A legismertebb a Gilad Shalitért kötött alku volt. A Hamász terroristái 2006. június 25-én egy határon átnyúló támadás során fogták el Shalitot, és megölték harckocsijának két másik tagját. 2011. október 18-án az izraeli hadsereg 477 Hamász-terroristát, majd később további 550 Fatah-terroristát engedett szabadon Shalitért cserébe:
összesen 1027 terroristát egy izraeli katonáért.
A kiszabadított terroristák tiszteletére tartott hatalmas gyűlésen Iszmail Haníje, a Hamász vezetője ünnepelte a győzelmet, kijelentve, hogy
az „történelmi eredmény” és „stratégiai fordulópont a cionista ellenség elleni harcban”.
A szabadon engedett Hamász-terroristák közül 163-at a Gázai övezetbe utasítottak ki. Több mint valószínű, hogy a több mint 1 300 izraeli múlt heti lemészárlásában részt vevő terroristák közül sokakat a Shalit-alku keretében engedett szabadon Izrael.
2014. április 14-én, néhány órával a peszáchi széder előtt arab terroristák a Hebronba vezető úton, a Tarqumiyah átkelő közelében izraeli autósokra lőttek. Több tucat lövést adtak le hét izraeli járműre. A lövedékek egy része egy ötfős izraeli család tagjait találta el, akik útban voltak a széderre Kirját Árbában. Az apa, a 48 éves Baruch Mizrahi, egy szolgálaton kívüli rendőrtiszt meghalt, felesége súlyosan megsebesült, öt gyermekük közül kettő pedig súlyos sérüléseket szenvedett.
Három héttel később az izraeli biztonsági erők elfogták a gyilkosokat: a 42 éves Ziad Hassan Awadot és 18 éves fiát, Izz al-Din Ziad Hassan Awadot. Ziad Hassan Awad a Hamász egyik ügynöke volt, akit olyan palesztinok meggyilkolásáért börtönöztek be, akik segítettek Izraelnek terroristák elfogásában.
Awadot a Shalit fogolycsere-egyezmény keretében engedték szabadon.
Awad története nem egyedülálló. Izraeliek százait gyilkolták meg a Schalit- és más fogolyalkuk során szabadon engedett terroristák. A volt izraeli főügyész és jelenlegi legfelsőbb bírósági bíró, Eljakim Rubinstein becslése szerint a kiszabadult terroristák 80%-a így vagy úgy visszatér a terrorizmushoz, sokan parancsnoki „rangban”.
A legmagasabb árat azonban Yahya Sinwar szabadon bocsátásáért fizettük.
1988-ban Yahya megszervezte két izraeli katona elrablását és meggyilkolását, valamint négy palesztin meggyilkolását, akiket az Izraellel való együttműködéssel gyanúsítottak. E bűncselekményekért letartóztatták, 1989-ben gyilkosságért elítélték és négyszeres életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Sinwar egyike volt annak az 1026 terroristának, akiket 2011-ben Shalitért cserébe szabadon engedtek.
Ennek a lépésnek pusztító következményei voltak. 2017 februárjában Sinwart választották meg a Hamász vezetőjévé a Gázai övezetben, átvéve Iszmail Haníje helyét. Izrael szerint pont Szinwar volt a múlt heti mészárlás egyik legfontosabb kitervelőjeke.
„Nyilvánvaló, hogy a Shalit-alkuban szabadon engedett terroristák azóta vezető szerepet vállaltak a Hamászban, beleértve a mostani mészárlást is” – mondta Kuperwasser.
„Tehát több terroristát szabadon engedni rossz ötlet, különösen addig, amíg a Hamász irányítja Gázát”.
Annak a maroknyi miniszternek az egyike, aki ellenezte a Shalit-alkut, Uzi Landau, a Likud Knesszet tagja, azt mondta akkoriban:
„Mindannyian azért imádkozunk, hogy Gilad Shalit épségben hazatérjen, de a csere hatalmas győzelmet jelent a terroristáknak, és árt Izrael elrettentő erejének és biztonságának”.
Biztonsági szakértők szerint a túszok szabadon bocsátásának alapvetően két módja van: a megadás vagy az erőszak. Az első módszer az, ha engedünk a terrorszervezetek követeléseinek. Ezt a módszert Izrael főként az oslói megállapodások 1993-as aláírása óta alkalmazza. De létezik a második módszer is.
Ahogyan a Hamász azzal fenyegetőzött, hogy megöli a zsidó túszokat, ha nem teljesítik a követeléseit, Izrael is megteheti ugyanezt. Izraelnek több mint 4 500 terrorista foglya van, akiket megfenyegethet, hogy megöli őket, ha nem engedik el a túszokat. Ezenkívül Izrael a Gázai övezetben korlátlan ideig folytathatja a háborút, amíg az összes túszt el nem engedik. Az erőszakos módszert Izrael 1993-ig többször és sikeresen alkalmazta.
Leghíresebb példája az Entebbe akció volt. 1976. június 27-én az Air France 139-es járata Tel-Avivból indult 246 főleg zsidó és izraeli utassal és 12 fős személyzettel a fedélzetén. Útban Párizs felé megállt Athénban, ahol további 58 utast vett fel, köztük négy gépeltérítőt. Ők a Népi Front Palesztina Felszabadításáért két arab terroristája és a Német Forradalmi Sejtek két német terroristája voltak.
1976. július 4-én izraeli szállító repülőgépek 100 kommandóst szállítottak több mint 2 500 mérföldre Ugandába. A bátor kommandósok 90 perc alatt kiszabadították a 102 túszt. Hárman meghaltak, köztük az akció vezetője, Joni Netanjahu, Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök testvére.
„Ha rajtam múlna nagyobb nyomást gyakorolnék a Hamászra” – mondta Kuperwasser.
„A fogolycsere hiba. Ha folyamatosan terroristákat engedünk szabadon, azzal arra bátorítjuk a Hamászt, hogy újabb túszokat ejtsen. Eddig is ezt tettük. Pontosan az ellenkezőjét kellene tennünk. Nagyobb nyomást gyakorolni rájuk, hogy megértsék, hiba volt izraeli foglyokat ejteni”.
A kérdés nem elméleti.
Már a szélsőbaloldali B’Tzelem szervezet is egy újabb arab terrorista szabadon bocsátását szorgalmazza. Egy fizetett Facebook-hirdetésben „Foglyok szabadon bocsátása, Alku most!” címmel azt írta: „Bár Izrael képes előremozdítani szabadon bocsátásukat, ebben a tekintetben is kudarcot vall”.
Gilad Erdan, Izrael ENSZ-nagykövete a CNN-nek azt nyilatkozta:
„Természetesen itthon akarjuk látni az összes fiút, lányt, nagymamát, mindenkit, akit elraboltak. De most, nemzeti stratégiánkat tekintve, a hangsúlyt a Hamász terrorista képességeinek megsemmisítésére kell helyeznünk”.
A B’Tzelem szerint komoly aggodalomra ad okot, hogy Izraelnek nem áll szándékában egyezségre törekedni, és hajlandó a foglyokat sorsukra hagyni.
„Nehéz elhinnem, hogy vannak izraeliek, akik még mindig arról tárgyalnak, hogy újabb terroristákat engedjenek szabadon”
– mondta Kuperwasser.
„Az emberi jogok védelmének álcája alatt a B’Tzelem a legaljasabb terroristákat védi” – mondta Kuperwasser. „Azért támogatják a foglyok szabadon engedését, mert tudják, hogy ez további emberrablásokhoz vezet, és Izrael kitartását akarják meggyengíteni.”
Terror- és biztonsági szakértők számos veszélyt jegyeznek meg a terroristák börtönből való szabadon bocsátásával kapcsolatban. Ezek közé tartozik a további emberrablások ösztönzése, a terrorizmus eszkalálódása, a zsidó közvélemény demoralizálása; a Hamász népszerűsítése, mint az egyetlen olyan szervezet, amely képes a terroristák szabadon bocsátására, és az izraeli igazságszolgáltatási rendszer károsítása.
Ha a gyilkosok nem fizetnek a bűneikért, hol van az ösztönzés, hogy ne gyilkoljanak? Ha az arab terroristák nem fizetnek a bűneikért, miért kell a maroknyi zsidó szélsőségesnek fizetnie a sajátjaikért?
Az izraeli média ismét tele van olyan képekkel, amelyeken izraeliek könyörögnek fogságban lévő családtagjaik szabadon bocsátásáért. „Kérem, adják vissza a kislányaimat” – könyörög egy izraeli anya az egyik szívszorító jelenetben.
Kupperwaser szerint
„természetes, hogy a média a foglyokról beszél. Mindannyian azt szeretnénk, ha egészségesen térhetnének haza. De a kormánynak higgadtan és racionálisan kell szemlélnie a helyzetet”.
„Olyan emberekkel van dolgunk, akik szakértők a közvélemény érzelmeinek manipulálásában. Minden attól függ, hogy hova helyezzük a hangsúlyt – az áldozatokra vagy a foglyokra. Ám nem lehet egy országot a megadásra építeni” – fogalmaz Kuperwasser.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.