A múlt héten még úgy látszott, hogy az IDF inváziója pénteken vagy szombaton fog megindulni. Yonah Jeremy Bob, a Jerusalem Post vezető katonai tudósítójának elemzése.
Az IDF bizonyos határidőket szabott a palesztinoknak, hogy kiürítsék Gáza északi részét. Ezek a határidők péntek délig lejártak.
Az invázióra való felkészítés már vasárnap-hétfőn elkezdődött, és csak egyre hangosabb lett, amelyhez a légierő több napos bombázással egyengette az utat.
Mostanra a jelek (ami pszichológiai hadviselés is lehet) azt mutatják, hogy az invázió még nem fog bekövetkezni.
Mi változott?
Úgy tűnik, számos tényező okozta a késést. Izraeli források azt nyilatkozták a The Jerusalem Postnak, hogy egyre nagyobb aggodalomra ad okot a Hezbollah, amely arra a pillanatra vár, hogy az IDF szárazföldi erői lekössék magukat Gázánál. A Hezbollah ekkor lépne be a háborúba, hogy teljes frontot nyisson az IDF ellen északon.
Ez ugyan nem akadályozza meg az IDF-et abban, hogy megtámadja Gázát, de késedelmet okoz a Hezbollah szándékainak alaposabb elemzése, valamint az északi erők további megerősítése arra az esetre, ha a legrosszabb bekövetkezne.
Az IDF-ben és politikai szinten is egyre inkább elterjed a felismerés, hogy az IDF évtizedek óta nem csinált olyat, mint amire most készül, ezért nagy hiba lenne felkészületlenül siettetni a dolgot, pusztán azért, hogy minél gyorsabban kielégítsék a lakosság bosszúszomját.
A 2006-os második libanoni háború szárazföldi inváziója teljes káosz volt, a légierő sikerrel szerepelt, de mind a 2008–2009-es, mind a 2014-es gázai invázió inkább szimbolikusnak tekinthető.
Más szóval, a konfliktusok sok „fordulója” mellett az IDF-nek nem szabad túlságosan magabiztosnak lennie a nagy szárazföldi inváziós műveletek végrehajtásakor.
Hamász elleni stratégia
Míg a stratégiai „meglepetés” elérése lehetetlen, mivel a Hamász indította el ezt a háborút, az IDF legalább taktikai meglepetést szeretne elérni a Hamász ellen, ami tervezést igényel.
Számos további késleltető tényező lehet az Egyesült Államok nyomása a polgári áldozatok elkerülése érdekében, a gázai izraeli túszokkal kapcsolatos hazai aggodalmak, valamint az, hogy több időt igényel a palesztinok evakuálása.
Egy másik tényező az Egyesült Államok és a világ eddigi reakciója. Jelenleg Izrael hatalmas támogatást kap, így több ideje van foglalkozni a Hamásszal.
Ezen a ponton azonban felmerül az a kérdés, hogy vajon az IDF és a civil vezetők rosszul ítélik-e meg a rendelkezésre álló időt.
A Hamász számai szerint már párezer palesztin meghalt és még többen megsebesültek. 2014-ben 2000 palesztin halt meg, akiknek legalább a fele civil volt, annak ellenére, hogy az IDF megpróbálta elkerülni a polgári áldozatokat.
Amikor az invázió valóban elkezdődik, az Egyesült Államok és a világ hatalmas nyomást fog gyakorolni Izraelre, hogy állítsa le azt.
A Post-nak számos forrás megerősítette, hogy még azt sem döntötték el, mi legyen Gázával, miután az IDF megdönti a Hamász uralmát.
Csak a háború után fogjuk megtudni, hogy ezt a többletidőt bölcsen töltöttük-e egy okosabb és hatékonyabb inváziós és invázió utáni terv kidolgozásával, vagy a késedelemre úgy tekintenek majd vissza, mint az elpazarolt értékes napokra, hogy „megváltoztassuk a gázai valóságot” és elkerüljük a Hamász jövőbeli támadásait.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.