Az újságírás mélypontja: a szélsőbaloldali Mérce a palesztin terrort mentegeti

A hazai baloldali-liberális lapok számos példáját mutatták fel a relativizálásnak, a palesztin narratíva kritikátlan átvételének. Egyikük sem merészkedett azonban odáig, mint a radikális Mérce — írja a Tett és Védelem Alapítvány honlapja.

Két nappal az Izraelt ért átfogó, brutális, 1 300 ember életét követelő terrortámadás után a magyar médiában egyedülálló „elemzés” jelent meg a Mércén. A szerző, Tóth Csaba Tibor a gázai határ menti rave partinál történt mészárlásról egyebek mellett ezt írja:

„az egyik oldalon az önfeledten bulizó huszonévesek megpróbálják egyfajta posztháborús helyzetbe képzelni magukat, a másik oldalon kortársaik a szögesdrót-gettóból emlékeztetik őket, hogy egy aktív és kíméletlen háborús konfliktus közepén élnek.”

A szerző számára tehát az „emlékeztetés” a megfelelő kifejezés arra, hogy magukból kivetkőzött terroristák gépfegyverrel, gránátokkal lemészárolnak közel 300 fiatalt, lányokat erőszakolnak meg, a kibucokban pedig kisbabákat fejeznek le, embereket élve égetnek el.

„A szándék kifejezetten az lehetett, hogy a civilek megsebesítésével, túszul ejtésével és lemészárlásával Izrael állam fegyvertelen polgárai számára hozzák el a háború poklát, azét a háborúét, amit amúgy a palesztinok már hosszú évek óta vívnak elkeseredetten az izraeli hadsereg ellen”

– hoz fel megértő módon indokot a mészárlásra a szerző, kiemelve, hogy a Hamász csak az

„izraeli katonai támadások és katonai terror hű mását próbálják létrehozni”

az akcióval – ennél nagyobb hazugságot talán még sose írtak le Izraellel kapcsolatban. Az IDF katonái sosem követtek el civilek elleni terrortámadást, nem hogy ilyen súlyút a palesztin területeken.

Annak alátámasztására, hogy a terrortámadás „szinte tükörkép-válasz mindarra, amit a palesztin civilek az izraeli hadsereg hadműveletei során nap mint nap átélnek”, Tóth példák sorát hozza fel az IDF és „az izraeli zsidó telepesek által megkezdett ciszjordániai terror”-ra, a napi palesztin terrorra adott katonai választ „izraeli bosszúhadjáratok sorának” nevezve. A Hamász támadásával kapcsolatban pedig az a fő aggodalma, hogy az „valódi, palesztinok elleni népirtást provokálhat.”

Ezt a vonalat követi múlt keddi írásában a Mérce másik szerzője, Haggai Matar is, aki szerint

„nem ’egyoldalú’ vagy ’kiprovokálatlan’ támadás történt. Azt a rettegést, amit az izraeliek – köztük én is – a mai támadás után éreznek, palesztinok milliói élik meg nap mint nap évtizedek óta a ciszjordániai katonai rezsim alatt (…).”

Matar csak „radikális fellépésnek” minősíti a népirtó akciót, és mély megértést tanúsít a terroristák motivációi iránt, hiszen „az elmúlt év során több palesztint és izraelit öltek meg, mint a 2000-es évek elején lezajlott második intifáda óta bármelyik évben.” Hogy Izraelnek miért kell folyamatosan, katonailag is fellépnie a területeken, azt elhallgatja olvasói elől, de nem mulasztja el felhívni a figyelmet a gázaiak sanyarú életkörülményeire. „Mindez nem a civilek megölését próbálja igazolni – az teljességgel elítélendő” – teszi hozzá álságos módon. A megoldás:

„véget vetni az apartheidnek, a megszállásnak és az ostromnak, és az igazságosságra, a mindannyiunk egyenlőségére alapozott jövőre törekedni” – amíg mindez fennáll, érthető a terror

– érzékelteti.

A zsidó állam felelősségét hangsúlyozza egy szintén múlt keddi írás, amelynek szerzője, Bernáth Lackó azt írja:

„..Izraelt, mely minden józan számítás szerint elsődleges felelősséggel bír a helyzet alakulásában, jelenleg egy olyan kurzus vezeti, amely az elmúlt években sorozatgyártotta a palesztinok legalapvetőbb jogait és gyakran alapvető emberi méltóságát sértő törvényeket (…).”

A gyűlölettől fröcsögő cikk szerint

„Izraelben jelenleg egy neonácikkal és régi vágású szélsőjobboldaliakkal megtűzdelt kormány védelmi minisztere egy extrém sűrűn lakott terület ellen rendelt el ostromot, megtorlásul a terrorcselekményekre, nem törődve azzal, hogy ez akár népirtáshoz is vezethet”

– ismét a gázai palesztinok tehát a valódi áldozatok, már rég nincs szó szándékosan meggyilkolt zsidókról.

A terrort mentegető, relativizáló cikkekre Schönberger Ádám (Marom Egyesület) válaszolt, levelét a szerkesztőség a válaszreakciójuk alá csatolva közölte. A kissé lekezelő és kioktatú tónusú válaszban a Mérce szerkesztősége azt írja:

„Nem gondoljuk, hogy a Hamász és más palesztin fegyveres csoportok (sic!) által elkövetett atrocitások, ez az Izrael történelmében valóban egyedülálló tragédia és terror függetleníthető az izraeli megszállástól, azaz lényegében attól, hogy a palesztin nép gyarmati elnyomásban tengeti életét évtizedek óta. Ezt állítani szerintünk nem ’racionalizálás’, és biztosan nem igazolása ártatlan emberek lemészárlásának”

– mintha legalábbis nem olvasták volna saját kollégáik mentegető, igazoló írásait.

Bízvást kijelenthetjük: a Mérce, amely már hosszú évek óta szítja az indulatokat a zsidó állam ellen, a magyar médiavilág, a magyar újságírói társadalom szégyenfoltja.

Maradj csendben, ha csak hülyeségeket tudsz mondani az izraeli háborúról!

Napok alatt a tízmillió Izrael- és Hamász-szakértő országa lettünk. Vélemény.

Hende Olivér

Neokohn

18 hozzászólás