„A sátánból soha nem lesz szerzetes” – üzente lapunk főmunkatársa Izraelből a Hetek és a Hit Rádió által szervezett szolidaritási gyűlés résztvevőinek.
„Most valami olyasmit kéne mondanom, hogy jó napot kívánok egy napsütéses Jeruzsálemből! A probléma az, hogy itt nincs semmilyen napsütés, fekete éjszaka van, talán az egyik legfeketébb éjszaka, amit életemben láttam, és Jeruzsálem is nagyon messze van. Nagyon-nagyon messze van Jeruzsálem innen, nem fizikai értelemben, hanem lelki értelemben, minden, amit Jeruzsálem jelképez, az nagyon-nagyon messze van innen” – üzente a biztonságpolitikai szakértő és a Neokohn főmunkatársa a Hetek és a Hit Rádió által szervezett tegnapi szolidaritási gyűlés résztvevőinek.
Az elmúlt másfél év során történt megszólalásaira utalva Castel azt mondta: olyan pásztorkutya szerepét töltötte be, aki a farkasra figyelmeztet, és ezért néha a bárányok megharagudtak rá.
„Olyan dolgokat mondtam, amik nem voltak bársonyosak a fülnek, amiket nem volt kellemes hallani, nem volt kellemes elgondolkodni rajtuk, sokkal kellemesebb volt elhinni a bársonyos hazugságokat. Aztán látjuk, hogy hova vezetnek ezek a bársonyos hazugságok: így kezdődött az ukrán háború, így kezdődött a nagorno-karabahi humanitárius válság, a százezer menekülttel, és
így kezdődött ez a tragédia itt Izraelben, avval, hogy az emberek megpróbáltak normalizálni valamit, ami nem normális, ami soha nem lesz normális.”
Castel szerint a létünk paradox tragikuma, hogy az egyetlen módja annak, hogy egy normális életet éljünk, az, hogy egy teljesen abnormális létre rendezkedjünk be egy teljesen abnormális világban.
„Azok, akik megpróbálnak minket meggyőzni arról, hogy ez milyen szép és milyen csodálatos ez a világ és milyen szép szabályok szerint működik, azok nem tesznek nekünk szívességet egyáltalán. Ők teszik a legnagyobb kárt, és ők azok, akik ezeket a háborúkat okozták, ők azok, akik ezt a szégyent okozták, ami Izraelben ehhez a tragédiához vezetett, ők okozták a karabahi válságot is.”
Az ilyen emberek „megpróbálják szétdumálni a világnak a kegyetlenségét, azt, hogy van kint egy gonosz. Nem hisznek abban, hogy van jó és van rossz, és a rossz tulajdonképpen csak egy olyan probléma, amit megfelelő szociálpolitikai eszközökkel meg lehet oldani.
Lehet, hogy van kint egy sátán a pokolban, de hogyha pokolban berendezünk egy kultúrházat meg elég szociális programot indítunk, akkor a Sátánból tulajdonképpen szerzetes lesz.
„Hát van egy rossz hírem, a sátánból soha nem lesz szerzetes, és ezt láttuk most itt, a gázai határon, az utóbbi napokban: a sátánból nem lesz szerzetes, és azok, akik megpróbálják szerzetesnek látni a sátánt, azok katasztrófát hoznak magukra és az egész nemzetükre.”
„Talán a legfontosabb dolog az, hogy Magyarország tanuljon Izrael hibájából, Izrael megpróbáltatásaiból. Én azt hiszem, hogy a kötelessége minden államnak és minden állampolgárnak az, hogy felkészüljön arra, hogy egy abnormális világban is működni tudjon, egy abnormális világban is meg tudja védeni a gyerekeit, és egy abnormális világban is be tudjon rendezkedni egy normális létre” – üzente a biztonságpolitikai szakértő, aki – izraeli honfitársainak nevében is – hálásan megköszönte a sokféle formában hozzá elérkezett üzeneteket és támogatásokat.
„Ezeket a dolgokat szerettem volna elmondani, és hogyha a Fennvaló megtart, akkor remélem, hogy még találkozunk.
Viszlát, és remélem, hogy még lesz újra napsütéses Jeruzsálem”
– zárta üzenetét Robert C. Castel.
Isten vigyázzon rá!
Robert C.Castel „A sátánból soha nem lesz szerzetes / Satan will never become a monk”
Ne is legyen, mert egy szerzetes sem jobb nála. A szerzetesség nem Isten akaratából van, nem Isten parancsát követi.
Lám-lám, az ENSZ-nek nevezett pöcegödör (sóhivatalnak nevezni, ahogy eddig tettem, már túl hízelgő) egy napot sem késlekedett az álszent, valójában ordítóan Izrael ellenes megnyilatkozásaival. Tessék békében élni, tessék letenni a fegyvereket és tárgyalni, A gázai övezet ostroma ellentéteses a nemzetközi joggal, tessék ellátni szegény ottani palesztinokat élelemmel, árammal, stb.
Az ember csak kapkodja a fejét! Mi ez? A Holdon élnek ezek? Ellátni az ellenséget minden szükségessel, miközben az öli a polgárainkat? Hol történt valaha ilyesmi? Ellátták a szövetségesek a nácikat a 2. világháború alatt? Vagy bármilyen megtámadott ország a támadóját, valaha is? Hogyhogy nem ég le a pofájukról a bőr?
Nem sokkal jobb sajnos az EU sem, ami a hivatalos álláspontontokat illeti. Továbbra is milliárdokkal támogatni kell közpénzből a palesztinokat, aminek most (is!) látjuk az eredményét. Sehol egyetlen elítélő szó az iszlamizmusról, ami itt most ismét mutatja az igazi arcát, az IS szereplése után. Annyira futja, hogy felkérik Abbaszt a „békítésre”. Nahiszen! Felkérni Himmlert, hogy békítse Hitlert a lengyelek érdekében 1939 szept. 2-án?
Mégis, hogy gondolja a ENSZ, az EU-s hivatalnokok, a meggárgyult jóemberkedő woke-idióták? Ha megölik a családodat és a gyerekeidet, nem helyes és természetes ellenintézkedéseket tenni azért, hogy ez újból ne történhessen meg? Nem helyes lesújtani a gyilkosra, tessék békésen tárgyalni, nem kell foglalkozni csecsemők lefejezésével, tömegmészárlással civilek ellen és hasonló abszurdumokkal????
Hogy jutott az ENSZ idáig? És általában a világközvélemény jelentős része? Mert nem csak a nyugati kormányok gyávák és számítanak a bevándorolt muzulmánok szavazataira, hanem a lakosság jó része is hajlandó a zsidóság és Izrael ellen állást foglalni. Addig, amig kénytelenek lesznek belátni, hogy rájuk is ez vár. De akkor már késő lesz…
„Mert a Siont (Izraelt) választotta ki az ÚR, azt kívánta lakóhelyéül: Ez lesz lakóhelyem örökre, itt fogok lakni, mert így kívánom! Hatalmad pálcáját (a Messiásét) kinyújtja az ÚR a Sionról: Uralkodj ellenségeid között!” (Zsoltárok 132:13-14; 110:2)
Amikor Isten lakóhelyét pride felvonulásokkal, obszcén bulizásokkal és ezekhez hasonlókkal szentségtelenÍtik meg a zsidók (különösen egy ilyen nagy ünnepen, az engesztelés ünnepén), akiket Isten különleges célra választotta ki, akkor ne csodálkozzanak, ha Isten rájuk engedi az ellenséget, ahogy számtalanszor megtette ezt a múltban is. Isten addig neveli a népét (az eszköz nála nem számÍt), amÍg engedelmessé nem válnak rendeléseinek és végzéseinek.
A Föld az Úré; ők (ahogy más népek is) csak lakói annak, ezért első kötelességük amikor birtokba veszik, hogy az örökségképpen kapott földjükről a bálványozásnak még a nyomát is tüntessék el. Az alapelv Így hangzik: az ember szent kötelessége, hogy meghajoljon Isten Igéjének a tekintélye előtt. Izrael egyszerű kötelessége az volt a múltban (és term. a jelenben is), hogy szüntelenül emlékezzék meg, hogy „Az Úr a te Istened egy Isten” és „ne legyenek neked idegen isteneid én előttem”.
Arra a bizonyos napsütéses napra még egy jó ideig várnia kell Izrael fiainak. „Elmúlt az aratás, elvégződött a nyár és mi nem szabadultunk meg” (Jeremiás 8:20). Így hangzik majd a maradék gyászéneke, ha Isten lelke megérinti a nép szÍvét és lelkiismeretét (Zakariás 12:10-14). Milyen mélységes gyász, milyen keserű siralom, milyen őszinte bűnbánat lesz az, amikor a „maradék” lelkiismerete a Szent Szellem hatalmas munkája által megemlékezik a régi bűnökről, a szombat elhanyagolásáról, a törvényszegésről, a próféták megkövezéséről, Isten Fiának átdöféséről, a Szent Szellem iránti ellenszegülésről! Mindezek megjelennek a maradék megvilágosodott és felébredt lelkiismeretében s legnagyobb szorongást váltják ki belőle.
Ámde az engesztelés vére mindezt orvosolja. „Azon a napon kútfő fakad a Dávid házának és Jeruzsálem lakosainak a bűn és tisztátalanság ellen”. (Zak 13:1) Képesek lesznek arra, hogy bűneiket őszinte fájdalommal átérezzék, egyben azonban felismerjék a vér megtisztÍtó és megváltó erejét és lelkük megtalálja a tökéletes békességet, a nyugalom szombatját.
„a jeruzsálemi édesmindegy”
Nagy tisztelője vagyok Robert.C.Castel-nek , Isten óvja őt és szeretteit