A ros hásáná és a jom kipur közti időszak a tíz bűnbánó nap, melynek során önvizsgálatot tartunk, imádkozunk, bocsánatot kérünk és megbánjuk bűneinket. Ebben az évben különleges évfordulót is ünneplünk ezen időszakban: ötven éve vívták a jom kipuri háborút, mely a zsidó nép legszentebb napján, jom kipurkor tört ki, amikor Egyiptom és Szíria meglepetésszerűen megtámadta a fiatal zsidó államot.
A háborúnak máig ható következményei lettek mind a régióban, mind pedig a zsidó nép közös történelmi emlékezetében. A háború egyaránt hatással volt az izraeli társadalomra és az ország történelmére. Azok számára, akik átélték, a mai napig meghatározó élményt jelent, nemcsak katonai és politikai, hanem személyes érzelmi síkon is – írja a Zsido.com.
Az áldott emlékű Lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi leveleiből kitűnik, hogy őt is mélyen megérintette a háború. Az élet különféle aspektusaira, valamint a világ számtalan történésére reflektáló írásai mély spirituális bölcsességről, rendkívüli tóratudásról és zsidó testvérei iránti őszinte szeretetről tanúskodnak. A Rebbe kiterjedt levelezést folytatott, tízezrével özönlöttek hozzá a kérdések és kérések. Ünnepek előtt mindig levélben üzent a világon elszórtan élő zsidóságnak, és arra ösztönözte őket, hogy erősítsék meg a zsidóság és a tórai értékek iránti elkötelezettségüket.
Az 1973-ban írt újévi levélben a Rebbe kiemelt figyelemmel fordult az Izraelben élő zsidók felé. A háború nem sokkal a levél elküldése után tört ki.
A levélben a Rebbe azt hangsúlyozta, hogy „a minőség legyőzi a mennyiséget”, vagyis a zsidó vallásgyakorlat és tanulás mindennél fontosabb és végül győzelemhez vezet.
A spirituális elkötelezettség mértéke krízis idején még hangsúlyosabb, mint máskor. Emlékeztette a zsidókat arra, hogy Slomó (Salamon) király idejében az ország békés volt és virágzott, és a zsidókat csodálták bölcsességükért és elkötelezett istenhitükért.
A Rebbe egy megjegyzést is csatolt a levélhez: a ros hásáná első napján felolvasott háftárá (prófétai szakasz) egy mondatának elemzését. Ez a szakasz Cháná imáját tartalmazza, a kiválasztott mondat pedig (1Smuel 2:8):
„Mert az Örökkévalóé a föld oszlopai és rájuk helyezte a világot”.
A zsidó hagyományban Cháná prófétanőt szívből jövő imájáról ismerik leginkább. A gyermektelen asszony teljes szívéből imádkozott egy fiúgyermekért. Imájában jövőbeni háborúkat jósolt meg és azt, hogy Izrael jövője a nép tagjainak jellemétől és értékrendjétől függ.
Ez a zsidóság egyik fontos, szövegeinkben rendszeresen felmerülő alapelve:
a nemzet sikere nem csupán katonai erejétől vagy anyagi jólététől, hanem nagy mértékben a nép erkölcsi és spirituális állapotától függ.
Ez az elv tükröződik a Rebbe levelében is: a hit, az erkölcs és a spiritualitás a zsidó történelemben mindig is kiemelt szerepet játszott. A Rebbe eltökélten szerette és támogatta a zsidó nép minden egyes tagját, attól függetlenül, hogy vallásos életet folytattak-e, milyen háttérből jöttek és milyen szerepet töltöttek be. Megingathatatlanul támogatta a zsidó egységet és hitt az egyes emberben rejlő potenciálban és spirituális erőben. A katonákat „cádikoknak”, igaz embereknek nevezte, aláhúzva ezzel bátorságukat és az áldozatot, melyet a zsidó nép érdekében hoztak. Ez a tisztelet túlmutat a harctéren, mivel a katonák tetteinek erkölcsi és spirituális dimenzióit is tartalmazza. A Rebbe szerint sokféleképpen lehet az ember hős és igaz ember – ezeket a kvalitásokat nem kizárólag a vallásosság mértéke határozza meg.
A jom kipuri háború után a Rebbe többször beszélt azokról a csodákról és az isteni gondviselés megnyilvánulásairól, melyeknek tanúi lehettek mindazok, akik átélték a háborút. Fontos volt számára, hogy a tragikus veszteségek mellett ezeket is kiemelje, hogy ezzel is kimutassa megingathatatlan hitét és azt a vágyát, hogy reményt és kitartást ültessen el a zsidók szívébe.
A Rebbe tanításai és levelei inspirációként szolgálnak, és emlékeztetik mind az egyént, mind pedig az egész közösséget arra, hogy erővel, hittel és az Istenhez való mély kapcsolódással tovább kell lépniük a mindennapi életükben. E szavak a mai napig erőt adnak a zsidóknak szerte a világon.
A Rebbe szeretete és odafigyelése, melyet a zsidók iránt tanúsított, mélyen gyökerezett abban a hitben, hogy minden egyes lélek saját belső értékkel és spirituális potenciállal rendelkezik. Nem más ez, mint a Chábád hászidizmus filozófiájának egyik alapvetése:
minden egyes emberben megtalálható az isteni szikra, vagyis minden egyes zsidó lélek magában hordozza az Örökkévaló egy különleges és mindennél drágább részét.
Teljesen mindegy, hogy az illető milyen háttérrel rendelkezik, milyen mértékben tartja be a tórai parancsolatokat, milyenek az életkörülményei – a Rebbe számára csupán az volt a fontos, hogy ezt az isteni szikrát elérje és lángra lobbantsa minden egyes zsidó emberben. Nem a külső számított a szemében, hanem a spirituális lényeg, mely minden egyes zsidó embert hozzákapcsolja a zsidó nép teljességéhez és az Örökkévalóhoz. Üzenete: legyetek erősek, ismerjétek fel a bennetek rejlő potenciált, teljesítsétek be az életben Istentől kapott feladatotokat és legyetek pozitív hatással a világra.
Kívánjuk, hogy olvasóinkat jó évre pecsételje be a Mindenható, és mindannyian nyíltan megláthassuk az Örökkévaló csodáit!
Ezt a cikket szerkesztőségünk az ünnep beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
Valoban meghato a cikk, dacara annak, hogy Jom Kippurkor egy jo zsido nem olvas es nem jelentet meg cikkeket.
De ha meg elne a rebe, talan elmagyarazna: mi jarhatott a „Mindenhato” fejeben a mult szazad 40-es eveinek elso feleben? Mert ha mindenhato, akkor ami tortent, nem tortenhetett az o akarata elleneben.
! גמר חתימה טובה
Így igaz; ami történt, nem történhetett Isten akarata ellenében.
Ha a cikkben megjelentetett 1Smuel 2:8 idézet szöveg környezetét is elolvasod, ott láthatod, hogy Isten hogy s miként rendelkezik népe felöl ill., alázza meg és emeli fel őket bizonyos helyzetekben:
„Az Úr öl és elevenít, Sírba visz és visszahoz.
Az Úr szegénynyé tesz és gazdagít, Megaláz s fel is magasztal;
Felemeli a porból a szegényt, És a sárból kihozza a szűkölködőt, Hogy ültesse hatalmasok mellé, És a dicsőségnek székét adja nékik; Mert az Úré a földnek oszlopai, És azokra helyezé a föld kerekségét.
Híveinek lábait megoltalmazza, De az istentelenek setétségben némulnak el, Mert nem az erő teszi hatalmassá az embert.
Az Úr, akik vele versengenek, megrontja, Mennydörög felettök az égben, Az Úr megítéli a földnek határait, Királyának pedig hatalmat ad, És felemeli felkentjének szarvát!” (1 Sámuel könyve 2:6-10)
„Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!” (Ézsaiás 55:8)
„Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül! Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak.” (Máté evang. 10:29)
Így van, az Úr öl és eleveníti. S valóban az Ő gondolatai magasabbak, mint a mi gondolataink.
De ebből hogyan következik, hogy Isten akarata lett volna sok millió ártatlan zsidó legyilkolása??
SEHOGY!
Te érted is az első mondatodat, vagy csak úgy leÍrtad? Ha Isten öl (is), akkor hogyan értelmezzem az „ártatlan zsidókkal” kapcsolatos kérdésedet? Miből gondolod, hogy ártatlanok voltak? Amit vagy akit/akiket mi emberek ártatlannak gondolunk, nem biztos, hogy Isten is annak gondolja, mivel az ő gondolatai nem a mi gondolataink. Amikor Isten a zsidóság kétharmadát elfogja pusztÍtani a nagy nyomorúság második felében lásd: „Jákob nyomorúsága”, az talán nem Isten akaratából lesz?
Az 1 Sámuel 2:6-10 igeszakaszt nem olvastad?
A világban kezdettől történnek dolgok Isten akarata ellenében, tömegével.
Az Úr megparancsolta:
„Ne legyenek néked idegen isteneid…”
„Ne csinálj magadnak faragott képet…”
„Ne ölj!”
„Ne paráználkodjál!”
Stb.
Tehát ezek megtétele biztosan nem Isten akarata.
De mégis csináljak!
A Tóra világosan leírja, hogy az egész emberiség története úgy kezdődött, hogy az első testvérpár idősebb tagja (Káin) megölte a fiatalabbat (Ábelt). S közben Isten nem akadályozta meg ebben!
Ugyanakkor Ő továbbra is mindenható és mindentudó maradt.
Nos, te azt mondod, hogy Isten (ha letezik) egy tehetetlen alak, semmi hatasa nincs az emberekre.
Ha ez igy van, akkor mit is akarunk tole? Ha viszont a hivoknek van igazuk, es Isten felelos a tortentekert, akkor jobb tavol tartani magunkat tole….
> te azt mondod, hogy Isten (ha letezik) egy tehetetlen alak
Nem, nem mondtam ilyesmit, pont az ellenkezőjét írtam:
> Ugyanakkor Ő továbbra is mindenható és mindentudó maradt.
Én úgy fogalmaznék, hogy Isten mindenható, de nem mindenért felelős.
> Ha viszont a hivoknek van igazuk, es Isten felelos a tortentekert,
Nem tudom milyen hívőkre gondolsz (nagyon sok féle van), eléggé általános így az állításod. Én hívő vagyok, s mint előző mondatomból láthatod nem tartom felelősnek Isten minden történésért. Így a holokausztért sem.
Amúgy ha minden felelősség az Övé volna, akkor minket semmiért semmilyen felelősség nem terhelne. Miért ítélgetünk akkor bárkit bármiért? „Megöltél egy embert? Nem baj, Isten a felelős érte!” Minek van jog, és minek vannak bíróságok? Akkor az erkölcs, mint olyan nem is létezik! Hiszen az erkölcs feltételezi azt, hogy van felelősségünk!
> jobb tavol tartani magunkat tole….
Egyetértek, hogyha ilyen szörnyűségek Isten terhelnék, akkor tényleg jobb volna minél távolabb lenni tőle. Ki az a normális ember, aki egy őrült tömeggyilkoshoz közel akarna kerülni??
Szerintem te is, mint sok ember, egy nagyon ősi dezinformációs művelet áldozata vagy. Jézus azt tanította: „A Sátán azért jött, hogy öljön, lopjon és pusztítson! Én azért jöttem, hogy életük legyen.. [az embereknek]” „[A Sátán] embergyilkos volt kezdettől fogva.”
Viszont a Sátán sikeresen dezinformálta az emberiséget, és tömegek hiszik azt, hogy a gyilkosságokért, borzalmakért, pusztulásért Isten a felelős, holott a Sátán az.
Miutan en sulyosan ateista vagyok, a tetteimert egyertelmuen magam vallalok felelosseget. A hivok sokfelek, zsidok, buddhistak, keresztenyek, muzulmanok, stb. Mindegyik maskent latja a felsobb hatalom es az egyen kapcsolatat. En a „mindenhato” szoval a hivok szemeben (legyenek zsidok, keresztenyek, stb., itt az egyistenhit a lenyeg) igenis latok felelosseget a vilag sorsat illetoen, kulonosen a zsidok szamara, hiszen ok a „kivalasztott nep”. (Ne felejtsd el, a fenti rabbi a zsidokrol es a zsidokhoz szolt.) Ami az en erzeseimet illeti a kerdessel kapcsolatban, azt eloszor apam alapozta meg, amikor azt mondta, epp, hogy tulelve a koncentracios tabort 16 evesen, hogy ezek utan nem tudja, van-e isten, vagy nincs, de ha van, akkor nem ohajt vele semmifele kapcsolatot. Sok evvel kesobb egy Chaim Cohen nevu legfelso birosagi biro Jeruzsalemben, akinek az osszes felmenoje rabbi volt Nemetorszagban a haboru elott, meg cinikusabban fogalmazott egy TV interjuban: ha van is isten, azok utan, ami tortent, nem akarok vele semmi kozos businesst. Szoval a mindenhato eljatszotta nehany millio hivo bizalmat a kivalasztott nepben, ez tortenelmi teny.
Erdekes beszelgetesem volt nehany eve az Ovaros arab negyedebol a Siratofalhoz vezeto utcaban, egy padon, a mellettem ulo vallasos holggyel. Elottunk sorban vonultak iskolas osztalyok, mind nem vallasos gyerekek. A no elkeseredve mondta, hogy milyen szornyu, hogy ez a sok gyerek mind vallas nelkul no fel, mi lesz igy a zsidosaggal? Mondtam, hogy ezert csakis a Mindenhato a felelos, mert amikor a gyerekek felmenoinek tulnyomo tobbsege elpusztult a holokausztban, a tulelok nagy resze elszakadt a vallastol. Csak ot hibaztathatja. Az asszony nem valaszolt.
Az altalad emlitett satan historia egyebkent rendkivul praktikus, ma minden politikus hasznalja ezt, de a satan mindig valaki mas. Vagy az ellenzek a felelos, vagy manapsag nalunk a legfelso birosag, esetleg a fougyesz. De a felelosseg minden rosszert valaki mast terhel, peldaul a satant. Pontosan fogalmaztal, ez egy osi dezinformacios muvelet.