Idén szeptember 24-én, vasárnap napnyugtakor köszönt be, és másnap estig tart a zsidó vallás legfontosabb, legszentebb és legnagyobb ünnepe, a jom-kipur, azaz az engesztelés ünnepe, népies nevén a hosszú nap.
A bibliai eredetű ünnep a zsidó naptár szerinti hetedik, azaz tisri hónap 10. napján van, így a Gergely-naptár szerint évente változóan szeptember vagy október valamelyik napjára esik. (A héber naptár luniszoláris, azaz kombinált Nap-Hold naptár: hónapjai holdhónapok, újholdtól újholdig tartanak. Zsinagógai naptárnak is nevezik, mert a világ zsidósága vallási célokra csak ezt használja.)
A jóm-kipúr jelentőségét mutatja, hogy a hívő zsidók egy teljes hónapot (elul) és még tíz napot szentelnek a felkészülésre, az ünnepet mintegy felvezeti a zsidó újév (ros hásáná), és levezeti a nem sokkal később sorra kerülő sátoros ünnep (szukot). Az engesztelés napja elnevezés arra utal, hogy a Mindenható megbocsátotta Izrael fiainak az aranyborjú imádásának bűnét, amit akkor követtek el, amikor Mózes éppen a bálványimádás tilalmát is tartalmazó tízparancsolat kőtábláit vette át Istentől a Sínai-hegyen. Az Örökkévaló ezután kijelentette:
„Legyen nektek ez a nap engesztelés napjául…” (3Móz 23,27).
A hagyomány szerint az ünnep nemcsak az élők, hanem a halottak, sőt az eljövendő nemzedékek számára is engesztelést hoz.
A Talmud az ünnepet egyszerűen csak napnak (jóm) nevezi, a hagyomány szerint ekkor pecsételik le, teszik véglegessé azt az ítéletet, amelyet ros hásánákor, az újév napján hozott az emberek sorsáról az Örökkévaló. A két ünnep közötti idő a bűnbánat ideje, reggelenként, kora hajnalban bocsánatkérő – szlichot – imákat mondanak, hogy az esetleges kedvezőtlen ítéletet kedvező irányba billentsék.
Szokás a haragosokkal még jóm-kipúr előtt megbékélni, hiszen csak így várható el, hogy az Örökkévaló is megbocsássa a vele szemben elkövetett bűnöket.
Az engesztelés napját bűnbánó szertartások előzik meg. Előző nap kora reggel szokás alámerülni a rituális fürdőben (mikve), hogy megtisztulva fogadhassák a szent napot. Ugyanezen okból szokás a fogadalmakat, ígéreteket három tanú előtt feloldani, valamint bocsánatot kérni embertársainktól. A tisztaságot, a bűntől mentesítést szolgálja a kápárá szertartása is, amelynek során egy kakast vagy tyúkot a fej fölött lassan megforgatva, szimbolikusan áthárítják rá a bűnöket. Szokás a temetőbe is kilátogatni, felkeresni az elhunytak sírjait, az elmúlásra mint a bűn következményére emlékezni.
A délutáni imában (minhá) elmondják a bűnbevalló imákat (viduj), szokás ökölbe szorított kézzel a mellet ütni minden bűn említésénél.
Megelőző nap délután, lévén a jóm-kipúr böjtnap, bőségesen kell étkezni, nehogy az éhség érzete túlzottan zavarja az áhítatot, de csak könnyű ételeket szokás fogyasztani. A böjt előtti lakoma után a családfő megáldja gyermekeit.
Jóm-kipúrkor érvényesek a szokásos munkatilalmak, továbbá tilos enni, inni, tisztálkodni (az egészségügyi tisztálkodást kivéve), piperecikkeket használni, bőrből készült lábbelit hordani és házaséletet élni; a munkaszünetet a test szellemi részének kell szentelni. A jeruzsálemi Szentély fennállásának idejében a főpap ezen a napon mehetett be a Szentek Szentjébe, hogy ott végezze szolgálatát az egész nép bűneinek megbocsátásáért. Hosszú napnak (jóm-ároh) azért nevezik, mert az ünnepnapokon szokásos négy imán kívül ekkor még egy ráadás imát (neilá) is mondanak a zsinagógában.
Hosszú még azért is ez a nap, mert
25 órán át kell böjtölni, és az idő java részét a zsinagógában kell eltölteni.
A liturgia a Kol-nidré (Minden fogadalom) imával kezdődik az ünnep beköszöntésének estéjén. A nap nagy részét imádsággal töltik, recitálják a halottakért mondott imát, a Jizkort az elhunyt családtagok emlékére, megvallják bűneiket, isteni megbocsátásért könyörögnek, Tóra-olvasmányokat, Jónás könyvének felolvasását és istentiszteleteket hallgatnak. Az alkalomhoz illő viselet a fehér, a tisztaság szimbóluma, mert jóm-kipúr napján a zsidók olyanok, mint az angyalok.
Az emberek azt kívánják egymásnak, hogy a mennyei könyvben azok közé írassanak be, akik jó év elé néznek.
A nap az utolsó fohásszal, a neilá szertartással és a sófár megfújásával ér véget, ekkor zárulnak be az ég kapui. Amikor asztalhoz ülnek, egy pohár borral választják el a szent napot a következő hétköznaptól, és áldást mondanak az ünnepen szünetelt gyertyafényre.
Izraelben ezen a napon megáll az élet, elnémulnak a rádiók és a televíziók, a légteret lezárják, a repülőterek nem indítanak és nem fogadnak gépeket, a tömegközlekedési eszközök nem járnak, és noha törvény nem tiltja, senki sem ül személygépkocsiba, csak a sürgősségi mentők és a rendőrautók közlekednek.
1. Az ünnep eredeti neve yôm ha-kîppûrîm, az engesztelések napja (mivel több engesztelő áldozatot is bemutattak), meghatározása šabbaθ šabbaθôn, ünnepek ünnepe/szombatok szombatja, a Talmûd Yômᵓa, A Nap néven tartalmaz róla traktátust/említi (magyarul a teljes traktátus mîšnaʰ-i része IN: Nanos gigantum humeris insidentes. Törpék az óriások vállán: válogatott Misna-traktátusok, Debrecen: Sárospataki Református Teológiai Akadémia, 2010), a muszlim hagyomány âszûra(θu ᵓl-mûḥḥarram), múharram hónap tizedike néven ismeri és számos (jórészt siíta) heterodox irányzata ma is tartja, Péchi Simon szombatosai már Kippúr-napként ismerték, a kónstantinápoly-isztanbúli machzórok nyomán; rabbinikus értelmezése nagy hatást gyakorolt a keresztény óegyházi Apostoli Kánonok nagyszombat értelmezésére.
2. A falashák egy kopt/axumi hónapnevekkel és -beosztással ellátott, kereken 364 napos „napévet” használnak, és ezen belül, ennek beosztása szerint ünneplik zsidó ünnepeiket; a qaraᵓîta zsinagógák a rabbinikus hónapneveket és lunisoláris naptárakat, de vidékenként az újhold helyi feltűnését, és nem az évezredekre előre kiszámított naptárat (melynek előzménye a tišrî 1-ével kezdődő yahûdî év jeruzsálemi deklarálása volt) használják; az olykor a zsidóság részének és a júdaizmus ősi formája követőjének tekintett archaikus samaritanizmus vallás teljesen önálló, a rabbinikus évhez képest akár egy teljes évszakot is „késő” naptárat használ…
3. a „levezetés” a mai magyar nyelvben kissé mást jelent, minta a „lezárás” 😁, hasonló ez egy esemény (szerencsés vagy szerencsétlen) „kimeneteléhez”, és a szombat „lezárulásához”, vagy távozásához.
4. a Dekalógus és az exodus-i úgynevezett „Szövetség Törvénye” (Szēpher ha-Bᵉrîθ) még nem tiltja a figurális ábrázolást, csak ha az vas vésővel történik… A Zochár „aranyborjúpártiságával” megérez valamit abból, hogy „az aranyborjú” valahol látensen megfelelt a frigyszekrénynek…, tkp. mindkettő ua. a szerepet volt hivatott betölteni a héberek vallási életében… „az aranyborjú” (melynek figurális tekintetben párhuzama az első jeruzsálemi Templom tizenkét bronz bikája, melyek a „bronztengert” tartották) a „késő” isteni Törvényhozás miatti hiányérzetet akarták pótolni…, a valódi bűn YHWH — Áldott legyen Királyságának Dicsőséges Neve mindörökkön örökké! Amēn! — társítása volt ᵓAnôθ ókánaáni istennővel, egy YHWH — Áldott legyen Királyságának Dicsőséges Neve mindörökkön örökké! Amēn! — helyes tiszteletétől idegen istennel; és a „játék”, az ünnepi orgia voltak…
5. a zsidó.com-mal szemben nem a Kol nidré… („Minden fogadalmaimat…”, mármint oldják fel), hanem az ősi Viduj bűnbevallás az igazán legfontosabb, legalapvetőbb, leginkább a Tóra és a Kinyilatkoztatás(ok) Minden Embere számára alapvető imádság és hozzállás A Teremtő Felé, a visszatérésre, bűntelenségre való törekvés és a Bocsánatkérés Az Élőtől, A Nagy Névtől!