Heinrich Himmler bajorországi tóparti villáját szállodává és étteremmé alakították át.
1933 után, amikor Hitler átvette a hatalmat, a Tegernsee-völgy környéke a magas rangú nácik, köztük Joseph Goebbels propagandaminiszter, Martin Bormann, Hitler magántitkára és más befolyásos személyiségek kedvelt üdülőhelyévé vált.
Himmler, az SS vezetője és a holokauszt egyik fő kitervelője az 1934-ben vásárolt, a festői Tegernsee-tó mellett fekvő luxusvillát nyaralóként és náci vezetőtársaival való találkozóhelyeként használta.
A háború után a villa ismét köztulajdonba került. Az 1892-es építésű, 20 000 négyzetméteres telken álló épületet az évek során klinikaként, szanatóriumként, egészségügyi központként és vállalati konferenciaközpontként is használták.
A Münchentől 45 kilométerre délre fekvő ingatlant nemrégiben alakították át szállodává és étteremmé.
A tulajdonos Florian Zibert azt szeretné, hogy a hely „a béke, a tolerancia és a befogadás központja” legyen.
Zibert a JC-nek elmondta, hogy az épület jövőjéről szóló döntésbe szeretné bevonni az emberek széles körét.
„Végül szeretnénk egyfajta tanácsadó testületet létrehozni, amely a zsidó közösségből, színesbőrűekből, nagyon különböző háttérrel rendelkező emberekből, itt és máshol élő emberekből állna”
– mondta. „Lehet, hogy a zsidó közösségből senki sem szeretne részt venni, tekintve, hogy mennyire érzékeny ez az egész, és ezt tiszteletben tudom tartani.
„Azt is teljesen megértem, hogy egyesek számára helytelennek és érzéketlennek tűnik, hogy most szállodát és éttermet üzemeltetünk egy olyan helyen, ahol egykor Heinrich Himmler élt” – tette hozzá a tulaj.
„Nem is olyan épületet kerestünk, amelyet szállodaként használhattunk volna, és főleg nem olyan épületet, amelyet Himmler vásárolt magának, feleségének és lányának. Egyáltalán nem.
Ezt a bérleti szerződést valójában a bajor állam ajánlotta fel nekünk, és nem könnyelműen mentünk bele”
– mondta Zibert.
„Eleinte olyan gondolatok gyötörtek bennünket, mint például: mi a fenét kezdjünk ezzel az ingatlannal? Mit tudnánk, és mit kellene tennünk vele? És azt is: egyáltalán helyes-e, hogy egyáltalán vállaljuk? De mivel a környékről származunk, mindannyian úgy éreztük, hogy ennek a helyi közösségnek a részeként nekünk is kötelességünk hozzájárulni ahhoz, hogy szembe nézzünk ezzel a hellyel, és felelősséget vállaljunk érte.”
„Olyan helyet próbálunk létrehozni, amely a nyitottság és a tolerancia előmozdításáról szól”
– mondta Zibert.
Egy zsidó közösségi vezető azonban kritizálta a fejlesztést. Sacha Stawski, a Német-Izraeli Kongresszus elnöke szerint az épületet emlékhellyé vagy múzeummá kellett volna átalakítani.
Sacha Stawsk éles szavakkal támadta a mostani átalakítást:
„Akarja tudni, milyen érzés Himmler ebédlőjében humuszt enni? Nos, most már megteheti”
– írta.
„A legtöbb országban egy ilyen történelmi helyszín felelős kezelése azt jelentette volna, hogy emlékművet vagy múzeumot építenek, amely felvilágosítást végez az olyan aljas ember által elkövetett bűntettekről, mint Himmler.
„Itt Németországban azonban 2023-ban önök kiállhatnak az ingatlanuk történelme mellett, beleértve azt is, hogy a honlapjukon megemlítik, hogyan halt meg egy rabszolgamunkás Himmler személyes bunkerének építése közben, és mindent megtesznek azért, hogy az egyik legszörnyűbb náci figura egykori menedékhelyének hiteles szépségét visszaadják.”
„Ne beszéljünk azokról a szörnyű bűnökről, amelyeket Himmler a romantikus kertjében ülve tervezett. Ehelyett hívjuk meg a vendégeket, hogy üljenek le Himmler eredeti parkjának padjára, és élvezzék a tóra néző naplementét.
„Mi következik ezután? Építsünk hullámvasutat Dachauban?”
– tette fel a kérdést Stawsk.
