94 éves korában elhunyt az egyik utolsó angliai holokauszt-túlélő

Az 1928-ban Berlinben Frank Brichta néven született Bright mindössze négyéves volt, amikor a nácik hatalomra kerültek Németországban.

Az egyik utolsó interjújában felidézte, hogy az utcasarkokon gúnyos antiszemita karikatúrákat látott, és olyan táblákat, amelyek megtiltották a zsidóknak, hogy belépjenek az üzletekbe és kávézókba, és ezek a képek fiatal kora ellenére is megmaradtak az emlékezetében.

Bright szülei a biztonságuk érdekében 1938-ban családjukat Prágába költöztették, amely gyorsan megtelt hozzájuk hasonló német és osztrák menekültekkel.

A család Prágában megtapasztalható békéjének gyorsan véget vetett a Szudéta-vidék Németországhoz való csatolása.

Bár Brightnak még lehetett bár micvója, az akkori csehszlovákiai hangulatot „a félelem, a tiltás és a szabályok légkörének” nevezte. Bright családját 1943-ban szállították a theresienstadti gettóba.

Ott Bright egy gettón kívüli zöldségeskertben, majd később egy fémműhelyben dolgozott. Bár iskolába nem járhatott, a gettóban egy tanár korrepetálta matematikából.

„2-3 naponta 1500-2000 embert vittek Auschwitzba a transzportok, a gettó félig üresen maradt”

– emlékezett vissza az azokra az időkre.

Bright utolsó születésnapján, amit a gettóban töltött, talált egy édességet, amelyet az apja rejtett el neki ajándékba.

Nem sokkal később apja „eltűnt”, és Bright soha többé nem látta őt.

1944 októberében őt és édesanyját Auschwitzba szállították. Amikor megérkeztek, az édesanyját balra, Brightot pedig jobbra irányították.  Anyját még aznap megölték a gázkamrában.

Csecsemőként szülei egy padon hagyták, 80 évesen találta meg a családját

Alice szülei vonattal menekültek Csehszlovákiából, amikor náci katonákba botlottak az egyik vasútállomáson.

Brightot eközben egy marhavagonban a Szudéta-vidék peremén lévő gyárba küldték. Bright szerint a gettóból származó matematikatanárnő valóságos értelemben megmentette az életét.  A gyárban ugyanis matematikai ismereteit a repülőgépek légcsavarjainak megépítéséhez szükséges számításoknál használták fel, ezért nagy szükség volt rá.

Később, a felszabadulás közeledtével Brightnak árkokat kellett ásnia a fagyos földben, hogy eltemesse a halálmeneteken elpusztult zsidókat. Végül 1945-ben Brightot és társait a francia csapatok szabadították fel.

Szabadulása után Bright ideiglenesen visszatért Prágába, amíg egy Londonban élő távoli rokona magához nem hívta. 1946-ban érkezett meg az Egyesült Királyságba. Többéves tanulás után Bright végül építő- és kommunális mérnök lett.

1956-ban feleségül vett egy angol nőt, Cynthiát, akivel az Ipswich melletti Martlesham Heathbe költözött, és két gyermekük született. Cynthia 2021-ben hunyt el.

Bright a második világháború óta számtalan alkalommal osztotta meg történetét Suffolk és Essex iskoláiban.

„Az emberek, akiket megismertem, nem tudják, hogy mi történt: sokat jelent nekem, hogy elmondhatom a történetemet a fiataloknak.

Fontos, hogy megértsék, mi történt a múltban – és ezek olyan dolgok, amelyeket nem igazán érthetnek meg pusztán egy könyv elolvasásából”

– magyarázta.

Brightot 2022-ben a Brit Birodalom Rendjének tagjává választották a holokausztoktatásban végzett szolgálataiért.

Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.

Holokauszt-túlélő: „Csak azt akarom, hogy a háborúnak végre vége legyen”

Leonyid Kamenszkijnek élete során már másodszorra kellett elhagynia otthonát egy ellenséges invázió miatt.