„A bíróságok függetlensége nagyon szép eszme, de nem kevésbé lenne fontos, hogy a bírók a népképviselet által megszavazott törvények szerint, nem pedig a saját véleményük, pillanatnyi hangulatuk szerint hozzanak döntéseket” — Amichay Mihály Éva újságíró, az izraeli belpolitikai viharokat kavaró igazságügyi reform elleni tüntetések hátteréről írt cikksorozatának második részét közöljük.
“A bírákat éppúgy nem a nép választja, mint ahogy a pilótákat, a sebészeket, az operaénekeseket és a katonatiszteket sem. A szakmai elitek a maguk területén jogosultak beleszólni a nép által választott politikusok dolgába. Az alkotmánybíróság (Izrael esetében a legfelsőbb bíróság) demokráciákban bejáratott intézmény, amelynek feladata, hogy az alkotmány (vagy a sarkalatos törvények) szelleme fölött őrködjék, és figyelmeztesse a nép választott képviselőit, hogy a szabadság intézményeinek aláásására nincsen felhatalmazásuk. A független bíróság a demokrácia sine qua non-ja, azt politikai alapon támadni a demokrácia aláásását jelenti.” – írja Gadó János.
Szálazzuk szét ezeket a példákat: nem a bírók megválasztásával kezdem, mert az egy kicsit összetettebb dolog. Látszólag a pilóták, a sebészek az operaénekesek a képességeik szerint jutnak előre… hm… hány ennek ellentmondó példát tudunk mondani kapásból?
Izraeli statisztika szerint a harci pilóták felmenői között igen nagy számban vannak egykori pilóták… egyik szolgálatot megtagadó pilóta a génekről fecsegett, de talán a kiválasztás mechanizmusának is szerepe van ebben, a gyengébb vidéki iskoláknak, vagy annak, hogy kisiskolás koruktól fogva a vidéki, szefárd gyerekeket meggyőzik arról, hogy nekik nincs annyi tehetségük az ilyesmihez, nincs is értelme jelentkezni.
Az utóbbi időben, szerencsés módon, egyre több keleti-zsidó művész ért el sikereket – számos interjút hallottam velük, és mindegyiknél, szinte kivétel nélkül megjelent a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem.
A kapcsolati tőke hiánya sokszor nagyobb jelentőségű mint az anyagiak.
A sebészek, tisztelet a kivételnek, félistennek képzelik magukat, az orvosok között is a legelitistább társaság. Az egyetemi képzés cseppet sem olcsó Izraelben, ezért is van annyi izraeli diák a külföldi egyetemeken. Ugyanakkor, az izraeli egészségügyi rendszer több egészségpénztárnak ad lehetőséget a szolgáltatás minőségében versenyezni egymással.
Így, ha nem is teljes mértékben, azért mégis a “nép” választja meg orvosát, a sebészét is.
A katonatisztek kiválasztása is egy bizonyos szintig a képességeik alapján történik, de azért a legfelsőbb szinteken a politika nagyon is belejátszik a kinevezésbe, lásd a jelenlegi hadsereg főparancsnokának, Herzl Halevi kinevezését: 2022. szeptember 4-én Benny Ganz védelmi miniszter jelölte ki, Jair Lapid kormánya 2022. október 23-án, a parlamenti választások előtt egy héttel erősítette meg kinevezését, 2023. január 16-án lépett hivatalába –
lényegében belökték az új kormányba.
Talán nem véletlen az a megengedő viselkedés, ahogy a szolgálatot feltételekhez kötő katonákkal bánik …
És akkor nézzük, mi a helyzet a bírók kiválasztásával: itt is jelentős szerepe van annak, hogy ki honnan jött. Bár egyre több, szefárd zsidó tanul a jogi egyetemeken, az, hogy milyen állást tud magának szerezni, már korántsem csak a képességei függvénye.
Kapcsolatok kellenek egy-egy híresebb ügyvédi irodába, az ügyészséghez, vagy jelentősebb bírói testületbe bejutni.
Ennek ékes bizonyítéka a 15 fős legfelsőbb bíróság összetétele. Ahogy az izraeli köznyelv említi: hasonló az irányítószámuk. Aharon Barak, aki a múlt század kilencvenes éveiben a bírói aktivizmus jelszavával egyre nagyobb hatalmat kaparintott meg a parlament és a kormány felett, sajnálattal közölte, hogy nem talált megfelelő marokkói származású bírót, akit a legfelsőbb bíróság elit tagjai közé lehetett volna emelni.
Itt már nem csupán haver választ havert, hanem erős családi kapcsolatok is kimutathatóak.
Az ideológiai háttér is egyértelmű, és miután a kiválasztás úgymond “szakmai” – soraik közé még véletlenül sem kerülhet olyan személy, aki nem ugyanazokat a politikai szólamokat szajkózza.
A bíróságok függetlensége nagyon szép eszme, de nem kevésbé lenne fontos, hogy a bírók a népképviselet által megszavazott törvények szerint, nem pedig a saját véleményük, pillanatnyi hangulatuk szerint hozzanak döntéseket.
Hogy ki választja a bírákat, nézzük meg, mi történik az USA-ban:
A szövetségi bíróságok bíráinak kinevezése a szenátus jóváhagyása alapján az elnököt illeti meg, és az Amerikai Jogász Szövetség egy speciális bizottsága vizsgálja a jelöltek alkalmasságát. A tagállami bírákat számos államban közvetlenül a nép választja meg.
Ezt használta ki Soros György, amikor olyan bírák megválasztását támogatta anyagilag, akik az ő véleményét osztották, ennek köszönhetően ma sokkal kevesebb bűnözőt ítélnek el, és a közbiztonság sokat romlott ezeken a helyeken.
Más államokban egy jogászokból álló bizottságra ruházták a jelöltek listájának összeállítását, a döntést azonban a kormányzó saját belátása alapján hozhatja meg.
De mi a helyzet Izraelben?
A bírókat egy bizottság választja, amelynek 9 tagja van:
– az igazságügyminiszter, és egy másik, a kormány által kinevezett miniszter,
– két parlamenti képviselő, akiket a parlament választ,
– két ügyvéd, akiket az ügyvédi kamara delegál,
– a legfelsőbb bíróság elnöke és két tagja.
Az összetételből azonnal nyilvánvaló, hogy még akkor is “szakmai” többség (5/4) van, ha éppen egy jobboldali kormány van hatalmon és mind a miniszterek, mind a parlamenti képviselők jobboldaliak. Az ügyvédek összezárnak a bírókkal, mert egyszer ők is lehetnek aspiránsok.
Ennek a rendszernek a következménye az, hogy legfeljebb csak mutatóba kerül be a Legfelsőbb Bíróság 15 tagja közé egy szefárd zsidó vagy egy arab, a többi Aharon Barak báránykája.
Akit kineveznek, 70 éves koráig kirobbanthatatlan a székéből.
Aharon Barak az igazságügyi elit guruja, igaz, már 16 éve költségvetési nyugdíjas, de még mindig van irodája a bíróságon, és hívei isszák a szavát.
Mostanában a mainstream média imádatát is bírja.
A kilencvenes évek elején kezdte áldatlan munkásságát azzal, hogy minden beadványt megtárgyalásnak alkalmasnak ítélt. Ő a bírói aktivizmus atyja – a parlament által elfogadott törvények értelmezésében az “ésszerűség” fogalmának bevezetésével olykor a jogalkotó szándékával merőben ellentétes döntéseket hoznak. Máskor megsemmisítenek törvényeket, vagy olyan gazdasági, katonai kérdésekbe avatkoznak bele, amelyekhez nem értenek. Most éppen azzal vannak elfoglalva, hogy a választásokon parlamenti többséget szerzett koalíció miniszterelnökét elmozdítsák hivatalából, vagyis már azt is ők akarják eldönteni, hogy ki lehet miniszterelnök!
Ez a bírói teokrácia ásta alá az izraeli demokráciát és a választók ezt elégelték meg, amikor Natanjahura szavaztak és követelik az igazságügyi reformot.
Az illusztrációk azokat a családi-baráti kapcsolatokat demonstrálják, amelyek átszövik az izraeli igazságügyi rendszert.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.