Kilencvenéves az Oscar-díjas filmrendező, producer és forgatókönyvíró.
Polanski lengyel zsidó apa és orosz katolikus anya gyermekeként született Párizsban Rajmund Roman Liebling néven. Szülei mindketten agnosztikusak voltak. A család 1937-ben visszaköltözött Krakkóba, a második világháború idején deportálták őket, s bár a kisfiút sikerült megszöktetni, anyját elvesztette, apjával pedig csak a háború után találkozott újra.
Polanski a műszaki tanulmányai után színésznek állt, majd a lódzi filmművészeti főiskola rendezői szakát végezte el. 1961-ben készített első játékfilmjét, a Kés a vízben című lélektani-szerelmi drámát Oscar-díjra jelölték, de politikai felhangjai miatt téma volt a kommunista párt központi bizottságának ülésén is.
Polanski ezután Nagy-Britanniában horrort (Iszonyat) és thrillert (Zsákutca) forgatott, előbbivel elnyerte a Berlinale Ezüst Medve, utóbbival az Arany Medve-díját. 1967-ben Hollywoodban készítette a Vámpírok bálja című horror-vígjátékot, amelyben felesége, Sharon Tate oldalán a főszerepet is eljátszotta, majd a Rosemary gyermeke című horrort, amely a műfaj klasszikusa lett. A rémségek a való életben folytatódtak:
1969-ben terhes feleségét lemészárolta a Charles Manson követőiből álló banda.
A megrendült rendező a munkába menekült: 1971-ben forgatta a szöveghű és művészileg tökéletes, de kegyetlen és véres Macbethet, 1974-ben a 11 Oscar-díjra jelölt, de csak a forgatókönyv kategóriában diadalmaskodó Kínai negyedet, amelyet A lakó című fekete komédia követett.
Egy kiskorú megrontásának vádja miatt 1978-ban Európába menekült, itt készítette el Tess címmel az Egy tiszta nő című Thomas Hardy-regény filmváltozatát a 17 éves Nastassja Kinskivel a főszerepben. Ezután forgatott krimit Harrison Forddal (Őrület) és kaland-vígjátékot Walter Matthauval (Kalózok). Keserű hold című erotikus thrillerének főszerepét harmadik felesége, Emmanuelle Seigner játszotta, 1994-ben zajos kritikai sikert aratott A halál és a lányka című thrillere.
2002-ben mutatták be a varsói gettóban játszódó A zongorista című filmjét, amely a holokausztot Wladyslaw Szpilman zongoraművész memoárja alapján dolgozta fel.
Az alkotásért első francia rendezőként tüntették ki az Oscar-díjjal. A kitüntetést azonban nem vehette át, mert még érvényben volt ellene a negyedszázada kiadott elfogatóparancs, az aranyszobrocskát Harrison Ford Franciaországban nyújtotta át neki. Az önéletrajzi elemekkel átszőtt alkotásért egyebek közt a cannes-i filmfesztivál Arany Pálma, a brit filmakadémia BAFTA-, valamint a francia César-díjat is megkapta.
Nevéhez fűződik a Twist Olivér című Dickens-regény sorban tizenharmadik megfilmesítése. A Szellemíró című politikai thrillerért 2010-ben megkapta a Berlinale legjobb rendezőnek járó Ezüst Medve díját, majd az Európai Filmakadémia legjobb rendezésért járó díját is. 2011-ben parádés szereposztású vígjátékot forgatott Yasmina Reza francia írónő Az öldöklés istene című színdarabja alapján. 2013-ban mutatták be első francia nyelven forgatott filmjét: a mazochizmus névadója, Leopold von Sacher-Masoch osztrák író A bundás Vénusz című regényének adaptációjában felesége játszotta a főszerepet, Polanski pedig újra elnyerte a legjobb rendező César-díját. Az Oscar-díj francia megfelelőjének számító elismerést rendezőként eddig példa nélküli módon ötször, forgatókönyvíróként pedig háromszor is átvehette. A Delphine de Vigan írónő regénye alapján készített, Igaz történet alapján című thrillere (2017) megosztotta a közönséget és a kritikát is.
2019-ben fejezte be a Tiszt és kém: A Dreyfus-ügy (J’accuse) című alkotását, amely az üldöztetés kérdését állítja a középpontba.
A filmet négy Európai Filmdíjra, továbbá 12 kategóriában César-díjra jelölték, s utóbbiban a rendezésért és forgatókönyvíróként nyert is. A francia díjkiosztóra ugyanakkor nem ment el, mert feminista szervezetek a személye elleni tiltakozó megmozdulást hirdettek, s a film forgalmazásának kezdete előtt nem sokkal egy újabb nő vádolta meg nemi erőszakkal. Polanski legújabb filmje, A palota című fekete komédia szeptemberben kerül a mozikba. A rendező, aki pályafutása során rendezett reklámfilmet és videoklipet is, 1981-ben Párizsban színpadra állította Peter Shaffer Amadeusát, amelyben maga is játszott.
A lengyel és francia állampolgárságú Polanski 1977-ben nem filmes munkája miatt szerepelt a lapok címoldalán: az Egyesült Államokban letartóztatták, és bíróság elé állították egy tizenhárom éves kislány megrontásának vádjával, de még az ítélethirdetés előtt Franciaországba menekült.
Jóllehet áldozata többször hangoztatta, hogy megbocsátott a rendezőnek, az elfogatóparancs érvényben van ellene.
2009-ben ennek alapján tartóztatták le, amikor a zürichi filmfesztiválra érkezett, de az amerikai hatóságok kiutasítási kérelmét egy évig tartó jogi huzavona után elutasították. Ügye a tengerentúl még mindig nem zárult le hivatalosan, ráadásul nemrégiben több nő is előállt azzal a váddal, hogy a rendező – évtizedekkel korábban – rajtuk is erőszakot követett el. A vádak igencsak megtépázták Polanski nimbuszát, s 2018 májusában az amerikai filmakadémia, amelynek 1969 óta volt tagja, a Weinstein-botrányt követően elfogadott új viselkedési szabályzatára hivatkozva kizárta tagjai sorából.
Polanski mintegy száz filmes kitüntetése között az Oscar-díj mellett két Bafta-, tíz César-, két Golden Globe-, továbbá a Berlinale Arany Medve- és a cannes-i filmfesztivál Arany Pálma-díjával, valamint több nemzetközi filmfesztivál életműdíjával is büszkélkedhet.
